Egy várostörténeti portrésorozat nem lehet teljes a településen élő nők, asszonyok tevékenységének bemutatása nélkül. Minden férfi mögött ők álltak, megteremtve a hátteret azok közéleti, közművelődési és köznevelési munkája számára.
A nők a politikai közéletből hivatalosan 1945-ig ki voltak zárva, így elsősorban az oktatásban, az egyházi közösségekben vagy a világi egyesületekben tevékenykedtek. A jótékonykodás, a betegek, az elesettek, a szegények gondozása volt az a terület, ahol kiteljesedhettek. Marcaliban a nők összefogására már az 1860-as évektől létrejöttek keresztény és zsidó egyesületek, amelyek jellemzően a 20. század közepéig működtek. Érdemes felidézni két egyesületi elnöknő nevét: Dr. Gold Samuné Schőn Jozefa (1872-1944) az Izraelita Nőegylet vezetője volt és Roszmanith Antalné Czencz Rozina (1884-1962) a Keresztény Nőegylet vezetőjeként dolgozott. Ők azok, akik több évtizedes tevékenységük alatt mindenkor segítő kezet nyújtottak a rászorulóknak. Mellettük meg kell említeni az Isteni Szeretet Leányai szerzetesrend marcali nővéreit is, akik a 20. század első felében a szegények gondozása mellett zárdaiskolát működtettek.
Gombán Gróf Forgách IV. Károlyné Migazzy Eugénia (1856-1924), és sógornője gróf Forgách Franciska (1839-1913) mindig bőkezűen támogatta a gombai kegyúri katolikus templomot. Jótékonykodtak, és pénzadományokkal látták el a betegeket és szegényeket. Gróf Forgách V. Károly felesége, báró Révay Margit (1883-1954) az első világháború idején, 1915 és 1918 között a Vöröskereszt Egylet balatoni katonai üdülőtelepeket gondozó hölgybizottságának tagjaként sebesült katonák segélyezésében vett részt. A család balatonfenyvesi és badacsonytomaji villáit is felajánlották a gyógyuló katonák részére. A gombai Forgách uradalomban dolgozó szegény cselédleányokat felkarolta, a házasságkötések alkalmával támogatta, ahogyan az első majd a második világháború frontjain szolgáló gombai katonáknak is rendszeresen élelmiszert, ruhát vagy pénzt küldött. A marcali kórházban dolgozott vöröskeresztes önkéntes ápolónőként a helyi fa- és épületanyag kereskedő leánya, Vasvári Jolán (1894-1944), aki 1922-ben magas kitüntetést, a Magyar Vöröskereszt Díszjelvényét kapta meg.
A sorban ide illik Kohn Bernátné Sabel Katalin (1852-1942), akinek négy fia és négy veje harcolt a világháborúban. Síremlékén utódai egy megható felirattal emlékeztek meg szerető gondoskodásáról: „A bölcs és erőslelkű jóságos asszony mindenki nagymamája.”
Rajtuk kívül meg kell emlékezni arról a sok száz ismeretlen marcali nőről, akik a fronton harcoló, sebesült vagy elesett apáiktól, férjeiktől, fiaiktól átvették a családi gazdaság irányítását, az üzletek, a vállalkozások vezetését, a család fenntartását. Az ápolásban, a gondoskodásban, a segélyezésben résztvevő nőkről szóló dokumentumok, fényképek és leírt történetek a Marcali Múzeum gyűjteményében megtalálhatóak. A Marcali Városi Fürdő és Szabadidőközpont parkjában 2014 óta az „Ápolónő az I. világháborúban” című szobor emlékeztet ezekre az asszonyokra.
Huszár Mihály történész
Fotó: Báró Rávay Margit portréja (Marcali Múzeum gyűjteménye)