Sorozatunkban a városban működő hoteleket, panziókat működtető vállalkozókat mutatjuk be, hisz nagyon fontos, hogy a hozzánk ellátogatók (akár turizmus, akár munka vagy kulturális program okán) milyen tapasztalatokat, élményeket visznek magukkal Marcaliról. Elsőként Horváth Lászlóval beszélgettünk, aki a Kék Hold Szálloda és Kávézó vezetője.
- Itt óvoda működött pár évig, aztán az önkormányzat értékesítette az épületet egy ma már nem létező banknak. Ők átépítették, képzési és szálláshely funkciót szántak neki. 1997 nyarán nyitott meg, de én már 1996-tól itt dolgoztam az átépítés kezdetétől, így mondhatjuk, hogy jól ismerem a „házat”. A szálloda elkezdte a működését, melyre nagy szükség is volt a városban, hisz a Baglas Hotel ekkor már évek óta zárva volt. Aztán a bank profiltisztításba fogott, először bérletként, majd belevágtunk családi vállalkozásként az üzemeltetésébe.
Ez egy városi szálloda, általában pár éjszakát töltenek itt a vendégek: a cégekhez jövő üzletemberek, vadászok, sportolók, átutazók, külföldről hazaérkező Marcaliak a rendszeres visszajáró vendégeink. Ha a városban nagyobb rendezvény van (sakk, matematika verseny, triatlon), itt szállnak meg, például legutóbb a maroshévízi delegáció.
De jönnek lakodalmak alkalmával is. Tíz szobánk van és egy kávézó, ami szintén minden nap nyitva van. Van egy nagyobb termünk is, amit kiadunk, valamint iroda bérbeadással is foglalkozunk, mely tevékenységet bővíteni is szeretnénk.
-Megvolt hozzá a végzettsége?
-Igen. Közgazdasági, vendéglátó és mezőgazdasági végzettségem is van. Jelenleg is tanulok, hiszek a folyamatos tanulás fontosságában. Egyéves korom óta itt élek Marcaliban, itt jártam az intézményekbe bölcsödétől az érettségiig. Katona is itt voltam a külső laktanyában, rossz látni, most hogy néz ki. Sokan nem tudják, hogy őstermelő, családi gazdálkodó is vagyok: erdőgazdálkodással és szőlővel is foglalkozom. Jelenleg egy optimális méretű és fajta összetételű szőlő termőterület kialakításán dolgozom. A nagy cél, egy borászat létrehozása, ami nagy feladat lesz, de én mindig keresem a kihívásokat. Az erdő és a szőlő megtanít arra, hogy az eredmények sokszor évek-évtizedek múlva jelentkeznek, és ez türelemre tanít.
- Gimnazistaként mi érdekelte?
-A vendéglátás még nem volt tervben, az államigazgatási főiskolára jelentkeztem, de nem vettek fel. Akkoriban nehéz volt bekerülni erre a területre, ezért közben én is módosítottam a terveimen.
- A Covid időszakát nehezen élték meg?
- Akkor nekünk is be kellett zárnunk. Amikor lecsengett a járvány, elvileg adtak támogatást, de az mindenhová nem jutott el, ide se. Azóta jelentősen megnövekedtek a költségek. A SZÉP- kártya tulajdonosok java része élelmiszert vásárolt a kapott összegből, miután ezt a szabályok megengedték, az infláció is jelentősen megnövelte a költségeinket.
Árat emelni nem tudunk, így örültünk, ha nullára kijöttünk. S mindezeken kívül pluszban mindenféle adatszolgáltatással is terhelnek bennünket.
A megnövekedett rezsiszámlák kalkulálása most is követhetetlen. Próbálok előre menekülni. Tavaly elkészült egy energetikai fejlesztés, felújítottuk a szobákat. Tervezzük a fürdőszobák, közös helyiségek és a kávézó felújítását is.
- Családjáról mit tudhatunk?
- Párom Kovács Anett iparművész, épp most van testvérével közös kiállítása a Kulturális Korzóban. Ő is marcali, képzőművészeti középiskolát végzett, majd a MOME hallgatója volt. Járnak a káptalantói piacra is árusítani és neten is rendelhetők a termékeik. Van egy szép négyéves kislányunk, Julianna.
- Térjünk vissza a borászathoz. A családban volt hagyománya a szőlőművelésnek?
- Nálunk gyerekkorunktól fogva dolgozni, segíteni kellett mindegyik nagyszülőnek Nemesvidon és itt Marcaliban is. Egész nyáron náluk voltunk és ugyanúgy végeztük az összes paraszti munkát. Lovaskocsival vittük a szénát, rakodtuk a fát a fűrésztelepről, az üzemben raktuk a széldeszkákat. Utólag visszagondolva minderre, nagyon jó volt, hiszen „megtanultunk dolgozni”. A 90-es évek vége óta van szakcsoportos szőlőm a Nagypince fölött. A boglári gazdaság csinálja a szakmunkát, a gazdák a művelést és a szüretet. Hasonló módon volt területem Lengyeltótiban is, idővel egyre jobban beleástam magam a szőlészetbe. Aztán telepítettem, amit a jövőben is tervezek, hisz a későbbiekben szeretnék inkább ezzel foglalkozni. Úgy látom, egyre nehezebb a vendéglátás helyzete a magas energiaárak, az egyre nagyobb adminisztráció miatt. Arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz alkalmazottakat találni, hisz mindenki külföldre megy.
Célom az, hogy a saját és bérelt területeimre alapozva, egy borászatot hozzak létre. Tudom, hogy jók a termőhelyi adottságok Marcaliban, hiszen már középkori források is megemlítik az itt készült borok kimagasló minőségét. Nekem jelenleg 3 fehér és 3 vörös fajtám van, amelyből már egy alap termékkínálatot lehet készíteni. Sok munkával jár a szőlő, de én nagyon szeretem csinálni, fizikailag és szellemileg is kikapcsol. Metszés közben sokszor podcastokat hallgatok. A gépi művelést saját magam végzem, mellette segítek másoknak is.
Mivel a környékben régen csak a saját maguknak termeltek a gazdák az apró területeiken, nem alakultak ki nevesebb borászatok a Marcali-háton. Jelenleg azt láthatjuk, hogy többen látnak ebben fantáziát és a területek koncentrálódásával, az új telepítésekkel kezdenek szép eredményeket elérni, akár a baráti társaságomban is.
A Délnyugat-Balatoni Hegyközség tagjaként sikerült idén egy rendhagyó, jó hangulatú borversenyt rendezni a Korzóban, összekötve a helyi termelőket a helyi fogyasztókkal. Sok munka áll még előttünk, de a lelkesedésünk, elhivatottságunk megvan hozzá.
- Jut idő még egyéb hobbira?
- Fontos az életemben még a kerékpározás. Tagja vagyok a Kerékpáros Sportegyesületnek. Zsiga (Silinger István) kezdeményezésére a Marcali 750 programsorozathoz kapcsolódóan május 7-14-ig minden nap letekerünk 100 km-t a tervek szerint. De régebben, amikor több időm volt erre, letekertünk két nap alatt a nagykanizsai kerékpárosokkal Triesztbe is, s volt olyan, hogy megkerültem a Balatont egy nap alatt, beleértve a Kis-Balatont (277 km). El szoktunk menni a Girod’Italia-ra, ilyenkor mi is „beveszünk” egy-két hegyet. Idén is tervezzük a szurkolást Valter Attilának. És még több tervem van erre a szezonra is, hisz egészségügyileg is fontos a rendszeres testmozgás.
- A családban mindig is megvolt a közügyek iránti érdeklődés, a tenni akarás a település érdekében.
- Igen, ezt láttam otthon, és azt is tudom, hogy ezt nem az elismerésért kell tenni. Volt Marcaliban a Turisztikai Egyesület, aminek én is a tagja voltam. Mi rendeztük az első Borforraló fesztivált, még a város központjában, családias hangulatban. Jó látni, hogy azóta is töretlen a népszerűsége. Ebben a ciklusban külsős tagja voltam a Civil Kapcsolatok, Kulturális, Idegenforgalmi, Sport és Ifjúsági Bizottságnak, aminek részt is vettem az ülésein. Marcaliként érdekel, hogy a szűkebb lakókörnyezetem hogyan néz ki, milyen fejlesztések lesznek.
Úgy gondolom, lendületben van a város. Nézzük már meg a többi települést a vámegyében, hogy ott hogyan fejlődtek, mi épült és szépült! Marcalival össze se lehet hasonlítani ebből a szempontból. Nálunk számtalan dolog újult meg, készült el csak ebben a ciklusban. S látjuk bizony a különbséget, hogy milyen az, ha felülről, országos szinten döntenek a várost érintő kérdésekben. Erre példa az említett külső laktanya esete is.
Az állam hagyta tönkremenni, ahelyett, hogy odaadták volna városi tulajdonba és már ipari park lenne. Most ledarálják az enyészet után a romokat. De ugyanezt elmondhatjuk a régi tüdőgondozó épületéről is, a volt nővérszállóról, a szakrendelő épületéről, vagy akár a kórházról is.
Sportot kedvelő emberként az ismert gondok, bajok mellett az is bánt, ahogy most kinéz az ott lévő teniszpálya. Hajdan a környék legjobb talajú pályája volt, ráadásul gyönyörű fás környezetben, ami árnyékot is adott. Most odahordják a levágott faágakat, összehordott leveleket, szemetet. Mivel az Európa park mellett van, miért ne lehetne összenyitni vele.
S de jó lenne, ha újra visszakapná a funkcióját, és a gyerekek egyedül is le tudnának járni teniszoktatásra, hisz a városközpontban van! A helyben lakók mindig jobban tudják, mit szeretnének, milyen környezetben kívánnak élni, melyik céggel akarnak dolgoztatni. (Olyannal, akik vissza is jönnek, ha kell.) Hiszen elég megnézni a belső laktanya milyen központi része lett a városnak. Igen, mert a helyben lakók dönthettek a sorsáról.
A családdal ott vagyunk a helyi programokon, és a Kék Holddal mindig ki is települünk a városi rendezvényekre. Szerencsések vagyunk, hogy rengeteg program van a városban (Borforraló, Fröccs fesztivál, Szüreti fesztivál, Adventi vásár, stb.), erre igazán büszke lehet minden marcali.
Sokszor mi is biztosítunk helyszínt a Nagypincénél különböző eseményekre. A jótékonykodás, segítés is az életem része, ilyen az adományozás, vagy képviselőjelölt társaimmal több éve a karácsonyi ételosztás.
- A családja mit szól a sok munkához?
- Látják, hogy beleteszem az időmet, energiámat és azt is, hogy ennek idővel eredménye van. Csak így megy, de szerencsére támogatnak mindenben.