Naponta szembesülhetünk vele, hogy egyre - másra jelennek meg újabb és újabb hírek, miszerint ez vagy az az önkormányzat valamelyik intézménye bezárására vagy szolgáltatásai korlátozására kényszerül a brutális infláció, az egekbe szökő rezsiköltségek miatt. A megszorítások szinte mindenkit elértek, az aprófalvaktól a kisvárosokon át a megyeszékhelyekig. Van, ahol iskolát zárnak be, másutt fürdőt vagy sportlétesítményeket, kulturális intézményeket, korlátozzák a nyitva tartást, esetleg csökkentett energiafelhasználást írnak elő.
Érthető, ha a marcaliakat is foglalkoztatja, vajon mire kell készülniük, mire számíthatnak. Hiteles választ dr. Sütő László polgármestertől remélhetünk, őt kérdeztük hát meg.
- Hogy állunk, polgármester úr?
- Nem valami fényesen. Nem jól ugyan, de lényegesen jobban, mint a települések átlaga. Egyelőre bírjuk még erővel, és ez két dolognak köszönhető.
Az egyik, hogy mi hosszú ideje folyamatosan korszerűsítettük a város fenntartásában működő intézmények épületeit, minden alkalmat megragadtunk, és élni is tudtunk a kínálkozó lehetőségekkel. Nagy körültekintéssel, megfelelő szakértelemmel elkészített anyagainknak köszönhetően sorra megnyertük a pályázatokat, a kapott pénzt pedig arra fordítottuk, amire kellett: tetőket, ajtókat, ablakokat cseréltünk, napelemeket telepítettünk, hőszigeteltünk, elavult eszközeinket energiatakarékosokra cseréltük. Aki nyitott szemmel járt-kelt a városban, láthatta a saját szemével: hol egy -egy orvosi rendelő, óvoda újult meg, hol éppen a Gamesz, a város konyhája, a hivatal épülete korszerűsödött. Igaz, visszavan még a könyvtár, a Táncsics utcai óvoda és a legnagyobb energiafaló, a fürdő, de ezekben is hamarosan elkezdődnek a munkálatok, a fedezete megvan már.
Azt azért lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb beüt a krach - erre próbáltunk meg felkészülni, némi elvárható előrelátással.
Így aztán most nem vagyunk akkora bajban, amekkorában lehetnénk.
- És mi a másik?
- Röviden: növelni tudtuk a bevételeinket. Egy önkormányzat csak ebből tud gazdálkodni, akárcsak a kormány. A kormánynak sincs önálló keresete, csak onnan van pénze, hogy a pénzt adó formájában elveszi az emberektől, és eldönti, hogy ebből mire ad és mire nem.
A mi adóbevételeink pedig jelentősen nőttek az elmúlt évek alatt. Aki itt él, az tudja: Nem azért nőttek, mert látványosan elkezdtük volna az embereket sanyargatni, hanem azért, mert Marcali olyan településsé vált, ami vonzó lett a befektetőknek. Sorra telepedtek le a városban a kisebb-nagyobb vállalkozások, üzemek, terebélyesedett a meglévők egy része. Főleg az újonnan kialakított ipari parkunkban, a Boronkára vezető út mentén, de másutt is.
Az általuk befizetett nagyobb adóból lett a városnak több pénze, olyannyira, hogy nagy pofon volt ugyan, de nem roppantunk bele abba sem, amikor teljesen váratlanul, kétszer is megsarcoltak bennünket. 100 millió forint ugrott egyik napról a másikra, amikor a kormány elvette a gépjárműadót, meg amikor szolidaritási hozzájárulás címén újabb 50 millióra tette rá a kezét. Főleg ez utóbbi tud elég lehangoló lenni - egy város évekig tartó kemény munkával elér valamit, és amikor végre ennek pénzben is megmutatkozó eredménye lesz, akkor az erősebb kutya jogán elveszik tőle azt.
Marcali helyzete nem tragikus, de van baj bőven.
- Például?
- Például? Hogy mást ne mondjak: A város közvilágítása korábban 40 millióba került egy évben, az idén 120 millióba! A háromszorosába! Mégpedig úgy, hogy csak augusztustól mentek föl az árak, jövőre viszont már egész évben eszerint kell fizetnünk.
Próbáljuk menteni a menthetőt, éppen most folyik a világítás korszerűsítése, új, energiatakarékos eszközökre váltunk.
De számolnunk kell azzal is, hogy egyre többen lesznek a városban olyan becsületes, kispénzű emberek, családok, akik önhibájukból kerülnek reménytelen helyzetbe, és nem gondolom, hogy tétlenül kellene néznünk az elesettek vergődését ...A szociális ellátások fenntartása mindenek előtti elsőbbséget élvez, vagy például nem nyirbáljuk meg a könyvtár nyitvatartási idejét, hogy akinek odahaza nem telik fűtésre, ott meleg teremben, olvasgatással töltheti el az idejét napközben. A közétkeztetésben pedig kigazdálkodtuk, hogy csak 15%- kal emeltünk árat, holott a hivatalosan is beismert élelmiszer-infláció 35 %.
- Mégis mire számíthatunk, mire számítsunk a jövőben?
- Erre a delphoi jósdában se biztos, hogy tudnák a választ ... Magyarországon régóta van valamilyen vészhelyzeti kormányzás, ami azt is jelenti, hogy nagyon gyorsan születhetnek olyan új döntések, amelyek alapvetően változtathatnak meg dolgokat.
Mégis, mit csináljunk?
Megpróbálunk talpon maradni.
Tesszük a dolgunkat.