Merácsolás Bizén. A húsvéti ünnepkör népszokása

1.A helyi érték megnevezése:
Merácsolás Bizén. A húsvéti ünnepkör népszokása

2. Az értéktárba történő felvételt jóváhagyó bizottsági határozat száma:
8/2022. (I.17.)

3. A helyi érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Kulturális örökség

4. A helyi érték fellelhetőségének helye:
Marcali-Bize

5. A helyi érték bemutatása

A török időkben Magyarország legtöbb települése elnéptelenedett. Ez történt Bizén is. Az új élet kezdetét gróf Széchényi Ferenc szervezte meg oly módon, hogy 1789-1794 között Puszta Szemesről másodlagos telepítésként németeket (svábokat) vitt a faluba, akik próbálták megőrizni és gyakorolni a hazájukból hozott népszokásaikat.

Nagycsütörtökön a harangok elnémulnak, „Rómába mennek”. A szentmisékre hívó jelzést ekkor legtöbb településen kerepeléssel oldották meg. Hasonló módon történt ez Bizén is, csak a kereplők mellett egy „bumben” nevű eszközt is használtak, és rigmusaikat német nyelven mondták el.

A népszokás bemutatása:
„Nagycsütörtökön délben megkezdték a merácsolást. A merácsolók hatan voltak. Hat fiatal legényke, már nagyobb iskolások. Közülük négy merácsos, két bumbenos. A falu közepén álló templomnál gyülekeztek, és onnan indultak el. Három északra, három dél felé tartott, és mindig cseréltek. Letérdeltek, levették a sapkájukat, megforgatták a merácsokat és a bumbent, és először nagycsütörtökön a déli 12 órára merácsoltak.

„Mir ratschen, mir ratschen zwölvi!” (Kerepelünk, kerepelünk tizenkettőt!)

Minden ötödik, hatodik háznál megálltak és merácsoltak, míg végig nem értek a falun.
Este általában litánia szokott lenni. Litániára félóránként háromszor merácsoltak, és így kiabáltak:

„Mir ratschen, mir ratschen ersti Rosenkranz!” (Kerepelünk, kerepelünk, elsőt rózsafűzérre!)

„Mir ratschen, mir ratschen zwati Rosenkranz!” (Kerepelünk, kerepelünk másodikat rózsafűzérre!)

„Mir ratschen, mir ratschen zami Rosenkranz!” (Kerepelünk, kerepelünk össze, rózsafűzérre!)

Az esti harangszóra pedig így merácsoltak:

„Mir ratschen, mir ratschen Ave Maria!” (Kerepelünk, kerepelünk Áve Máriára!)

Este egy háznál aludtak. Általában a dékánnál, vagy valamelyik merácsolónál, hogy kora reggel együtt indulhassanak. Az istállóban vagy a pajtában aludtak, és ott költötték fel őket.
Nagypénteken reggel ismét együtt kezdték a merácsolást. A templom előtt még mind a hatan együtt merácsoltak, és ezt mondták:

„Mir ratschen, mir ratschen ’nen englischen Gruss, was der Christ-katholisce Mensch/en/ beten muss Wir fall’n all’ auf die Knie, und beten drei Vate unser und drei Ave Maria!”
(Kerepelünk, kerepelünk angyali üdvözletet, amit mindenki, aki katolikus imádkozzon.
Mindenki térdeljen le, és imádkozzon 3 miatyánkot és 3 Áve Máriát!)

E napon ugyancsak úgy merácsoltak, mint az előző nap, nagycsütörtökön. Amikor vége lett a merácsolásnak, akkor a merácsoló fiúk mindegyike fogott egy-egy kosarat. Minden ház előtt megálltak, és így kiabáltak:

„Mir ratschen, mir ratschen um en Osterei!” (Kerepelünk, kerepelünk húsvéti tojást!)

Minden háznál összeszedték a tojást, ki egyet, ki kettőt adott nekik, ki hogyan akarta. Ezután visszamentek a szálláshelyükre, és ott egyenlően elosztoztak azon. Vagy eladták a tojásokat, s így pénzt kaptak érte. Ez volt a keresetük.

A merácsoláshoz szükséges eszközöket, a merácsot és a bumbent is házilag készítették. Ezek a tárgyak évről évre általában átszálltak a fiatalabb nemzedékre.”

 

Az előbbiekben ismertetett népszokás pontos leírását, rigmusainak eredeti és lefordított szövegét a szakirodalom csak foszlányokban ismerte. Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek című írásában hosszúvízi merácsolást említ, és erre hivatkozik hasonló módon Király Lajos: A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogyban című könyvében. A bizei teljes népszokás leírását már a Bizéről megjelent H. Rádics Márta – Gál József: Fejezetek Marcali Bize városrészének történetéből és néprajzából című kiadványból veszi át későbbi kiadványában (Király Lajos: Somogyi népszokások I. A kalendáriumi jeles napok és a falusi társas munkavégzés szokásai. Kaposvár, 2002. 56. p.), arra hivatkozva. (Megjegyzés: Rádics Márta néprajzi gyűjtésének ideje 1969-ben volt, Bizén és Hosszúvízen is gyűjtött, de utóbbi településen ekkor már egyáltalán nem ismerték a rigmusokat, csak tudtak a népszokásról.)

6. A helyi értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 252. p.

Király Lajos: A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogyban. Kaposvár, 1995.41. p.

H. Rádics Márta – Gál József: Fejezetek Marcali Bize városrészének történetéből és néprajzából. Marcali, 1998. 162-164. p.

Király Lajos: Somogyi népszokások I. A kalendáriumi jeles napok és a falusi társas munkavégzés szokásai. Kaposvár, 2002. 56. p.

 

7. A helyi érték hivatalos weboldalának címe: -

 

 

A bumben és a merács 

meracsolas 1

meracsolas 2Rekonstrukciós kép 1973-ból

 

meracsolas 3

Rekonstrukciós kép


Nyomtatás