Az önkormányzat legnagyobb horderejű, legösszetettebb feladata minden esztendőben az éves költségvetés elkészítése és elfogadása. Ez az a rendelet, ami a város életét alapjaiban határozza meg: Kijelöli intézményeink működésének kereteit, a vagyongazdálkodás rendjét, dönt a felújításokról, a fejlődési irányokról, még arról is, hogy milyen pályázatokon lehet vagy kell részt venni.
De születnek ebben a dokumentumban olyan döntések is, amelyek évekre, akár évtizedekre szólnak. Egy új templom vagy kulturális korzó, egy fürdő vagy sportcsarnok megépítése több nemzedék lehetőségeit tágítja, ahogy egy új főutca vagy közpark megszületése is új szokásokat, életmódbeli változásokat képes generálni.
Nincs a városnak olyan polgára, akit ne érintenének a költségvetésben szereplő tételek.
Rendbe teszik-e végre a rozoga járdát vagy utat az utcánkban? Lesz-e hol parkolni a kocsival? Mennyibe fog kerülni a gyerekek ebédje? Milyen rendezvények lesznek? Tudják-e támogatni az egyesületeket? Adnak-e az idén is lakhatási vagy gyógyszertámogatást? Lehetne még bőven folytatni a sort.
Nem véletlen tehát, ha arra törekszenek a város vezetői, hogy minél szélesebb rétegeket, minél több városlakót vonjanak be az előkészületekbe, az anyag így sok-sok egyeztetés, helyenként konfliktusokkal terhes viták után nyeri el végleges formáját.
Ennek a hónapokig tartó munkának egymásra épülő lépései nálunk több évtizedes hagyomány szerint alakulnak.
Amikor a jogi - pénzügyi kereteket kijelölő szabályok hozzáférhetővé válnak, kiderül, hogy milyen bevételekre számíthat a város, milyen kötelező feladatokat kell ellátnia és hogyan, mennyi marad felújításokra, fejlődésre, a városháza dolgozói alapos és ugyancsak felelősségteljes munkával összeállítják azt a tervezetet, ami a képviselő-testület elé kerül koncepcióként.
Ezt először a bizottságokban, utána pedig testületi ülésen vitatják meg, véleményezik. Az általuk elfogadott tervezetet a polgármester, alpolgármester, az egyes körzetekben tevékenykedő képviselők városrészi fórumokon ismertetik a lakossággal. Ezeken minden marcali polgárnak lehetősége van véleményének kifejtésére, szóvá lehet tenni a problémákat, elő lehet állni új javaslatokkal, értékelni lehet az előző év eredményeit, hibáit egyaránt.
Sütő László polgármester és Bereczk Balázs alpolgármester idén is nyolc helyszínen várta a közügyek iránt érdeklődőket, remélve, hogy észrevételeikkel, kiegészítéseikkel segíteni fogják a munkájukat. /A költségvetés tervezetében mindig fenntartanak egy száz millió körüli összeget, fedezetként azon problémák megoldására, amiket az emberek ezeken a fórumokon felvetnek./
Mindenütt vitaindítóval kezdődött a tanácskozás, amiben a város vezetői részletesen beszámoltak a tavaly elvégzett munkáról, a város anyagi helyzetéről.
Megtudhattuk, hogy a magunk mögött hagyott esztendő az egész országban próbára tette az önkormányzatokat, hiszen az év közben egyre durvábban elszabaduló infláció, az energiaárak drasztikus emelése, az elvonások teljesen irreálissá tették a költségvetés tervezett számait.
Mindent újra kellett gondolni. Nem kis megkönnyebbülés, hogy a „tűzoltás” olyannyira sikerült, hogy Marcali adósságok nélkül zárhatta a tavalyi évet, sőt, némi megtakarítással fordulhattunk az új esztendőre.
Ez nem egy év sikere. Azért történhetett így, mert korábban sem látványberuházásokra, eszemiszomokra herdálódott el a város pénze, hanem készültünk a jövőre: Energiatakarékossá alakítottuk a városi fenntartású intézményeket, a közvilágítást, így most, amikor beütött a krach, ez - amennyire lehetett - felkészülten ért bennünket. Nem kellett bezárni se a kulturális intézményeket, se a fürdőt, a villanyt se kellett „lekapcsolni” az utcákon, és a szociális támogatásokat se kellett megnyirbálni.
Ettől még persze van baj bőven.
Továbbra is az egyik legnehezebben kezelhető probléma a közétkeztetés helyzete. A gyerekeké, az időseké, a rászorulóké.
Az élelmiszerárak emelkedése hivatalosan elismerve is 45 % volt tavaly / Volt az több is, ezt minden háziasszony tapasztalta - hiába, ők már csak ilyenek: inkább hisznek a szemüknek, mint a statisztikai hivataloknak ... /, ezt pedig nem lehet teljes egészében továbbhárítani a családokra. Nem lehet, mert nincs miből megfizetniük, Az se megoldás, ha az adagokat csökkentik, ez csupán a gondok elmismásolása lenne, amivel saját magunkat sikerülne csak becsapni. Meg kell próbálni valahol a kettő közötti vékony jégen egyensúlyozni: valamicskét emelni a térítési díjakat is, de a költségvetésből is hozzápótolni, ami még elbírható. Ezt azonban máshonnan kell elvenni - nincs mese, csak addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.
A különböző érdekeket egyáltalán nem egyszerű összefésülni: Akinek a háza előtt kátyú éktelenkedik az úton, azt várja el, hogy azt tüntessék el onnan minél hamarabb, a kisgyerekes családok viszont fontosabbnak érzik, hogy az ebéd legyen olcsóbb a napköziben. Ezért is törekszenek arra a tervezésben, hogy a szabadabban elkölthető pénzeket lehetőleg arányosan osszák fel a város különböző területei és társadalmi rétegei között, ne legyenek kisemmizettek, de túltámogatottabbak sem.
Megtudhattuk a fórumokon, hogy Marcali az idén mintegy hat és fél milliárd forintból gazdálkodhat. Ez laikusként szinte felfoghatatlanul sok pénznek tűnik, de egyből más lesz a leányzó fekvése, ha az is kiderül, hogy ebből négy milliárd a város működésére kell: az intézmények fenntartására, a közüzemi számlák fizetésére, a menet közben adódó problémák fedezetére, stb. Vannak feladatok, amelyek ellátását kötelezően írják elő jogszabályok /pl. óvoda működése/, és vannak, amik nem kötelezőek ugyan /pl. múzeum, fürdő/, de hozzászoktunk már ezekhez, és nem szeretnénk lemondani róluk.
Nálunk több megbecsülendő, élénk közösségi életet élő civil szervezet és magas színvonalú tevékenységet folytató művészeti együttes is működik. Gazdagítják mindennapjainkat, színesítik ünnepeinket - nem lehet kétséges, hogy őket továbbra is támogatni kell.
Ha mindent számításba veszünk, látszik, milyen könnyen elfogy az a négy milliárd, és marad az a kettő és fél, amit a város szépítésére, fejlődésére lehet fordítani.
Mindenek előtt folytatódni fog az intézmények felújításának programja. Az óvodák közül az idén a gombai korszerűsítése következik, hogy hogyan, arról már tavaly tartottak egy fórumot, ahol egyeztették az elképzeléseket az érintettekkel /akárcsak korábban a fő utca átépítése előtt pl /. A munka dandárját a nyári szünet idején szeretnék elvégezni, a kicsik elhelyezéséről pedig ugyanúgy gondoskodni fognak, ahogy korábban a többi óvoda esetében is tették.
Sorra kerül az idén a könyvtár is, ez a mögötte lévő parkolóval együtt újulhat meg. Ennek technikai levezénylése kissé bonyolultabbnak ígérkezik, de lett megoldás azért. Biztonságba kell helyezni a nagy értékű könyvállományt, amit el kell onnan költöztetni, de mégis hozzáférhetővé kell tenni az olvasni vágyók számára. Az építkezés alatt ideiglenes könyvtár fog üzemelni a Korzóban, ahova kérésre az alkalmi raktárból is odaviszik a helyben nem elérhető könyveket.
A harmadik nagyszabású munka a fürdő korszerűsítése, szolgáltatásainak bővítése. Gondoljunk csak bele, húsz év alatt mennyit változott a világ, márpedig a fürdő húsz éve épült. Hiába, hogy az akkoriban legmodernebb műszaki színvonalon, amit a gépészetében nem rágott el az idő vasfoga - a folyamatos karbantartás ellenére -, az is a mai követelményeknek megfelelni nem tudó, energiafaló eszközzé vált.
A mai árak mellett további működésük egyszerűen vállalhatatlanná lett.
/Ahogy ezt jól mutatja a közvetlen környezetünkben mind zárva tartó fürdők példája./ Ezért adott be a város pályázatot a felújításra, szolgáltatások bővítésére, amit sikerült olyan színvonalon elkészíteni, hogy nyertünk is rá
nyolcszázmillió forintot az Európai Uniótól. A munkálatokat úgy szeretnék ütemezni, hogy amennyire a körülmények engedik, minél rövidebb ideig kényszerüljenek nélkülözni az emberek az építkezés alatt is a megszokott szolgáltatásokat.
Ha már pályázatokról beszélünk: Talán megérdemelnének egy elismerést kifejező gesztust azok a hivatali és intézményi dolgozók is, akik közreműködnek ezeknek a pályázatoknak az elkészítésében, a felújítások lebonyolításában - tisztességes, odaadó munkájuk milliárdokat hoz Marcalinak.
Több fórumon is szóvá tették, hogy egyre kriminálisabb a parkolási helyzet a városban. Aki nem talál helyet a kocsijának, azt nem nagyon vigasztalja, hogy máshol se jobb, de sajnos ezt a problémát megoldani nem lehet, legfeljebb tompítani rajta kissé. Nem a szándék hiányzik - az utcák szélessége, a házak helye, nagysága adott, miközben közlekedési szokásaink elképesztően megváltoztak.
Amikor a lakótelepek épültek, az odaköltöző lakóknak legfeljebb mutatóba akadt egy-egy autója, és a városközpontba is gyalog jártak az emberek ügyes-bajos dolgaikat intézni, vidékről is busszal, vonattal jöttek be az emberek. Ehhez képest például mára tizenötszörösére /!!! / nőtt a tömbházakban lakók autóinak száma. Sem a lakótelepeken sem a városközpontban nincs annyi üres terület, hogy ennyi kocsi elférjen, a házakat pedig nem lehet eltolni a helyükről.
Születtek olyan javaslatok is, amilyenek az ott lakók szempontjából ésszerűnek tűnnek, de ilyen megoldásokat a törvények nem tesznek lehetővé: Hogy ugyanis a társasházak előtt- mellett csak az parkolhasson, aki ott lakik, másokat az önkormányzat tiltson ki onnan. Ezzel az a bökkenő, hogy ezek a területek nincsenek a társasházak tulajdonában, mások birtokaival pedig senki se rendelkezhet önkényesen.
Ami viszont jó hír, hogy ahol lehetséges, ott az idén is fognak további parkolóhelyeket kiépíteni: a Berzsenyi utcában az emeletes házak előtt / itt az útfelújítás is folytatódik /, a főutca és a kultúrház mögötti területen például. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően ez utóbbi egészen a Tejüzemig megújul - mondjuk rá is fér, amilyen szép a főutca, olyannyira csúf, ami mögötte van.
Érdekes - és egyúttal örvendetes - jelenség, hogy egyre többen emelték fel szavukat azok ellen, akik képtelenek betartani az emberi együttélés alapvető normáit, megkeserítve ezzel a város lakóinak életét. Nem elég szabályokat alkotni, azok figyelembevételét be is kell tartatni, és a civilizálatlan magatartásnak következménye kell, hogy legyen.
Hiába vannak sebességkorlátozó táblák kihelyezve az iskolák környékére vagy a kórház bejárata melletti utcában, mindig akadnak öntörvényű száguldozók, akik mások életét veszélyeztetve közlekednek.
Felháborítja a jóérzésű embereket a gátlástalanul szemetelők hordája is, akik a világ legtermészetesebb módján dobálják el a szemetüket ott, ahol éppen úri kedvük tartja. Vajon mibe kerül a városnak a takarítás utánuk? És muszáj ezt a kulturált többségnek fizetnie helyettük?
Kezd élesedni a városban az ellentét a kutyatulajdonosok és a többiek között? Nem, nem ez a helyzet. A „kutyaügyekben” felszólalók - némelyikük maga is tart kutyát - ugyanazt kérik számon, mint az előzőek: a közösségi lét normáinak betartását. Bármennyire is szereti valaki az állatokat, ha társasházban él, nem szívesen hallgatja a szomszédos lakásban egész napra bezárt kis állat - állatok! - kétségbeesett vonítását. Mások amiatt panaszkodtak, hogy némelyek kutyafuttatásra használják a parkokat, játszótereket, félelmet keltve a kisgyerekekben és az ott sétálgatókban. Kérték az önkormányzatot, ellenőrizzenek gyakrabban, és azt is, szabályozzák a tömbházakban az állattartást.
Kilátástalannak tartotta helyzetüket az az elkeseredett hozzászóló, aki a Dózsa utcai telepen uralkodó állapotokat tárta a hallgatóság elé. Elmondta, mennyire örülnek a megszépült új otthonaiknak, hálásak érte és megbecsülik. Mégis pokol az életük a telepen élő néhány civilizálatlan vandál alak miatt, akiknek a mindennapos garázdálkodását képtelenek egyedül megfékezni. Ezek erejüket fitogtatva rombolnak és pusztítanak,valósággal terrorizálják az ott élő becsületes többséget.
Szintén az antiszociális magatartást tette szóvá az a bizei felszólaló, aki azt kérte, ne legyen a városrészi rendezvényeken, falunapokon ingyen vendéglátás, hogy jobban meg lehessen szűrni az oda látogatókat. Némelyek ugyanis semmiben nem tudnak mértéket tartani, randalírozásukkal tönkre teszik a többiek ünnepét.
Akadt olyan vélekedés is, hogy a viselkedéskultúra romlásában szerepet játszik, hogy a városban az összlakosságon belül csökkent az értelmiség számaránya, így véleményformáló, értékorientációs szerepük is egyre elhanyagolhatóbb.
Ahogy minden évben, most is valamennyi fórumon téma volt az utak, járdák állapota. Megnyugtatásul: a felújítások folytatódnak / pl. Berzsenyi, Szabadság, József A., Arany J. utca/, javítani fogják az útpadkát a Táncsics utcában. Minden városrészben történik valami: Bizén a bicikliút mellett járda készül, Horvátkúton buszmegálló, Gyótán megszépül a kultúrház, Boronkán több útjavításra is sor kerül.
Érdekes ötletet fogalmazott meg egy hozzászóló az utak karbantartásával kapcsolatban: Szálljanak be a költségekbe azok a cégek, amelyek nagy, nehéz járművei a leginkább ludasak az utak tönkretételében.
Szerettek volna az emberek többet megtudni a kórház melletti volt szakrendelő sorsának alakulásáról, mivel olyan híresztelések kaptak lábra, hogy végre megmozdul körülötte valami.
Ez az épület a városé volt, a legkülönfélébb orvosi ellátáshoz juthattunk hozzá benne, de ez már a múlt. Az épületet elvette tőlünk az állam, de az égvilágon semmire se használta, szemmel láthatóan nem is volt rá szüksége. Mindenki szeme előtt pusztul látványosan, ablakain lassan benőnek a fák. Az önkormányzat éveken keresztül küzdött eredménytelenül a visszaszerzéséért, míg végre-valahára nagy nehezen, ebben a szomorú állapotában visszakaptuk.
A város mindenképpen valamilyen humanitárius célra szerette volna felhasználni -idősellátás bővítése, utógondozás például -, olyasmire, ami hiányzik Marcaliban. Ehhez kerestek partnert, meg is találták a Baptista Szeretetszolgálatban, velük együttműködve nyújtottak be pályázatot a felújításra és működtetésre. Hiába ítélte azonban ezt a szakmai anyagot a bírálóbizottság magas színvonalúnak, pénzt nem kaptunk rá. Lesz a pályázatnak viszont egy második fordulója is, talán ezen több szerencsével járunk.
A másik neuralgikus pont városunkban a gombai kastély és környezete, ami tényleg Marcali szégyenfoltja. Ennek rendbetételére-megszüntetésére az önkormányzat a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve nyújtott be közös pályázatot, az eredmény egyelőre ugyanaz, mint az előzőben: A pályázati anyag kitűnő, de a pénz elfogyott. Viszont itt elég komolyan lehet reménykedni benne, hogy a dolog mégis kedvező fordulatot vesz, mert olyan hangokat is hallani, hogy a lebonyolítás szigorú feltételei láttán némely nyertes mégis inkább visszalép. Ugrásra készen várja a város ezt a pillanatot - csakhogy az idő múlik, a türelem meg fogy.
Nem mindenkinek tetszik, hogy egyre újabb és újabb cégek települnek a városba, miközben Marcaliban nincs is munkanélküliség. Szóvá tették, hogy a helyiek hasznot nem húznak a nagy iparosításból, csak a hátrányait kell viselniük /zaj, kamionforgalom stb . / Aztán megtudtuk, hogy ezek a cégek évente közel egymilliárd forint adót fizetnek be a város kasszájába, arról nem is beszélve, mennyi jótékonysági akcióban vesznek részt, mennyi mindennel támogatják a város intézményeit, rendezvényeit. Ha ez nem volna, a lakosságtól kellene több adót beszedni, és sok mindenre mégsem jutna ennyi pénz.
Akik valamilyen okból nem tudták korábban elmondani a véleményüket vagy kérdéseiket feltenni, azoknak a Tavi Televízió biztosított fórumot, ahol ezt pótolni lehetett.
Minden lehetséges formában - telefon, e-mail, élőszó - a lakosság rendelkezésére álltak, Sütő László polgármester pedig a Tavi Tv nyilvánossága előtt válaszolt mindenkinek.
Miután a képviselő-testület még közmeghallgatást is tartott a városházán, az Önkormányzat februári ülésén elfogadta Marcali idei költségvetését.
Indulhat az év!