Lassan 25 éves múltra tekint vissza a ZIEHL-ABEGG Kft. marcali gyára. A város és a környék legnagyobb munkáltatójának ügyvezető igazgatójával, Szijártó Ferenccel beszélgettem a múltról, a jelen kihívásairól.
- Hogy és mikor kezdődött a ZIEHL-ABEGG története?
- Igazából 110 éves múlttal rendelkezik a német anyavállalat. 1995-ben kezdtem a cégnél, hat emberrel indultunk, őket Németországban tanítottuk be. Pár év alatt bebizonyítottuk, hogy érdemes ide beruházni, teljesíteni tudjuk a németek által támasztott elvárásokat. Ennek az igazolása ez a 25 év.
- Vannak-e itt dolgozók a régiek közül? S ma mennyi a létszám?
- A kezdő csapat majdnem minden tagja végig megmaradt, ők ma már nyugdíjasok. Évente rendezünk családi napot a dolgozóknak, ahova szeretettel hívjuk őket is, ahol jubileumi jutalomban részesítjük az 5-10-15-20 éve nálunk lévő munkavállalókat. Ma közel 800 fő a létszámunk.
- Mit állítottak elő először, s kiknek? Mennyiben változott ez az évek során? Kik ma a legnagyobb piaci partnereik?
- Kizárólag alkatrészeket gyártunk az anyacég termékeihez. Kezdetben villanymotor álló részek tekercselése folyt. Gépeket, anyagot kaptunk hozzá. Ezzel egyidőben kicsiben megpróbálkoztunk a védőrácsok gyártásával. 1996-ra bizonyossá vált, hogy működik a dolog. Egy év múlva már új csarnokot építettünk a rácsgyártásnak, amivel az anyacég soha nem foglalkozott, úgy vásárolták másoktól. Mi kifejlesztettük hozzá a technológiát. Aztán 2000-ben megépült az öntöde. Nem volt egyszerű összeszedni hozzá az embereket, megismerni az eljárást, és eljuttatni oda, hogy ma már teljes kapacitásban négy öntőgéppel dolgozzunk, s az öntvényeinket meg is munkáljuk a CNC üzemben. Végül összeszereljük az általunk tekercselt állórészekkel. Így tulajdonképpen már félig kész villanymotort szállítunk Németországba.
- Hogyan, mikor bővült maga a termelőcsarnok? Milyen lényeges beruházások történtek?
- A rácsgyártás területét 2005-ben megdupláztuk. 2007-ben további új csarnok, porfestő üzem épült, így saját cégen belüli gyártóegység tudja ellátni az igények nagy részét. Persze, vannak külső beszállítók is, de Marcali a bázis. 2009-ben a válság évében mi bővültünk, 5300 négyzetméteres csarnokba hozzánk települt át a tekercselés. Fontos megjegyezni, hogy emiatt Németországban sem kellett senkit elbocsátani, sőt, ott is bővültek. Aztán 2012-ben létrejött a raktárbázisunk. Így lehetővé vált, hogy komplett összeszerelt állórészeket tudjunk szállítani az anyacéghez. Ma már gyártunk nem ventilátor motorokat gépészeti berendezésekhez, orvostechnikai eszközökhöz (pl. CT berendezésekhez röntgenforgató motorokat), felvonókba különféle konstrukciójú motorokat, mélytengeri fúráshoz alkatrészeket. Elmondhatom, elég összetett a paletta. Újabban pedig a városi autóbuszok kerekébe épített villanymotorokhoz készítünk terméket, ez most felfutó ágazat.
- Küzdenek-e munkaerőgondokkal, s melyik részén a termelésnek? Hogyan tudják ezt orvosolni?
- Sajnos, fejlődésünknek gátat szab a munkaerőhiány. Nagy körzetből (Nagyatád, Nagykanizsa, Kaposvár, Keszthely) buszokkal szállítjuk a dolgozókat. Az ország másik végéből is vannak nálunk munkások. Ma már a gyártásban az automatizálás a praktikus. Ebből az következik, hogy a jövőben kevés betanított munkásra lesz szükség. Annál inkább technikusokra, mérnökökre. Olyanokra, akik jól képzettek, szakmájukat magas fokon művelő emberek. Mindent megteszünk azért, hogy magunknak képezzük ki őket. Kezdve a szakmunkásokkal, 2013-ban tanműhelyünkben 50-60 diákkal öt szakmát oktattunk. Ma sajnos, ez a szám is lecsökkent kb. 30-ra. Duális formában mérnökök képzése folyik nálunk. Minden területen ott vagyunk, most is tíznél több hallgatónk van. Itt az első perctől fogva a gyakorlatra is lehetőség van. Az a tapasztalat, hogy a felsőoktatás ma erre nem fektet kellő hangsúlyt. Nálunk a tanműhelyben nekik is kell kézi munkát végezniük. Máshonnan is jönnek ide nyári gyakorlatra, még Miskolcról is. Tudunk segíteni a szakdolgozat témájának kiválasztásában is, konzulenst biztosítunk. Sőt, ösztöndíjrendszerünk is van (havonta 20-40 ezer Ft). Ez lehetőség a város diákjainak is. Persze, elvárás a 3,5-es tanulmányi átlag meghaladása. Reméljük, nem csábulnak el máshová, s itt maradnak nálunk munkavállalóként is. Támogatjuk a dolgozóink tanulását is, a klasszikus levelező képzésben való részvételt. Területspecifikusan tanfolyamokat tartunk a szakmunkásoknak is. Nálunk fontos a nyelvtudás is, ilyen foglalkozásaink is vannak. Támogatjuk az újítókat, díjjal is honoráljuk az innovációs tevékenységet. - Tehát a képzés az előrelépés kulcsa.
A tágabb körzet iskoláiba rendszeresen megyünk pályaválasztási börzéket tartani. Próbáljuk meggyőzni a fiatalokat arról, hogy erkölcsileg és anyagilag is megéri jó szakembernek lenni. Szívesen látunk előre egyeztetett időpontban iskolai osztályokat, nézzenek körül nálunk.
- Mitől vonzó itt dolgozni?
- Ma már nem a fizetés az elsődleges motiváció az emberekben, hogy megmaradnak-e egy munkahelyen. Sok múlik azon, a felső, illetve a közvetlen vezetőik hogyan viszonyulnak hozzájuk. Mi is rájöttünk arra, hogy ebben hiányosságaink vannak. Ezért pályázati pénzből 150 embernek a legkülönbözőbb szinteken vezetői tréningeket tartunk. Sok dologgal próbálkozunk. Nálunk még van cafeteria, de ez tudjuk, kezd bedőlni. A fizetésekbe majd vissza akarjuk ezt a pénz forgatni. A fizikai állomány teljesítménybérben dolgozik. A szellemi munkások célfeladatokhoz rendelve kapnak prémiumot, jutalmat. Minderre jól működő rendszerünk van. Van jóléti alapunk, szociális juttatásaink, az üzemi tanács jogosult ezzel gazdálkodni. Kulturáltak az étkezőink, az öltözők.
- Vannak-e önöknél a dolgozóknak, családtagjaiknak, a városnak szóló programok? Illetve részt vesznek-e városi rendezvényeken?
- A hagyományos családi napunkon ezer fő is részt vesz. Az egyéni kezdeményezésekre is nyitottak vagyunk, így volt már horgászverseny, pókerparti. Tervünk, hogy telepen belül konditermet hozzunk létre, hisz a dolgozók rekreációja is fontos. Igaz, a távolabbról bejárók nehezebben tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel. A város életében is részt veszünk, a Borforraló fesztiválon csapattal indultunk, a főzőversenyeken is ott vagyunk. Támogatjuk a túrákat, kerékpáros rendezvényeket, főleg azokat, amelyeken a munkásaink is ott vannak.
- Támogatják-e valamilyen formában a város sport (TAO-pénzek) egyesületeit? Kiket, s ha lehet tudni, mekkora összeggel? Az oktatási intézményeket, egyesületeket, művészeti csoportokat, kulturális programokat tudják-e szponzorálni valamilyen módon?
- A társadalmi felelősségvállalás területén is igyekszünk jelen lenni, részt venni a közösségi munkákban. A fiatalokat, a gyerekeket az óvodai, iskolai alapítványokon keresztül támogatjuk. Szponzorai vagyunk a tanulmányi versenyeknek, itt említeném az Alapműveleti Matematika Versenyt a Mikszáth Iskolában. Érdekünk nekünk is, hogy művelt emberfőkkel találkozzunk a munkaerőpiacon. A TAO támogatást a helyi kézilabda csapatnak adjuk.
- Élnek-e az új törvényi szabályozással a túlórák tekintetében?
- Január elején dolgozói tájékoztatón deklaráltuk, hogy nem vezetjük be nálunk a jogszabályi változások adta maximális kereteket. A lehetőségtől senkit nem akarunk megfosztani, ha van elég munka, lehet túlórázni. De a törvény erejével, kényszerítéssel nem kerül bevezetésre az eddiginél nagyobb mennyiségű túlóra. Az a filozófiánk, hogy az embereknek szükségük van a regenerálódásra, a hétvégék arra valók, hogy családjuk körében legyenek. Ha olyan időszak van a termelésben, mi is rendelünk el túlórát, de nem abban a mértékben, ahogy azt megengedi a törvény. A Városi Önkormányzat kezdeményezéséhez is csatlakoztunk.
- Mik a terveik a jövőre nézve? Várhatóak-e újabb fejlesztések?
- Nagy terjeszkedésre már nincs lehetőségünk, s elsősorban a munkaerő hiánya szab ennek gátat. Kapacitásainkat korszerűbb gyártási módszerekkel, jobb üzemszervezéssel, a produktivitás növelésével és automatizálással igyekszünk az elvárásokhoz igazítani!
HCSGY
