Marcali családi vállalkozásait bemutató sorozatunkban a négy generációra visszatekintő Szántó családot ismerjék meg közelebbről. Elfogult vagyok velük, hisz gyakran játszottunk gyerekként együtt a Noszlopy utcában, mivel majdnem szomszédok voltunk.
-Hogy kezdődött?
Szántó György: Édesapám úgy ismerte meg édesanyámat, hogy abba a virágüzletbe szállított Budapestre (híres ciklámen termelő volt), ahol ő virágkötőként dolgozott. 1928 táján esküd-tek. Én 1934-ben születtem meg.
14 évesen , a polgári iskolát befejezve már naponta mentem én is lovaskocsival Balatonfeny-vesre a piacra, Fonyódra. Lovaskocsival jártunk a Balatonpartra, vittünk virágot, zöldséget, salátát, dísznövényeket. Amit nem sikerült eladni, azzal házaltunk. Apám Keszthelyre, Hévíz-re is járt piacra, meg az üdülőkbe. A 70-es évekig ment ez így. 2008-ig a marcali piacon is volt engedélye a családnak.
Megözvegyülve édesanyám vitte tovább a családi vállalkozást. 1969-ben nyílt az üzlet, dél-előtt ő, délután a feleségem volt benne. Sok volt a munka. Persze voltak segítők is, hisz volt bolgárkert, zöldségtermesztés, állatok. Egyébként az eredeti Szántó kert a dédapáé volt a Ma-lommal szemben. Édesapám 1929-ben kezdett itt a Noszlopy utcában építkezni. A nővére, Szántó Anna szintén kertészkedett. Én is ebbe nőttem bele, el se tudtam képzelni, hogy mást csináljak.
Szőke nagyapa, ahogy segít koszorú alapot készíten
Szántó József licence 1912.
- A szocialista rendszerben hogyan működtek?
-1960-ban beléptettek a TSZ-be. Mindent elvettek tőlünk. Aztán 1969-ben kiváltam. Persze, ezt nem nézte jó szemmel a hatalom. Megvettem a Petőfi utcában a házat, aminek egy része a bátyám anyósáé volt, üzletet nyitottam. 82-ig árultunk itt, aztán édesanyám halála után el kellett dönteni, mit csináljunk. Maradt a Noszlopy utcában a bolt.
- Mi volt annak idején a divat?
- A 60-as, 70-es években viaszba mártott papírból voltak a koszorúk, mindenféle színben. Az esküvői mirtusz csokrok is ebből készültek. Pestről hozták őket a Pipa utcából. Aztán jött a PVC a 80-as években.
Kemények, jó kopogósak voltak e műremekek. A fröccsöntők készítették őket. Ma a selyemvirág koszorúk vannak helyettük.
ifj. Szántó György:
-Nagyapám, Szántó József 1910-ben végzett az iskoláival Németországban. Hazajött és 1921 óta kertészkedik a család a Noszlopy Gáspár utca 25-ben. Licencet kapott arra, hogy Bécs és Nagyvárad között a maga nevelt szegfűt, kálát, krizantémot, cikláment szabadon értékesíthesse.
Négy fia született, sajnos egyikőjük csak egy hetet élt. Ferenc tanár lett egy budapesti kertészeti szakiskolában, József állatorvosként dolgozott, György pedig (édesapám) kertész lett, ebbe nőtt bele. A család folytatólagosan ezt csinálta, közben volt két világháború, forradalom, kommunizmus majd jött a szabad világ. Kezdetben Marcaliban egyedül nagyanyámnak volt üzlete, majd jogosultsága lett oktatni is.
Elek József is a tanítványa volt, aki később a Szabadság utcában hozott létre üzletet. Édesanyám férjhez jött ide Marcaliba, Budapesten dolgozott a textilkutatóban, gépésztechnikusként. A családja eredetileg füzesgyarmati, aztán Vecsésre kerültek a kuláklista okán. Beletanult a kertészetbe nálunk.
1930-as évekből a munkások
-Ez volt a természetes, hogy folytatod a hagyományt?
- 1967-ben születtem, egyedüli gyereke vagyok a szüleimnek. Én is ebben nőttem fel. A Noszlopy utcában voltak üvegházaink, a nagyapámé U alakú földbe süllyesztett, hollandi ágyas volt. Középiskolásként én apu négyhajós, már a korszerűbb föld feletti, három hőfokkal szabályozható, szaporító és hidegházi résszel rendelkező üvegházára emlékszem. Ma már a Noszlopy utcában nem termelünk virágot, inkább a virágüzletünk átalakításába fektettünk energiát. A multikban forgalmazott olcsó holland virágokkal nem tudunk árban versenyezn, csak a megfelelő minőséggel, szaktanácsadással, rugalmassággal tudunk talpon maradni. A virágkötészet kézimunka igényes, tehát a szakmunkát nem tudja kiváltani semmi. Mivel ennyi év óta talpon vagyunk, valami titkot azért tudunk. Persze folyamatosan képezzük magunkat, haladni kell az adott trendekkel.
Szombathelyre jártam a Hevesi Ákos (ma Herman Ottó) Dísznövény és Vadgazdálkodási Szakközépiskolába 1982-től 1986-ig. A feleségemmel osztálytársak voltunk.
Földbe süllyesztett üvegházak
Idősb. Szántó György Szántó abbamáriával (Szántó Ferenc legidősebb lány)
KISOSZ tagsági könyv 1969. június
Lassú Andrea:
- Erdész családból származom. A gyerekévek egy részét a kaki erdészházban töltöttem, sokat kirándultunk a természetbe. Sopronban szerettem volna továbbtanulni én is, az erdészeti szakközépben. Sajnos akkoriban nem vettek fel oda még lányokat. Mivel tetszett a kertészet is, én is Szombathelyre kerültem. Jó képzést kaptam, országos szakmai tanulmányi versenyről jutottam be felvételi nélkül a Kertészeti Egyetemre, ahol okleveles kertészmérnökként végeztem. Párhuzamosan csináltam egy mérnöktanárit és egy táj és környezetvédelmi szakmérnöki képzést, de ebből csak abszolutoriumom van. A tanítás is jelen volt az életemben,
15 éven keresztül vettünk részt a felnőtt átképzésben, Nagyatádon, Kaposváron és Marcaliban tartottunk virágkötő, parkgondozó tanfolyamokat 15-20 fő részvételével alkalmanként, a környező falvakban gyógynövényes, kisgépkezelő oktatást csináltunk. Ezeket a munkaügyi központ koordinálta.
-Mióta működik a Petőfi utcában az üzlet?
- 1969-ben nyitotta a nagymamám, utána apuék üzemeltették, majd maradt csak a Noszlopy utcában. 1992-ben végzett az iskoláival Andi-közben én elvégeztem a technikumot, meg külkereskedelmi iskolát-, és 1992-ben újra kinyitottuk a boltot. Kihívás, hiszen nem tudod előre, mennyit kell majd dolgoznod, mettől meddig, hiszen a megrendelést teljesíteni kell. Vannak hajtós időszakok, ilyen a nőnap, ballagás, anyák napja. Jeles névnapokon is nagyobb a forgalom, de nem annyira, mint régen. Manapság szeretik a vevők a virágboxokat, különlegességeket. De az egy szál bordó rózsa azért nem megy ki a divatból. Elmúlóban az a szokás is-főként az 50 év felettiek tartják még-, hogy vendégségbe menvén a háziasszonynak viszünk virágot. Vagy az udvarlás időszakában a randevúra.
- Mi most a trend?
- Csokrokban a vegyes, kerek, tömör, legyen benne sok zöld. Divatos a vadvirág jellegű összeállítás, persze mindez évszak függő is.
- Gyuri, mi a kedvenc virágod?
- A rózsa. A régi fajtáknak még van illata is, de csak 1-2 napig szépek, a maiaknak már nincs, de egy hétig is gyönyörködhetünk bennük. Apunak is volt rózsaültetvénye anno. Ez olyan virág, ami a törökök óta ugyanúgy néz ki.
- Kinek mi a feladata az üzletmenetben?
Andrea:
- Nagyjából mindenki mindent csinál. Gyuri az árubeszerző, én csinálom a rendeléseket, többnyire a boltban is én vagyok többet. A koszorúk kötését együtt végezzük, régen ebbe a papa is besegített. Szeretek kreatív dolgokat csinálni, a vevőkkel elbeszélgetni. A többség azt látja, hogy ez egy szép, tiszta szakma, pedig komoly fizikai teljesítményt kíván.
György:
-Hetente kétszer megyek áruért a nagybani piacra. 1989-ben kezdtem a régin, apu a 60-as években a Pipa utcában. A szigetszentmiklósi piacra a legrégebb óta oda járónak számítok, hisz ott voltam a megnyitón is. Többször voltunk Hollandiában is továbbképzésen, kertészeteket látogattunk, illetve megnéztük az aalsmeri virágtőzsdét.
1992: Szakmai úton, amelyet tízévente szerveznek a hollandok
- Mi a hobbitok, mivel szerettek foglalkozni a virágokon kívül?
György:
-Az állatokkal való foglalkozás. Papa régen tartott 50-60 db tyúkot, csirkét. Voltak pulykák, disznók, két ló is. Ma birkák vannak fűnyírónak a Noszlopy utcában. Nagyapának volt nyája, ménese az Alföldön. Most a két házban van négy kutya, nyolc cica. S van egy Mancika névre hallgató kb. 11 éves törpemalacunk is.
Andrea:
-Olvasni szeretek. Mindenevő vagyok, mostanában a krimik a kedvenceim. Szívesen nézek eredeti nyelven, feliratozva filmeket. S az utazás.
Szántó András 6 évesen már kertészkedik
- Gyermekeitek közül van, aki folytatja a szakmát?
- Harminc éve vagyunk házasok, nemrég volt az évfordulónk. Négy gyermekünk van. András parképítő technikus, erdész és vadásztechnikumot is végzett. Kristóf kertészmérnök. Dénes a műszaki pályát, Julcsi pedig a jogi egyetemet választotta.
Ketten tehát mezőgazdasági végzettségűek. Kívánjuk, hogy sikeresen folytatódjon a generációkon átívelő családi hagyomány!
