- Hogyan él bennünk a gyermekkor ünnepi hangulata? Őrizzük-e a hagyományokat?
Zsiborásné Varga Gyöngyi - tanár:
A Balaton mellett nőttem fel, Balatonmárián. Akkor még nem volt úgy beépítve, mint manapság. Emlékszem, telente gyakran olyan magas volt a hó, hogy rögtön el se tolták a gépekkel. A hideg miatt úgy megkeményedett, hogy mi gyerekek a tetején tudtunk járni. A felnőttek súlya alatt persze beszakadt. Emlékszem, egyszer a szüleim ajándékáért hatalmas hóban mentem el gyalog, nagyon elfáradtam akkor, de szentestére ott volt a fa alatt a meglepetés. A karácsony meghozta a havat és befagyott addigra a Balaton. Fakutyáztunk, korcsolyáztunk, csúszkáltunk a jégen. Ez az időszak örömteli várakozással és készülődéssel telt. Anyukám napokkal előtte esténként már süteményeket sütött, s az édességek illata belengte a házat.
Ilyenkor szokás volt disznót is vágni, ma már ez sincs meg. A szomszédban éltek a nagyszüleim, így két házban is folytak az előkészületek. Mivel a Balatonnál laktunk, a hal nem hiányozhatott az ünnepi asztalról. Édesapám rácpontya gyakran eszembe jut. Izgatottak voltunk karácsonykor, örülnek-e vajon az ajándékaimnak, és én vajon mit kapok. Persze, apró, de szívből jövő meglepetésekre kell gondolni.
Szép emlékem, amikor úgy 7-8. osztályos koromban fenyőünnepen vettem részt a Parlamentben. Akkor jártam ott először s olyan művészek adtak nekünk műsort, akiket addig csak a televízióban láttam.
Zsiborás József - tanár:
A Templom utcában laktunk gyerekkoromban. Még éltek a dédszüleim is, és karácsony napján volt nálunk a családi összejövetel. Az ünnep előtt édesapámmal gyalog kimentünk a pincéhez. Először az épület körül eldobáltuk a havat, utána apa begyújtott a kályhába. Majd lementünk megnézni az újbort s vittük haza a finom étkek mellé. Igen, havasak voltak akkoriban a karácsonyok. Ekkor kaptam először szánkót, korcsolyát, bakancsot. Az utcabeli gyerekekkel hóembert építettünk, a futballpálya melletti - ahol most az edzőpálya van – a lapos rész vizes volt, befagyott, s ide jártunk korcsolyázni. Egyszer hintalovat is kaptam, hogy bent a lakásban is lehessen mozogni. Volt az ajándékok között sál, sapka, kesztyű is, abból sosem volt elég. A nappaliban volt nagy karácsonyfánk, nyolc éves koromtól édesapámmal díszítettük fel. Alatta persze játékok is vártak ránk. Ekkortól jártam éjféli misére. De másnap újból megnéztük a betlehemet az egyik a nagymamával. A karácsonyi menüből az igazi házi tyúkhúsleves nagyon hiányzik, a boltban vett húsból készült íze már nem olyan. Emlékszem a régi, kemény szaloncukrokra is, de nem szerettem őket. Édesanyám nagyon szeretett sütni. Egyszer megszámoltuk, húszféle sütemény, és legalább három torta várta a családot. Akkoriban már szabadságon voltak az emberek, mindenki meglátogatta a rokonokat, a barátokat.
- Mennyire őriztétek meg a hagyományokat a saját családotokban?
- Mindent ugyanúgy csinálunk. A fiunk hazajön a családhoz. Természetes, hogy elmegyünk a rokonokhoz, beszélgetünk, együtt vagyunk. S ami nem maradhat el az ünnepi asztalról, az a gyertya, a meghitt hangulat és a szeretet fénye!
