A Kossuth- és József Attila-díjas író, Lengyel József – aki elsőként adott hírt magyar nyelven a szovjet kényszermunkatáborokról – 1896. augusztus 4-én született Marcaliban. Apja, Lengyel Pál (1863-1913) gabona- és borkereskedő, édesanyja, Vitmann Janka (1872-1945) volt.
Apai nagyapja, Lengyel József (1832-1895) terménykereskedő az izraelita hitközség tekintélyes tagjának számított. Őt választották meg Marcali első zsidó községi esküdtjének 1869-ben, sőt a keresztény és zsidó férfiakból szerveződő Polgári Dalkör alelnökeként is feladatokat vállalt. (Egyik felmenője 1848-as nemzetőr volt Noszlopy Gáspár mellett.)A Kossuth- és József Attila-díjas író, Lengyel József – aki elsőként adott hírt magyar nyelven a szovjet kényszermunkatáborokról – 1896. augusztus 4-én született Marcaliban. Apja, Lengyel Pál (1863-1913) gabona- és borkereskedő, édesanyja, Vitmann Janka (1872-1945) volt. Apai nagyapja, Lengyel József (1832-1895) terménykereskedő az izraelita hitközség tekintélyes tagjának számított. Őt választották meg Marcali első zsidó községi esküdtjének 1869-ben, sőt a keresztény és zsidó férfiakból szerveződő Polgári Dalkör alelnökeként is feladatokat vállalt. (Egyik felmenője 1848-as nemzetőr volt Noszlopy Gáspár mellett.)A neológ zsidó vallású Lengyel család a Széchenyi utcában bérelt lakóházat, ahol a híressé vált író is született. A Petőfi utcában ma is álló egykori lakóházukat 1898-ban építtették fel. (Az épület jelenleg a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatalának ad otthont.) Az ifjú Lengyel József az iskoláit Marcaliban, Keszthelyen és Pesten végezte, ahol 1907-től a családjával élt. 1914-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára művészettörténet szakra, majd 1915-ben megkezdte tanulmányait a pozsonyi egyetem jogi karán is. Első versei 1916-ban, Kassák Lajos lapjában, A Tettben jelentek meg. 
Ezután, 1916–17-ben több verset, művészeti kritikát publikált baloldali folyóiratokban, valamint az Uj költők könyve című kötetben. Bekapcsolódott az antimilitarista mozgalomba, a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként a Vörös Ujság újságírójaként 1918 őszétől a magyarországi forradalmakban vett részt. 1919 augusztusában, a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. (Unokatestvére, Mayer István a Prónay-különítmény által kivégzett egyik marcali áldozat volt.) 1920-tól Bécsben, majd 1927-től Berlinben élt, ahol filmvállalatoknál dramaturgként dolgozott, fordított és baloldali újságokat szerkesztett. Édesanyjával – aki 1929-től újra Marcaliban élt – az 1920-as években egy olaszországi útja során találkozott utoljára. Első könyve, az Ó Hit Jeruzsálem... Gábriel Lajos változásai címmel 1923-ban jelent meg. 1930-ban Moszkvába érkezett a Berlin am Morgen című lap tudósítójaként. 1938-ban letartóztatták, és koholt vádak alapján nyolcévnyi munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Közel kilencévi fogság után, 1946 utolsó napján szabadult. Huszonkét hónapot kényszer-letelepedési helyen, Alekszandrov városában élt, ahol a Szembesítés című regényének eseményei játszódnak. 1948 végén ismét letartóztatták, és örök száműzetésre ítélték. Hat évet töltött egy szibériai faluban, ahol szénégetőként, erdőkerülőként, csőszként dolgozott. Ott írta az Igéző című novelláskötet ciklusának majdnem minden darabját. 1955-ben visszatért Moszkvába, ahol bűncselekmény hiányában rehabilitálták, s még ez év augusztusában, harmincöt évi távollét után, hazatérhetett Magyarországra. (Az utazás költségeit a tulajdonában lévő, gombai családi szőlőbirtok eladásából fedezte.)Itthon írói és emberi hivatását abban látta, hogy elmondja mindazt, amit átélt a lágerekben. Az Elejétől a végéig című művében, 1962 novemberében elsőként – megelőzve Alekszandr Szolzsenyicin későbbi Nobel-díjas író Iván Gyenyiszovics egy napja című könyvét – adott hírt Magyarországon a szovjet bűntető táborokról, a GULAG világáról. Még 1957-ben József Attila-díjat, 1963-ban „egész életművéért, különösen az Igéző című novelláskötetéért” Kossuth-díjat kapott. Az elismerés ellenére műveinek közlését Magyarországon és külföldön is hátráltatták. Szembesítés című, 1965-ben befejezett munkájának – amelyet életműve zárókövének tartott – a kiadását a magyar hatóságok hét évig megakadályozták. 1972-ben először angolul (Anglia, USA), majd franciául és oroszul is megjelent. (Magyarországon csak 1988-ban adták ki.) Művei számos idegen nyelvű kiadást megértek. Alkotásai filmes feldolgozásokon keresztül is ismertté váltak, melyek közül a legnépszerűbbek: az Oldás és kötés (1963), valamint az Igéző (1970) című filmek lettek.Utolsó éveit belső emigrációban élte. 1974-ben ellátogatott Marcaliba. 1975. július 14-én halt meg, a síremléke a budapesti Farkasréti temetőben áll.1986-tól a helytörténeti múzeum viselte a nevét néhány évig. A Marcali Múzeum személyes hagyatékának egy részét őrzi. Marcaliban két szobor és egy utcanév – Lengyelkert – emlékeztet az íróra. Egyetlen gyermeke, Lengyel Tatjána rendszeresen ellátogat Marcaliba, hogy virágot helyezzen el édesapja szobránál. Huszár Mihály - történész
Képaláírások:
1. kép A Lengyel család Erzsébet utcai lakóháza képeslapon (1910-es évek, Lángi Béla gyűjteménye)
2. kép. Az író portréja (1970-es évek, Marcali Múzeum gyűjteménye)