Háromból három
1. Tévedni emberi dolog
Amikor Vásárló először veszi észre, hogy többet fizetett a kelleténél, először elbizonytalanodik, hátha valamit elnézett, netán elszámolta magát. Dehát alig vett valamit, három számot csak össze tud adni, ha régen volt is a matekérettségi! Böngészni kezdi a blokkot, és már látja is: az akciós terméknél nem az akciós, hanem az eredeti árat számolták fel neki, holott azon jól láthatóan fel van tüntetve a kedvezményes ár. Magától értetődő jóhiszeműséggel gondolja, nyilván egyszerű tévedésről van szó - Istenem, a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Némi hezitálás után odalép a pénztárhoz, és óvatosan elrebegi, hogy talán, esetleg, nem lehetne - e, mivel lám, itt a blokk, itt az áru, rajta a címke, és ez bizony nem egyezik. Pénztáros nem vitatkozik, elismeri a malőrt, de azt azért megjegyzi,
Vásárló a hibás, mert ROSSZUL /!/ helyezte a szalagra az árut.
2. Már megint?!
Második alkalom: ugyanaz, pontosan ugyanaz. Kettőt fizet, egyet vihet! Vásárló most már morgolódik cseppet - persze csak szigorúan magában -, és miközben visszalép a pénztárhoz reklamálni, elrévedezik kissé: Vajon Newton hányadik törvényében lehet az benne, hogy a bolt mindig Vásárló kárára téved, és soha nem a sajátjára?
Ügy elrendeződik, bocsánatkérés / ismét / elmarad.
3. Azért ami sok, az sok!
Bevalljuk, a harmadik eset már inkább csak amolyan kísérlet Vásárló részéről. Vajon most hogy lesz? Hogyan lenne. Ahogy eddig. Az érvényes ár dupláját számlázzák. Pénztáros kimondottan udvarias, láthatóan kellemetlenül érzi magát: nem ő tehet róla, rosszul ragasztották rá azt a fránya cetlit. Rögtön intézkedik.
Hogy mit csinál? - kérdezhetné a tájékozatlan olvasó. Mi az, hogy intézkedik?
Hát ez az. A szóban forgó üzlet nem követi a többi, özönvíz előtti, primitív módszerekkel dolgozó bolt módszerét, hogy tévedés esetén azonnal sztornó, pénz rögtön vissza, elnézést, viszontlátásra. Óh, nem!
Ők kimondottan innovatívak, és fölöttébb kreatívak. Náluk Vásárlónak kinn kell várakoznia szépen az előtérben, és amikor fog akadni egy eladó, aki éppen ráér, akkor:
1. elveszi az árut és a blokkot
2.ezekkel hátra megy az épület másik végébe az irodába
3. jegyzőkönyvet készít
4.azt aláíratja Illetékessel
5. az árut és a jegyzőkönyvet visszahozza az előtérbe
6.felveszi a vevő adatait /név, lakcím /
7.Vásárló rápillant a vonatkozó paragrafusra, aminek neve, száma: jogi szöveg /ábra mellékelve /
8.Vásárló konstatálja, hogy mivel a „számla reklamáció /sic ! / kezeléséhez „ ezeket az adatokat önkéntesen meg kell adnia, lemond az „előzetes teljeskörű tájékoztatás” -ról, kitölt, aláír, pénz vissza, lehet menni.
Az egész eljárás alig vesz igénybe /az aktuális forgalmi helyzettől függően /potom 10 - 20 percet.
És ha Vásárló munkába siet? Menni kellene a gyerekért bölcsődébe / óvodába? El kellene érnie a buszt?
Ja, azt előbb kellett volna meggondolni! Nem kellett volna hübelebalázs módjára ugrálni, most már egye meg, amit főzött! Kénytelen várni: Nem elég, hogy duplán fizetett, még az árut is elvették tőle, rosszabb helyzetbe került, mint a reklamáció előtt volt. De ha nagyon muszáj sietnie, hagyni fogja a francba, nem ér az egész annyit.
Ügyes ... Ki van ez találva ...
