1985 óta tanítanak a Mikszáth Utcai Általános Iskolában. Nemzedékek szerették meg általuk a matematikát és a kémiát. Hosszú a sora versenyeredményeiknek. S ki ne felejtsük a felsorolásból a sakkot, a nyári táborokat! A legjobban mégis arra büszkék, hogy mindkét lányuk doktori címet szerzett, s hogy egyikük már megajándékozta őket egy csodaszép, okos unokával.
- Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
- Pécsett, a főiskolán. Mondhatjuk azt, hogy már a gólyatábor első órájától együtt vagyunk, hiszen már az első pillanattól fogva szimpatikusak voltunk egymásnak. 1982-ben végeztünk a felsőoktatási tanulmányainkkal, akkor kerültünk Kisgörbőre. Ritkaság, hogy pályánkon mindig egy tantestületben dolgoztunk. Ez bennünket erősít. Példaként említhető, hogy Györgyi szépen, rendezetten tárolja az oktatási anyagokat, versenyfeladatokat. 37 éve jól működünk együtt a tanításban, nincs közöttünk rivalizálás, táplálkozunk a másik sikeréből, öröméből. Ha problémánk adódik az oktatás, nevelés területén, akkor is rögtön a másiktól kérünk tanácsot.
- Györgyi, te honnét származol? Hol teltek a diákéveid?
- Egerváron születtem, éppen disznóvágáskor, persze akkor, amikor már minden munka elkészült. S otthon, bábaasszony segítségével jöttem a világra, aki egy hétig nálunk is maradt, segítve édesanyámat. Kórházat először két hét múlva láttam, mivel fülfájós voltam. Az egervári általános iskolából a Zrínyi középiskolába kerültem, ami éppen attól az évtől országos kísérleti iskola lett. Az osztálytársaim is csupa kitűnő, jó tanuló diákok voltak. Kemény munka folyt ott, magas szintű oktatást kaptunk. Az utolsó két évben már kijártunk kórházakba, bíróságokra, gyógyszertárakba, hogy megismerjük a legkülönfélébb hivatásokat.
Egyébként én az általános iskolai magyar-történelem szakos tanárom hatására lettem pedagógus, tőle kaptam az indíttatást, hogy tanárnak lenni élmény és kihívás is egyúttal. Az, hogy reál szakos lettem, az pedig édesanyám matematika-kémia szakos tanárnő barátnőjének köszönhető. Nagyon szerettem az orosz nyelvet is, több éven át tanítottam is. Szerintem az idegen nyelv, a matematika és a magyar nyelvtan szorosan összefügg egymással, ezt tapasztalom is a munkámban.
- Gyula, ti Gyótapusztán éltetek.
- Abban az időben sok gyerek volt, és többségben fiúk. Rengeteget fociztunk. Összevont iskola működött itt, elsőtől nyolcadikig, kiváló nevelést kaptunk. Amikor ötödikes lettem, akkor már Marcaliba helyezték a felső tagozatot. A faluba bevezető út még nem volt aszfaltos annak idején, erdőn keresztül mentünk a vasútállomásra, s be Marcaliba a kollégiumba. Így a szüleim, mivel akkor még szombaton is volt tanítás, egy napot láttak a héten. Ráadásul egyes gyerek voltam. De ennek köszönhetem, hogy nem lettem elkényeztetett csemete. A szüleimet tisztelem, különösen édesanyámmal volt szoros a kapcsolatom. Őt szentnek tartom, a példaképem. A Noszlopyban is megtartottam a kitűnő tanulmányi eredményem, csak nyolcadikban volt egy négyesem, rajzból. Emlékszem Klujber tanár úr szavaira: „Guricza fiam, te se tudsz rajzolni?” Meg kell, hogy mondjam, az órai táblai mértani rajzaim azért magamnak is tetszenek. Aztán Marcaliba a gimnáziumba kerülve Kis tanár úr hatására foglalkoztam intenzívebben a matematikával. Tetszett a gyorsasága, a szakkörei. S mivel én magam előtt a pedagógust láttam példaként, ezt a hivatást választottam. Örülök, hogy így döntöttem, a szüleim is támogattak ebben. Györgyit is a tanárképző főiskolának köszönhetem.
- Milyen volt pályakezdőnek lenni egy kis faluban?
- Nagy tiszteletet kaptunk. Nagygörbőn laktunk, Trabanttal jártunk át Kisgörbőre. Györgyi oroszt és technikát is taníthatott, én fizikát. Györgyi hamarosan a kultúrház vezetője is lett, könyvtárosként is tevékenykedett. Vezettünk ifjúsági klubokat, sakkversenyeket szerveztünk, hívtunk meg előadókat. Kiállítást rendeztünk a helyi népművészeti alkotásokból. Sajnáltunk eljönni, de azért, hogy közelebb lehessünk Gyótához, a szülőkhöz, így kellett döntenünk. A Klujber házaspár másik intézménybe ment tanítani, így kerültünk a Mikszáthba. 1985-től már be tudtunk jönni lakni a házunkba, szüleink és a rokonság segítségével.
- Hogy alakult itt az életetek?
- 1985-ben megszületett Tímea lányunk, 1987-ben pedig Lilla. De Györgyi sem maradt ki a tantestület életéből, hisz hoztam haza az élményeket, és a kijavítandó dolgozatokat.
Alá is írtam néha véletlenül - meséli Györgyi. Aztán volt, hogy még
Tímea is besegített a munkába, kis körök lettek a papírokon, vagy éppen összegyűrődtek.
- A lányokról mit tudhatunk?
- Tímea gyógyszerész, Lilla vegyészmérnök. Mindkettőjüknek a kémiatanára is voltam, nemcsak az apukájuk. Mindkettőnktől azt látták, hogy milyen szívvel tanítjuk a tárgyainkat, példa lehetett a számukra. Szorgalmasak voltak, egymást erősítették.
- Gyula, a sakk mikor kezdődött az életedben?
- Már Gyótapusztán. A felnőttek mellé álltam amikor sakkoztak, aztán édesapám megtanította a lépéseket. Nyolcadikban már én lettem a falu csapatának az első táblása. Gimiben inkább tanultam. A katonaságnál megnyertem a századbajnokságot, de a főiskolán újra csak nem volt rá időm. A Mikszáth iskolában egyszer értekezleten felszólalt Valter Géza bácsi, tanulószobás tanár, hogy a gyerekek sakkozgatnak egymással, de nem kapnak képzést. Ekkor újra eldőlt a sorsom. Elmentem szakképzésre, Erdős Józsival Debrecenbe. Később a város is rám bízta a sakk szervezését, oktatását. 2010 óta már NBII-ben játszunk. Nagy teher, sok a munka vele, de örömmel csinálom.
- Györgyi, neked mi a hobbid?
- Szeretek kézimunkázni, varrni, kötni, horgolni. Már hatodikos koromban nagy könyörgésre kaptam a szüleimtől egy többfunkciós varrógépet, amelyen magam készítettem a különleges ruháimat. Édesanyámtól örököltem a kézügyességet, gyönyörű kézimunkákat készített. Nem véletlen, hogy imádtam technikát tanítani. Öt évig volt rá lehetőségem, a varráson, kötésen kívül sütöttünk, főztünk is, s természetesen jóízűen el is fogyasztottuk az ételeinket.
Élvezték a gyerekek. Aerobikot is oktattam felsősöknek, többször fel is léptünk különböző rendezvényeken. Sajnos, nem volt papírom ezekhez a tevékenységekhez, így abba kellett hagynom. Imádok olvasni is. Fontos számomra a környezettudatos élet is, tíz évig én készítettem fel a katasztrófavédelmi versenyekre a diákokat. Egyszer elsők lettünk a megyei fordulóban, na pont akkor nem rendeztek országos versenyt. Most is többféle matematika tanulmányi versenyre, meg persze kémiára is gyakorlunk tanulóimmal.
Mondhatjuk, hogy mindkettőnk hobbija a gyerekek táboroztatása is, harminc évig jártuk az ország legszebb részeit. Rengeteg élményt őrzünk a szívünkben.
- Gyula, úgy tudom, te társszerzőként könyveket is készítettél.
- Horváth László keresett meg először ezzel, a Földrajzosok Köre kapcsán, lenne-e kedvem a Somogy megye kézikönyvének összeállításában dolgozni. Gondoltam, van még két hét a nyári szünetből, vágjunk bele. Nos, ez a munka egy évig tartott. Azóta újabb három könyv település monográfiáinak megírásában vettem részt.
- Honnét van erőtök ennyi mindenhez a mai napig?
- Belülről. Ezt örököltük a szüleinktől. Ők is keményen megdolgoztak mindenükért. Ritkán fekszünk le éjfélnél korábban, s gyakran dolgozunk hétvégén is. Áldás, hogy az egészségünk is támogatta ezt a munkát.
HCSGY
