Előző számunkban emlékeztünk meg róla, hogy az idén jubileumi, tizedik évfolyama jelenik meg már lapunknak. Azt ígértük, ebből az alkalomból felidézünk néhány általunk felvetett, a város lakóit foglalkoztató témát, és utánanézünk, mi történt ezekben az ügyekben azóta. Íme az első:
A KÓRHÁZ
I. évfolyam. 1. szám
Másfél év telt el azóta, hogy a marcali kórház a kaposvári részévé vált, de még mindig sok a bizonytalanság - írja a lap. A városlakók aggodalmát Moizs Marianna főigazgató igyekszik eloszlatni, mondván, „Somogy megye élen jár az egészségügy területén ...20 marcali szakdolgozónak biztosítottak szakmai továbbképzést. A gép- és műszerfejlesztési tender is folyamatban van, és a további tervek között az informatikai rendszer és a kórházi konyha fejlesztése is helyet kapott ...” Megtudjuk, hogy ígéret és igény van egy CT-re, a mobil CT engedélyeztetése már folyamatban van. Pozitív változás, hogy kórházunk visszakapta önálló telefonos elérhetőségét, így már nemcsak Kaposváron keresztül tudjuk hívni.
Forrónak számít a témában a következő év, 2016.
Képviselői interpellációk történnek, a kaposvári főigazgató asszony írásos válaszát azonban nem fogadja el a testület, ezért azt az illetékes főhatósághoz továbbítják. Onnan azonban ugyanolyan semmitmondó mellébeszélés érkezik válasz címén, ahogyan korábban Kaposvárról. Dr. Sütő László polgármester és Móring József Attila országgyűlési képviselő együtt keresi fel az államtitkárt, bízva a személyes tárgyalás sikerében és a józan ész győzelmében. Háát...lesz változás:
II. évf. 7. szám
„Tájékoztatjuk a tisztelt olvasókat, hogy a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Marcali Telephelyén a Szülészet- Nőgyógyászati Osztály tevékenysége szünetel 2016. szeptember 20-tól. A szülészet-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátás Kaposváron történik, míg a járóbeteg -ellátás továbbra is elérhető csökkentett óraszámban Marcaliban.”
A nyilvánvaló tényt / bezárják ! / a sunyi megfogalmazás / „szünetel”/ sem tudja elrejteni, nagy a felháborodás.
A Marcali az Otthonunk Egyesület helyi civil szervezetekkel közösen békés demonstrációt szervez az Európa parkba, ahol több ezren gyűlnek össze.
A környező települések Marcali mellé álltak, a rendezvény egyik szónoka Vargáné Balatincz Krisztina, Kelevíz polgármestere, aki logikusan felépített beszédében cáfolhatatlan észérvekkel bizonyította, hogy a térség falvainak egészségügyi biztonsága súlyosan sérül a marcali kórház ellehetetlenítésével.
Dr. Sütő László és Móring József Attila ismételten közösen, egymást támogatva léptek fel az ügy sikeréért, és munkájuk nem is volt eredménytelen: visszaáll a belgyógyászat, marad a sebészet és a sürgősségi osztály.
Novemberben ünnepi alkalomra érkeznek a megyei és országos „nagyemberek”, kórházunk felveszi alapítójának, Szaplonczay Manónak a nevét, és még emléktáblát is avatnak.
A valós helyzet tragikomikumára reflektál a Marcali Napló következő száma:
III. Évfolyam 1. szám
Jönnek a potentátok
Amint azt decemberi számunkban már olvashatták, városunk kórháza - mármint ami megmaradt belőle - hivatalos ceremónia keretében felvette alapítójának, első igazgatójának nevét.
Változnak az idők, hiába. Régen volt kórházunk, de nem volt neve; ma igaz ugyan, hogy a kórház csak nyomokban létezik, de neve, az van neki.
Mit kellene most gondolnunk erről az egészről?
Gondolhatjuk például azt, hogy a város történetében példátlan méretű demonstráció ereje meghökkentette az illetéseket. Némi tanakodás után arra jutottak, mese nincs, mézet kell kenni a madzagra: névadó, pár biztató szó a jövőre vonatkozóan, aztán ahogy telik - múlik az idő, a feledés jótékony homálya úgyis beborítja a fogadkozásokat, ahogy a helikopter-leszállópályák ígéretét szokta.
De gondolhatjuk akár azt is - és nagyon szeretnénk ezt tenni-, hogy a névadás olyan gesztus, amely őszinte, komoly szándékot jelképez: ésszerű keretek között újra ki akarják építeni a kórházi ellátást Marcaliban.
Nem tudhatjuk, de majd meglátjuk.
Amit viszont már most is láthatunk, azt nézzük is meg…
Egy intézmény (egység) névadója ünnepélyes alkalom, beszédekkel, koszorúzással, ahogy illik.
Az ilyesmi viszont mindig Nagyon Fontos Személyek megjelenésével jár: jön a veretes nevű Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója, érkeznek a helyi közélet főszereplői, és természetesen jelen lesz a házigazda Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház (SM KMOK) első számú vezetője, maga a Főigazgató Asszony is.
Ha pedig jönnek a potentátok, akkor haladó hagyományainknak megfelelően, arra az egy-két órára, amíg itt lesznek, muszáj a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” életérzést odalihegni a helyszínre-a gondos gazda látszatát feltálalva a Fővárosi Fontos Embernek Fentről.
Kerül hát rögvest malterosvödör, beton és festék, egyszóval minden, ami ahhoz kell, hogy szorgos kezek sminkelhessék a rogyadozó-foszladozó kastély vonatkozó részét ápolt benyomást keltővé.
De nem pazarolunk feleslegesen. Se munkában, se anyagiakban. Vonatkozó részen ugyanis szigorúan a Nagyon Fontos Emberek szeme által befogható területet kell érteni. Egy kis odafigyeléssel szinte centire ki lehet méricskélni: hol áll meg a kocsi, amiből kiszállnak, merre fognak nézni, mennyit lehet oldalra ellátni.
Így adódott aztán, hogy ha máshol állunk a főhomlokzattal szemben, akkor ezt látjuk:
A „tetthely” közvetlen környezetében csak hat oszlop van, a másik négy pár méterrel odébb áll, azt már úgy lehet hagyni, ahogy van. Ott már igazán elég kérem, ha a romokat körbekerítjük feltűnő színű szalaggal.
Azt viszont kell is, mert a mennyezetről többkilós födémdarabok potyognak, akárkit agyonüthetnének. Íme a díszlet, és mögötte a valóság. A fáma szerint anno Patyomkin herceg is így varázsolt színházi díszletekből virágzó falvakat Katalin cárnő éber tekintete elé, hogy az uralkodónő jólétet és gazdagságot tapasztalhasson birodalmában.
Változnak az idők, igaz, de úgy látszik, mi aztán csöppet sem változunk.
P.S.: Most akkor kire kell haragudnunk? Kit kell szidalmaznunk?
A télvíz idején fagyoskodva dolgozó melósokat? A munkálatokat irányító intézményt vagy hivatalt? Nem volna igazunk. Illesse összes „jókívánságunk” azokat a mekkmestereket, akik úgy összekutyultak mindent de mindent, a tulajdonviszonyoktól a használókig, a birtokostól a működtetőig, hogy most már aztán lassan se bába, se gyerek.
Az írás pro és kontra élénk visszhangot váltott ki, sőt, cselekvésre is késztetett: ki nem javították ugyan a cikkben megmutatott romos részt, de körbeszalagozták, és odakerült egy omlásveszélyt jelző tábla is ...
Még ebben az esztendőben utánajár a szerkesztőség annak is, milyen tartalmi változások történtek, hogyan alakul az ellátás színvonala. A megkérdezettek szerint „nem egészen úgy, ahogy ígérték”. Fölpanaszolják, hogy az urológián három, a szemészeten pedig öt egész hónap a várakozási idő! A sebészeten akadozik az ellátás, olyan is van, hogy meg kell szakítani a rendelést, mert az orvosnak közben el-el kell mennie műteni.
De influenza - járvány idején még az is előfordul, hogy elmarad egy -egy rendelés! Ezzel szemben a kaposvári kórház honlapján azt olvashattuk, hogy:
„ 2013. február 1-jén került sor a Kaposi Mór Oktató Kórház és a Marcali Kórház integrációjára. Ezt követően számos fejlesztés lehetősége nyílt meg a Marcali Kórház számára, melynek következtében növekedett a betegellátás biztonsága és minősége.”
Teltek-múltak az évek, és végre megérkezett a várva-várt jó hír:
„Móring József Attila bejelentette, újraindul a szülészet, ami magával hozza a gyerekosztály újraindítását is.”
sonline.hu 2020.július 31.
2022 tavasza igazi szenzációval szolgál, a hír olyannyira komoly, hogy egyenesen a kormány honlapján jelenik meg:
Csaknem 15 milliárd forintból fejlesztik a Szaplonczay Manó Marcali Kórházat, amely idén januártól önállóan működik.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hétfői budapesti sajtótájékoztatóján elmondta, egy évvel ezelőtt készült el az a fejlesztési terv, amely a következő évtizedekre rendezi a kórház sorsát.
Fotó: EMMI
Az elmúlt években a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktatókórház tagkórházaként működő marcali intézményben 9,4 milliárd forintból építészeti átalakításokat végeznek, rendbe teszik a kórház és a kastély épületét, és egy új épületszárnnyal bővül a kórház. Ezen kívül informatikai és orvosi berendezésekre, fejlesztésekre további 2,2 milliárd forintot fordítanak - ismertette a miniszter.
Móring József Attila (KDNP), a térség országgyűlési képviselője, Somogy 3. számú választókerületének Fidesz-KDNP-s képviselőjelöltje úgy fogalmazott: a marcali kórház átalakításából a baloldal csinált politikai terméket, hiszen már megszületett az intézményről szóló kormányhatározat, amikor a baloldal a hangulatkeltést, az ál- és rémhírterjesztést választotta a kórház „megmentéséért”.
A politikus ismertetése szerint a marcali kórház történetében „soha nem tapasztalt fejlesztés” valósul meg a csaknem 15 milliárd forintos beruházással. Megújul a kastélyépület, egy 2500 négyzetméteres új szárny és közforgalmú gyógyszertár is épül, diagnosztikai, orvostechnikai és informatikai eszközöket vásárolnak - ismertette.
Móring József Attila hozzátette: a fejlesztési forrás kétmilliárd forint értékben az ott dolgozók bérköltségeit is tartalmazza.
A baloldal miniszterelnök-jelöltjének állításával ellentétben az egészségügy Marcaliban sem üzlet, az ellátáshoz mindenkinek egyformán hozzá kell férnie - jelentette ki.
A kormánypárti képviselőjelölt megemlítette azt is, hogy a somogyi egészségügyi fejlesztési program része egy diagnosztikai ellátásra alkalmas szűrőbusz üzembe helyezése is, 500 millió forintért.
(Forrás: kormany.hu - 2022. március 28.)
A nagy változásról a Marcali Napló is hírt ad:
Megkezdődött a marcali kórház kastélyépületének felújítása!
Nagy igazság, hogy nem megy minden máról holnapra. Abban csak a kommunisták hittek, hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot”, de ez nekik se sikerült. Haladni csak apró lépésekben lehet, és türelmesnek kell lenni, mert nem lehet csak úgy, hübelebalázs módjára nekiugrani egy felújításnak, az előkészítés bizony hosszú időt vesz igénybe ám!
Nos, jól emlékszünk, mennyi gáncsoskodás, kishitűség kísérte az épület sorsának jobbrafordulásáért küzdő vezetők fáradságos munkáját, horribile dictu, még olyanok is akadtak, akik az igazmondásukat is kétségbe vonták.
A károgóknak ezúttal se lett igazuk.
Amint azt a mellékelt fotók bizonyítják, igenis megmozdult valami!
Mivel közben az idő vasfoga elrágta az omlásveszélyre figyelmeztető táblát övező szalagot - pedig eléggé ellenálló műanyagból készült -, azt vadonatújra cserélték. Annyi év múltán a régiből csak egy kis cérnaszálnyi madzagocska maradt, a helyére kerülő új bizonyára további évtizedeket fog majd hűségesen szolgálni. Mostantól kezdve a gödröket is elkerülhetjük, ha kellő gondossággal közlekedünk, de ha mégsem, az se tragédia, hiszen lábtörés esetén kéznél lesz a segítség!
A felújítás második ütemében elkészült a bejárati rész homlokzatának újrafestése is. Mekk Elek fővállalkozónak bizonyára többfordulós pályáztatással sikerült megtalálnia azt a kiváló esztétikai és művészettörténeti képzettséggel rendelkező, egyúttal bátran avantgárdista mestert, aki a Széchenyi - kastély épületének egy kockáját kiemelte a sárga szín unalmából, és bugyirózsaszínűre mázoltatta ..
Na ugye! Ugye - ugye! Az idő azokat igazolta, akik hittek a kimondott szó mágikus erejében, és nem tartották üres ígéreteknek azokat.
Izgatottan várjuk a folytatást, ami el is fog jönni egyszer. Nem szeretnék most a brüsszeli bürokraták, a migránssímogató, oltásellenes, háborúpárti, sorosista libernyákok, komcsik továbbá - Virág és Pelikán elvtárssal egyetemben - az amerikai imperialisták helyében lenni!
Most 2024-et írunk. Vajon hogyan állunk most?
Össze volnánk zavarodva: férfiasan be kell vallanunk, elvesztettük a fonalat.
Hogy a kórházzal kapcsolatban valami „bizonytalan időre felfüggesztésre került”, ismerősen cseng a marcali füleknek, ez volt a hivatalos szöveg a szülészet és a nőgyógyászat bezárásakor is, az pedig nyolc esztendeje volt immár, és nem hallani, hogy véget érne az a bizonytalan idő.
Hogy nézzünk így bizakodva a jövőbe?!
A felfüggesztés legautentikusabb szájból elhangzó oka mi más is lehetne, mint az időközben kitört orosz-ukrán háború. De a dátumokból világosan és egyértelműen látható, hogy amikor a kormány bejelenti a nagyszabású fejlesztést, pláne amikor a sajtótájékoztató volt, ez a háború már tartott !!! Meg ugye azon a listán se szerepel, amelyik az elmaradt beruházásokat közli ...
A Tavi Televízió kamerája megörökítette, amint a réveteg tekintetű Kásler miniszter úr előrevetíti a jövőt:
„ Az ókorra emlékeztető idilli környezet és a keresztény szellemnek megfelelő szolidaritás-alapú körülmények jönnek létre.”
A miniszter úr azóta már régen eltűnt a szemünk elől, „érdemei elismerése mellett más fontos beosztásba került”- de ismerős ez valahonnan! - jelenleg a Magyarságkutató Intézet élén szolgálja nemzetét ...
Móring József Attila országgyűlési képviselő viszont itt maradt: választói őt piszkálják, rajta kérnek számon minden be nem váltott ígéretet. Bizony, kormánypárti képviselőnek lenni se mindig fenékig tejföl ám!
És itt maradt a kórház személyzete.
Az elesettségükben türelmetlen, kiszolgáltatott betegek rájuk zúdítják minden keserűségüket, holott a betegek mellett ők a legjobban megnyomorított elszenvedői ennek az egész lehetetlen állapotnak. Ráadásul ők hallgatásra vannak kényszerítve, a legigazságtalanabb sértést is némán kell tűrniük.
Meddig bírják még?
Hol is tartunk tehát?
Ott például, hogy ma már megmosolyogjuk a nyolc-tíz évvel ezelőtti panaszokat. Régi szép idők! Istenem, de jó is lenne, ha csak három hónap lenne a várakozási idő az urológián, a szemészeten meg öt! Ha csak influenzajárvány idején maradnának el a rendelések! Ha nem kellene itt-ott még az időpontkérésre is időpontot kérni! Folytathatnánk a sort, de minek - aki itt él, nélkülünk is tudja mindezt.
Mi lesz még?
Vannak bennünk aggodalmak.
Tavaly decemberben nyújtotta be a parlamentnek Lázár János miniszter azt a törvényjavaslatot, amely szerint a hazai kastélyokat INGYEN oda lehet adni arra érdemes embereknek, akik aztán megfelelően hasznosítják azokat. Ezt a törvényt az országgyűlés rögvest el is fogadta, jelenleg az Alkotmánybíróság asztalán fekszik.
A mi kórházunk régi szárnya kastély ugye, ha ajándékba meg lehet majd kapni, biztos akad széles e hazában - akár helyben is - valaki, aki elfogadja a gáláns ajándékot, feláldozza magát a közjóért és a nevére veszi a Széchényiek egykori otthonát ...Aztán csak talál valami jól jövedelmező hasznosítási formát - elegáns magánkórház? méregdrága idősotthon? -, hogy legyen mit a tejbe aprítania.
Néhány száz milliót ad az állam a felújításra is a kiválasztott embernek, ahogy illik ilyen nemes cél érdekében ....
Biztosat nem tudhatunk. De igen jó eséllyel megtörténhet.
Ha hagyjuk.