Májusi - júniusi ülésein a Képviselő - testület megvitatta a város sportkoncepciójáról szóló előterjesztést, és arról döntött, hogy irányítás helyett a támogatásra kívánja helyezni a hangsúlyt. Kiemelt figyelmet szándékoznak fordítani az utánpótlás - nevelésre, és biztosítják az igazolt sportolóknak, hogy ingyenesen használhassák a város sportlétesítményeit. Hagyományainkkal és lehetőségeinkkel összhangban kijelölték a kiemelkedően támogatandó sportágakat: női kézilabda, fiú kosárlabda, úszás, labdarúgás és - a Latinka elkészülte után - az atlétika.

A nyári hónapokban a marcali fürdő vendégei már évek óta találkozhatnak azokkal a vízilabdásokkal, akik több turnusban nálunk tartják edzőtáborukat. Láthatjuk őket a város üzleteiben, a Mester Étteremben. Bevallom, nekem is ez az egyik kedvenc sportom, s magam is rohantam emlékbe aláírást kérni Dr. Steinmetz Ádám olimpiai bajnoktól, amikor néhány éve megpillantottam őt az ötven méteres medence szélén. Hogyan is kerültek ide, miért éppen Marcalit választották?

Nem véletlenül jöttek el nagyon sokan Szabó Béla festőművész kiállításának megnyitójára július 4-én, hiszen már édesapja is, Szabó Nándor, közismert pedagógusa volt a városnak. Otthonuk a Petőfi utcában lévő ún. „sárkányos” ház volt. A művész itt született Marcaliban, s ide járt általános iskolába. 1956-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd 1962-ben visszatért városunkba rajztanárnak. 1967-től ismét Budapest lett az otthona, a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, majd pedig 2007-ig művészeti igazgatóhelyettese.

Bizonyára sokan emlékeznek az olvasók közül a hajdani tejivóra, amely a mai Tom Market helyén működött. Vagy a 80-as évek slágertermékére, a városunkban gyártott Túró Rudira. Szi-Miklós László üzemigazgatóval beszélgettem a termelés múltjáról, a jelen kihívásairól.

A tavasztól őszig tartó időszak az érettségi és osztálytalálkozók évadja is.

Városi ünnepségeken, különféle rendezvényeken gyakran élvezhetjük Marcali művészeti együtteseinek műsorait. Nem főfoglalkozású művészek ő, a zene, a tánc szeretete, a közösségi alkotómunka sajátos élménye kovácsolja össze a tagokat, akik szabadidejüket áldozzák fel egy-egy sikeres produkció létrejöttéért. Ugyanakkor minden pénzbe kerül, a kottáktól a fellépőruhákon át az utazási költségekig. Ehhez kíván hozzájárulni az Önkormányzat azzal, hogy minden évben megállapodást köt az együttesekkel, amelyben pontosan szabályozzák, hogy mennyi támogatást tudnak nekik biztosítani, és ezért minimum hány helyi szereplést várnak tőlük cserébe.

Oktatási intézményeinket sajnos a törvény erejével elvették ugyan a várostól, de a helyi közösség legalább egy-egy jelképes gesztussal továbbra is szeretné kifejezni tiszteletét, megbecsülését és köszönetét azoknak, akik Marcali kis polgárait, serdülő fiataljait felnevelik.

Marcali a 18. században már uradalmi, járási és közlekedési központ volt. Az akkoriban Kanizsai (ma Széchenyi) és Kéthelyi (ma Rákóczi) utcák sarkán állt a Széchényi földesúri família regália kocsmája.

A nyár közeledtével visszatérő gondja a kisgyerekes szülők többségének, hogyan tudja úgy megoldani a csemeték felügyeletét, hogy azok azért élményekhez is jussanak, de anyagilag is bírja a család. Utánanéztünk a piacon, és azt láttuk, hogy a különböző magáncégek 30-40 ezer forintért kínálják az átlagos programokat nyújtó, ebédet is biztosító egy hetes napközis táboraikat. Ha az Önkormányzat teljes egészében nem is tudja magára vállalni a probléma megoldásának minden terhét, de sokat tud segíteni azzal az évek óta működő - és reméljük a következő években is megmaradó - programmal, amiben két hónapon keresztül tematikus táborokat szerveznek a marcali illetőségű gyerekeknek.