Marcali település hírességeinek bemutatása:

Bárd Miklós - költő

Marcali, 1857. február 26. - Budapest, 1937. május 4.

A Bárd Miklós felvett név, eredetileg Kozma Ferencnek hívták, Kozma Andor költő testvére volt. A műegyetemen tanult, majd hivatásos katona lett. 1918-ban tábornokként nyugdíjazták. Már egyetemista korában jelentetett meg verseket Rimay Kálmán néven. Összegyűjtött műveit 1940-43 között hat kötetben jelentették meg.

Bencsik István - szobrászművész

Marcali, 1931. május 29. - Pécsvárad, 2016. augusztus 13.
Kossuth-díjas alkotó.

1992-től egyetemi tanár, 1993-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Több köztéri szobra mellett munkái láthatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a székesfehérvári Szent István Múzeumban és a pécsi Modern Képtárban.

Bernáth Aurél - festőművész

Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13.

Nagybányán tanult, majd Bécsben, illetve Berlinben élt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1948-ban az elsők között vehette át a Kossuth-díjat, amit másodszor 1970-ben kapott meg. 1950-ben Munkácsy-díjjal ismerték el művészi tevékenységét. Több életrajzi ihletésű, illetve művészi témájú könyvet írt. Így éltünk Pannóniában című regényében például megörökítette Marcali gyermekkori élményeit. Szobra a róla elnevezett galéria előtt áll a Kossuth Lajos utcában, ahol állandó kiállítása is látható. (A szobor Pátzay Pál alkotása, 1984.)

Deák János - evangélikus teológus

Sajógömör, 1883. január 11. - Marcali, 1961. június 7.

A teológiai tanulmányait Eperjesen, Halléban és Bázelben végezte. 1924-ben menekült Magyarországra. Tanított a pécsi egyetem hittudományi karán, amelynek dékáni tisztét is betöltötte. A magyarországi Kékkereszt Egylet titkára volt.

Fábos Gyula - tájépítész 

Marcali, 1932. április 15. -  Northampton, Massachusetts, 2022. február 18.

Keszthelyen, a mezőgazdasági technikumban tanult, majd 1956-ban emigrált és az Egyesült Államokban fejezte be tanulmányait. Julius Fabos 1964-től a Massachusettsi Egyetem tájépítési professzora, ahol tájinformatikai módszereket alkalmazó tájtervezéssel foglalkozott.

Kozma Andor - költő, műfordító

Marcali, 1861. január 12. - Budapest, 1933. április 26.

Elsőként fordította le Goethe Faustját. Önálló verseskötetekkel 1889-től jelentkezett. 1925-ben adta közzé a Honfoglalás című történelmi regéjét. Tanulmányt írt Eötvös József és Baksay Sándor életéről. Tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is. Egy ideig Somogy országgyűlési képviselőjeként vállalt szerepet a politikai életben. Emlékét márványtábla őrzi az egykori szülőháza helyén álló épület falán, a Rákóczi utcában. Testvére, Kozma Ferenc Bárd Miklós néven írt.

Kozma Sándor -királyi főügyész

Kőröshegy 1825. szeptember 2. - Budapest 1897. augusztus 5.

Kozma Andor és Kozma Ferenc (Bárd Miklós) édesapja. Végigküzdötte a szabadságharcot, majd annak befejezése után besorozták az osztrák hadseregbe. Leszerelés után Marcaliban és Kaposváron folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1861-ben a Deák-párt színeiben országgyűlési képviselővé választották. 1872-1896 között az állami főügyészség felállítása után első főügyésszé nevezték ki. Fellépett a börtönviszonyok javítása, a nyomozásoknál alkalmazott kínzások megszüntetése érdekében. Érdemei vannak a magyar ügyészség fejlődésében, munkásságával az ügyészi függetlenség jelképévé vált. 2000-ben, születésének 175. évfordulóján Marcali városa mellszobrának felavatásával tisztelgett az emléke előtt.

Lengyel József - Író, költő

Marcali, 1896. augusztus 4. - Budapest, 1975. július 14.

1916-ban Kassák Lajos lapjainak munkatársa lett. Alapítója a KMP-nek, megjárta az orosz internálótáborokat, ahonnan 1947-ben szabadult, de két év múlva ismét a Gulagra száműzték. 1955-ben rehabilitálták. Ekkor tért haza Magyarországra. 1957-ben József Attila-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Marczali Henrik - történész

Marcali, 1856. április 3. - Budapest, 1940. július 21.

Tanulmányait Pesten, Berlinben, Párizsban és Oxfordban végezte. 1895-től a budapesti tudományegyetemen tanított. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjainak sorába választotta. Több történeti munkát jelentetett meg a honfoglalás, az Árpád-ház és a Habsburgok koráról. Szerkesztője, illetve részben írója volt a Nagy Képes Világtörténet című sorozatnak. Főbb művei: A magyar történet kútfői az Árpádok korában; Magyarország története II. József korában: Nagy képes világtörténet. Emléktáblája a Hősök terén található. A városban utca is őrzi emlékét.

Noszlopy Gáspár - kormánybiztos

Újvárfalva, 1820. augusztus 27. - Pest, 1853, november 3.

Bár nem Marcaliban született, de a szabadságharcban tanúsított hősies magatartása okán meg kell említeni a nevét. A marcali járás fiatal szolgabírója a helyi és környékbeli lakosokból szervezett gerillacsapatával sikeresen támadta Jellasics utánpótlási seregrészét. Később Kossuth megyei kormánybiztosnak nevezte ki, e tisztében irányította Somogy felszabadítását. A szabadságharc leverése után az ország különböző tájain bujdosva szabadcsapatot próbált szervezni az abszolutizmus megdöntésére. 1953-ban elfogták, hadbírósági ítélet alapján kivégezték. Emlékét a Városi Bíróság falán elhelyezett márványtábla, a róla elnevezett általános iskola és a parkjában 1985-ben felállított emlékmű őrzi. (Marton László alkotása 1985.)

Pap Béla - honvédelmi miniszter

Marcali, 1845. március 26. - Waidhofen, 1916. október 1.

Hivatásos katonatisztnek tanult. Az utász hadnagyi rendfokozattól az altábornagyi csillagokig mindenféle beosztást betöltött. 1906. március 6. és április 8. között Fejérváry Géza kormányának honvédelmi minisztere volt.

Tóth Ágoston Rafael - térképész, hadmérnök

Marcali, 1812. október 24. - Graz, 1889. június 9.

A bécsi hadmérnöki akadémiát végezte el, de a szabadságharc idején a magyar honvédségben vállalt parancsnoki tisztséget, s ezért Világos után halálra ítélték. Az ítéletet azonban kegyelemből 18 évi várfogságra változtatták. Szabadulása után megszervezte és vezette a Honvéd Térképészeti Intézetet. Mellszobrát, a kórház előtti parkban 1987-ben avatták fel.