-A karácsony számomra mindenképpen a családot jelenti. Mivel mindenki Marcaliban és a környékén él, ilyenkor meglátogatjuk a széles rokonságot. Régen is ezt jelentette az ünnep. Népes gyereksereg volt a rokonságban, a dédszülőknél, nagyszülőknél tudott találkozni mindenki egymással. Gyerekként megélve azt, hogy mindenhova megjött a Jézuska, a közös vacsorák, beszélgetések, az együtt játszás, ez hatalmas élmény volt. S ez egyben a felnőttek együttlétét is jelentette.
-Volt-e hagyomány a családban, megszokott forgatókönyve az ünnepnek?
- Szentestét szűk családi körben, négyesben töltöttük. A menü fontos része volt a hal, és a mamám készítette rétes. A tágabb család 20-25 főből állt. Mindig volt egy beosztása annak, hol kezdődik a családlátogatás, kik mikor jönnek hozzánk, egyfajta vetésforgóban valósult meg mindez. Meghatározó élményem a nagyszülőknél elköltött vacsora, a karácsony estéje.
-Volt-e valamiért különösen emlékezetes karácsonya?
-Nagy szerelmem volt már általános iskolában a modellépítés, a kisvasút. Szerettem telepakolni a szobát, ez olykor nagy problémát okozott, hiszen társasházban laktunk. A lakás méretei határt szabtak annak, hogyan lehet megoldani a vendégsereg fogadását, és a közös játékot is. Én természetesen minél nagyobb pályát akartam építeni, a hozzá tartozó modelleket is mellé helyezve. Volt is belőle vita, kinek mekkora hely jut, hol lehet fogadni a vendégeket.
-Saját készítésű ajándékkal készültek?
-Nem is olyan régen, költözködéskor találtam meg azt a bőr kártyatartót, amit magam csináltam ajéndéknak, hasznosítva az általános iskolai technika órákon szerzett tudást.
-Volt olyan, amire nagyon vágyott, de nem kapta meg?
-Nem az ajándék értéke számított, mindennek tudtunk örülni. Ha a Jézuska ezt hozta, akkor valószínűleg ezt érdemeltük, gondoltuk. Ezt próbálom a saját gyerekeimnél is érvényesíteni. Nem azt kell nézni, mekkora érték, milyen nagy a csomag, hanem azt, miért jó nekem. Példának mondanám a társasjátékot. Az a jó benne, ha minél többen körbe tudjuk ülni, és ha a legkisebbek is be tudnak kapcsolódni a játékba. A közös élmény a lényeg. Emlékszem a Ki az úr a tengeren? nevű társasra, kb. 10 éveseknek ajánlották a leírás szerint. Mi már hatévesen játszottunk vele, szüleink, nagyszüleink megtanították, hogyan kell. Most meg már a fiam is nagyon szereti.
-Idén hogy készül a karácsonyra?
-A gyerekkori hagyományokat igyekszünk továbbvinni. Nagyon fontos, és jó, ha a gyerekek tudnak hinni valamiben. Minél tovább gondolják csak azt, hogy a Jézuska hozza a fenyőt, az ajándékokat. S azt, hogy érdemes egész évben jónak és ügyesnek lenni. Mindez azért okoz ilyenkor problémát, hiszen meg kell oldani azt, hogy a karácsonyfa díszítésekor a gyerekek ne legyenek ott. Eddig még sikerült, de már vannak arra utaló jelek, hogy vannak „kétkedők” a családban. De azt gondolom, hogy a hit az fontosabb. Szóval, valamit ki kell találni, miért megyünk a gyerekek nagyszüleihez aznap. Szerencsére, jó nagy kört lehet tenni ilyenkor, mert a rokonság nagyrésze Marcaliban él.
HCSGY
