Az 1956-os forradalom és szabadságharc kivétel nélkül érintette Magyarország összes településének az életét, így Marcaliét is. Az egykori község abból a szempontból volt egyedi, hogy két katonai laktanya is működött a területén, így az október 23-át követő napok helyi eseményeinek az alakítói a lakosság mellett a katonaságot is mélyen érintették.
A forradalom kitöréséről már a rádióból értesültek a helybeliek, másnap pedig a város laktanyáiban riadót rendeltek el, majd tájékoztatták a katonákat a politikai apparátus tagjai. Délelőtt már az egész település tudott a Budapesten történtekről.
A szovjet hősi temető obeliszkje a kórházparkban (Mihalics Géza gyűjteményéből)
Országszerte ledöntötték a pártállam jelképeit, köztük a leggyűlöltebb szimbólumot, a Sztálin szobrot is. A vidék lakossága hasonlóképpen távolította el a szobrokat, obeliszkeket, emléktáblákat és az épületekre szerelt vörös csillagokat. Marcaliban október 27-én két emlékmű ledöntésére került sor. A kórház parkjában álló szovjet hősi temető obeliszkje, illetve a Béke parkban álló Vádló szobor dőlt le. A Marcali Állami Gazdaság gyűlésén 47 fős munkástanácsot választottak, megemlékeztek az elesettekről és a Himnuszt is elénekelték.
Október 28-án a budapesti harcok miatt nélkülözést szenvedő fővárosiak számára kenyérrel megrakott teherautó indult Marcaliból, majd másnap visszatért. Ugyanezen a napon pedig – kuriózumként – a belső laktanyában gyászmisét tartottak a harcokban elesettek emlékére. Október 29-én létrejött a járási nemzeti bizottság (elnöke: Tengerdi Pál) és a katonatanács (vezetője Varga Tibor őrnagy, zászlóaljparancsnok).
Más településekhez hasonlóan – 300 polgári személyt felszerelve nemzetőr zászlóaljat alapítottak, amelynek a parancsnoka Berta Ferenc őrnagy lett.
Varga Tibor őrnagy portréja (Mészáros Károly és Fehér János jóvoltából, digitális másolat a Marcali Múzeumban)
Varga Tibor – miután a honvéd parancsnokságról értesült, hogy önkéntes alapon csatlakozhatnak a katonák Budapesten az oroszok ellen harcolókhoz – kikérte a tisztek véleményét, majd a teljes támogatás ismeretében elrendelte a csoport létrehozását. A katonák 30-án, hajnali 2 órakor letették az esküt. Még ezen a napon 19 fővel megalakult a Marcali Járási Nemzeti Bizottság is. Az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártjának járási pártbizottsága is támogatását és együttérzését fejezte ki, a volt vezetők népellenes politikáját pedig elítélték a járás forradalmi tanácsának írt levélben. Ugyanezen a napon a Marcali és Vidéke Körzeti Földműves Szövetkezet Munkástanácsa 16 pontos követelést adott közre, ami jobbára megegyezett az országos követelésekkel: független, szabad, semleges Magyarországot; a szovjet csapatok azonnali kivonását; a parasztság helyzetének javítását; szabad választást több párttal; a politikai és a hadifoglyok szabadon bocsátását. 1956. október 31-én a megyében a Járási Forradalmi Bizottságok mindenütt átvették a közigazgatás irányítását. Megkezdődött a pártvezetők és az ÁVH-s tisztek őrizetbe vétele. November 2-án éjjel két túlbuzgó fiatal nemzetőr 20-24 főt (korábbi párt- és tanácsi funkcionáriusok és dolgozók, valamint néhány párton kívüli személy) vitt a marcali börtönbe, azonban másnap bántódás nélkül elengedték a letartóztatottakat.
November 4-én hajnalban Marcali lakossága a rádióból Nagy Imre drámai beszédéből értesült arról, hogy a szovjet csapatok általános támadást indítottak Budapest és Magyarország ellen.
Ezen a napon, felkészülve a túlerőben lévő szovjet alakulatok gyors megérkezésére Marcaliba, Varga Tibor a belső laktanya legénységének nagyobb részét haza küldte szabadságra, a fegyvereket és a lőszereket begyűjtötte. Délután megérkeztek az oroszok hat tankkal és néhány páncélgépkocsival, elfoglalták a laktanyákat és a település főbb csomópontjait. Első dolguk volt, hogy követeljék a ledöntött két emlékmű visszaállítását. A levert forradalmat és szabadságharcot követően sok marcali emigrált, számos embert elítéltek, internáltak, bebörtönöztek, vagy egyéb büntetéssel sújtottak. 1957 elején letartóztatták a megbecsült és köztiszteletben álló dr. Czipri Mátyás főorvost, a nemzeti bizottság tagját, aki belehalt az embertelen bánásmód következményeibe. A katonatanács vezetőjét, Varga Tibort szintén letartóztatták, bilincsben vitték el Marcaliból, majd börtönbüntetésre ítélték, ahol megrokkant.
(A szöveg Monostori Szilveszter 2019-ben elhangzott beszédének felhasználásával készült.) Huszár Mihály