Az első könyvtárak Marcaliban már a 19. század végén létrejöttek, mégpedig különféle vallási és egyesületi keretek között. Részben nyilvános gyűjteménnyel rendelkezett az Úri Kaszinó, a Katolikus Legényegylet, az Iparoskör és a Gazdakör. A település zsidó hitközsége működtette azt a hitközségi tagok számára ingyenes, azon kívül 10 fillér ellenében bárki számára használható könyvtárat, amely a Marczali Izraelita Hitközség Kölcsönkönyvtár néven az Erzsébet (ma Petőfi) utcai zsidó elemi iskolában működött.
Anyagát a mindenkori tanítók, így például Löbl Lipót és Gábor Ignác kezelték. Marcali legnagyobb példányszámú (5-6 000 db) gyűjteménye volt. A római katolikus egyház ifjúsági egyesületei –így a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete (KALOT) helyi és a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ) – helyi szervezetei is önálló, részben nyilvános könyvtárral rendelkeztek. Nyilvános volt az 1926 után népszövetségi támogatásból, állami akció keretében létrejött, csupán kétszáz példánnyal, de korszerű polcokkal ellátott népkönyvtár. Marcali legrégebbi, feltételezhetően a legnagyobb példányszámú, nem nyilvános könyvgyűjteménye a Széchényi kastélyban volt. Meg kell említeni az elemi iskolai és a polgári iskolák könyvtárait, amelyeket azonban csak az iskolai oktatásban résztvevők használhattak.
A második világháború pusztításai és rablásai nem kímélték a helyi könyvgyűjteményeket sem. Ugyan 1945 után az egyesületi könyvtárak még rövid ideig működtek, de az egyesületek megszüntetésével államosították a vagyonukat. A zsidó közösség deportálását és elpusztítását követően a hazatért túlélők újra indították a hitközséget, azonban azt 1950-ben központilag megszüntették. A marcali hitközség kölcsönkönyvtárának kötetei a volt Marczali Takarékpénztár épületében elzárásra kerültek. A Széchényi kastély könyvtárát sem egyesítették a népkönyvtár gyűjteményével, pedig 1946. június 11-én a helyi Nemzeti Bizottság határozatában tiltakozott a megyei alispánnál a Kaposvárra szállításuk ellen, sőt a kastély bútorait is kérte a kórház működéséhez: „(…) a bútorokra a marcali közkórháznak, a könyvtárra pedig Marcali nagyközségnek kulturális szempontból feltétlenül szüksége van.”
Marcaliban a nagyközség új népkönyvtárát 1950-ben, mindösszesen 243 kötettel hozták létre. Az első helyszíne egy 30 négyzetméteres terem volt a Katolikus Legényegylet államosított és a Járási Művelődési Házként közszolgálatba állított épületében. Az államosított egyesületi és felekezeti könyvgyűjteményeket azonban nem leltározták be. A korabeli egyik lapban, a Friss Újság 1950. július 9-i számában így írtak ezekről a könyvtárakról: „A klerikális reakció természetesen akadályozni próbálja a népkönyvtárak munkáját is. Például Marcali környékén az egyik pap a könyvtárba igyekvő dolgozókat behívta magához és a saját könyveiből kölcsönzött számukra olvasnivalót. A könyvtármozgalom következő feladatai közé tartozik annak megszervezése, hogy egy községben csak egy könyvtár legyen. A különböző tömegszervezeti és egyéb könyvtárakat be kell olvasztani a népkönyvtárba, ahol szakszerű jegyzék biztosítja azt, hogy a dolgozók kezébe ne az ellenség könyvei kerüljenek.” Az izraelita hitközségi könyvtár állományát 1957-ben vasvillával teherautóra rakták és elvitték a MÉH telepre, jelenlegi ismeretünk szerint 1 kötet maradt meg abból.
Erről a viszontagságokkal terhes időszakról írta Frang József: „A könyvek eltűnése elsősorban a művelődésre hatott károsan, mivel a lakosság évekig könyvek nélkül maradt, elszokott az olvasástól.”A háborús pusztítás, a nem megfelelő kölcsönzési feltételek – a könyvek egy részét nem adták vissza –, a papírhiány és a tartalom miatt zúztak be gyűjteményeket.
1950 nyarán a marcali járásban 10 új népkönyvtár nyílt meg, például Böhönye, Pusztakovácsi, Nemesdéd, Kéthely, Tapsony, Mesztegnyő, Szőcsénypuszta, Nagyszakácsi, Szőkedencs településeken. (Mind olyan helyen, ahol 1945 előtt is működött már ilyen szolgáltatás.) A szakfeladat szervező és ellenőrző központja Kaposvár volt. Átlagosan 100-150 kötet az iskolák tantermeiben, tanácsházak folyosóin szekrényekben volt elhelyezve. Évente 200-300 kölcsönzés, 30-60 olvasó alkotta a statisztika alapját. A marcali nagyközségi intézmény 1953. július 1-én alakult át járási feladatkörű könyvtárrá, egy ideiglenes helyen és mindösszesen 30 négyzetméteren. Feladata volt a helyi könyvtári szolgálat, és a szakmai felügyelet a járásban lévő népkönyvtárak felett.
Huszár Mihály
(történész, Marcali Múzeum)