A háború alatt a marcali kastély földszinti nagytermében kórházat alakítottak ki. Arról persze szó sem lehetett, hogy ennivalót is kapjanak a betegek, a napi élelmet a hozzátartozóknak kellett bevinni. Ekkor járt életében először az épületben az a pár éves kisfiú, akit az elemózsiás kosárral együtt magával vitt az édesanyja a beteg családfőhöz.
