Sorozatunkban a városban évtizedek óta sikeresen működő családi vállalkozásokat szeretnénk bemutatni. Nem csak az üzleti tevékenységüket, hanem a mögöttük rejlő embereket is. Bizonyára mindenkinek ismerős a Déghy Bt. elnevezés, hiszen nemcsak a város intézményei, üzemei, gyárai állnak velük kapcsolatban, hanem a környéken élők is. 25 éves Bt.
- Mi az eredeti szakmájuk?
- Déghy László: én híradásipari műszerész vagyok, majd informatikus mérnöknek tanultam. Gábor kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett, majd ő is informatikus mérnök oklevelet szerzett.
- Honnét a vonzódás az informatika irányába?
- Még általános iskolásként 36 éve kaptuk az első számítógépünket, a középiskolákban is még kialakulóban volt ekkor az elterjedésük. Kezdetben a C16-osok, majd a C64 gépek jöttek. Aztán mentünk Ausztriába beszerezni az eszközöket, bővítettünk. Internet is csak 1996-tól volt elérhető először a cégeknek, majd a magánszemélyeknek.
- Az iskolák elvégzése után rögtön cégalapításban gondolkodtak?
- 1995 körül nehéz volt elhelyezkednie a pályakezdőknek, így ez volt az utolsó lehetőségünk arra, hogy a tanulás mellett dolgozhassunk is. 2000-ig a Petőfi utcában volt az üzletünk Schillinger Andrással. Külső munkákban már nagyon hamar Horváth Zsolt is velünk dolgozott.
S ahogy Gábor végzett az iskolával, csatlakozott hozzám. Használt elektronikai, informatikai cikkekkel, de új gépekkel is kereskedtünk a legelején. Nem igazán szerettük ezt a helyet, zajos volt, nem lehetett eléggé a feladatokra koncentrálni. Nagyon sok nehézség után kaptuk meg azokat a munkákat, amivel tovább tudtunk lépni. Aztán gyorsan új helyet kellett találnunk, kevés volt a kiadó helyiség akkoriban a városban. Kruppai Győző segítségével költöztünk át ide a Liget utcába. Ez nyugodt hely, kedvesebb a számunkra, s több időnk jut a javításra is a kereskedelemmel szemben. Az elején több hasonló vállalkozás működött a városban, ma már mi maradtunk csak.
- Milyen nagyobb megbízatásaik vannak?
- Somogy és Zala megye több településén, általános és középiskoláiban alvállalkozóként internetes rendszert építettünk ki megrendelésre. Buzás Jánossal együtt kis csapatban vállaltuk a feladatokat. Sok munka feltelepíteni, megjavítani az operációs rendszereket a gépekre, így többnyire hétvégén csináljuk ezeket a hálózatépítéseket. A legnagyobb segítséget mindig a várostól s a környező településektől kaptuk, a nehezebb időszakokban segítve pályázataikat egy kiszámíthatóbb munkahellyé váltunk. Vidéken Pl. Lengyeltótiban a kábeltelevízió és a művelődési ház beszállítói voltunk évekig, segítettünk a számítógépparkjuk kiépítésén. Most pedig a városközpontba szeretnénk kamerát tenni, ami népszerűsíti Marcalit, a tervek szerint a Mester Étterem felett lesz ennek a helye. Berta Imre nagy segítség volt ennek a megszervezésében. Ha kapunk engedélyt a fürdőhöz is teszünk, hisz meg lehetne rajta nézni máshonnan is, milyen idő van, sokan vannak-e a strandon. Kéthelyen is készítettünk ilyen, talán az új homlokzatra újra felkerül.
- Mi jellemzi ma az informatika használatot Marcaliban?
- Nagyon sokan lemondtak már az asztali gépekről. Inkább tableteket, telefonokat vásárolnak. Ezek egyre kisebbek, egyben bonyolultabbak lesznek. Nagyon gyorsan kell reagálnunk minden változásra, hogy ne menjen el mellettünk a technológia. Ugyanakkor meg kell tartanunk a régi technikák ismeretét is, mert arra épül az egész. Így pl. tápegységben Mádi Ferenc munkatársunk a profi szakember. Most még tudunk javítani eszközöket, de ebből a jövőben egyre kevesebb lesz majd. Marad a beszerzés.
- Meséljenek kicsit a családjukról!
Déghy Gábor: A feleségem Déghyné Kovács Rita, az Industrie Elektrik Kft. dolgozója ügyintéző munkakörben. Egy gyermekünk van, Barnabás, aki Keszthelyen logisztikát tanul.
Déghy László: Déghyné Ivusza Judit a feleségem. Tanítónő Zalaszántón, de elvégezte a jogi egyetemet is. Két gyermekünk van, Dávid másodéves a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán. Marcell még általános iskolás. Ő egyébként segít nekem nyaranta, szétszedi a gépeket például. Én Keszthelyről járok be dolgozni Marcaliba, ami nem baj, szeretek vezetni. De laktunk Kéthelyen is, amikor a feleségem ott kapott szolgálati lakást, vagy a család nyaralójának tetőterében Balatonkeresztúron. Végül húsz éve Keszthelyen lett az otthonunk, de minden ideköt Marcaliba. Úgy szoktam mondani, ott alszom.
Ezzel kicsit védem a magánéletem, hisz Gáborhoz gyakran be is csengetnek munkaügyben az emberek, ha az üzlet már zárva van. Mindkettőnknek az a legjobb érzés, hogy a szüleinkkel és barátainkkal együtt egy szerethető városban dolgozhatunk.
- Van hobbijuk?
- Szerencsénk van, mert a hobbink egyben a munkánk is. Igyekeztünk mindenhez is érteni, de ez nem baj, hogy nem sikerült. Olyan nagy ezen a területen a technikai fejlődés, hogy ezt nekünk is nehéz követnünk, ráadásul az informatika legtöbb része egy különálló szakma lett (programozás, javítás, hálózatépítés).
Gábor: Kondizok az edzőteremben. Lányoknak segítek az izom növelésének elsajátításában.
László: Hobbim a ház körüli munka, vések, vizet szerelek, festek, próbálok autót javítani.
- Mi a szépsége a munkájuknak?
- László: Azt szeretem, ha elvonulhatok és nyugodtan dolgozhatok. Gábor inkább a kereskedelmi részt viszi. Ő a szoftver, én a hardver vagyok.
- Mi a jövő az informatikában?
Minden ami pici, de mi azt már nem fogjuk látni olyan kicsi. Minden eszköz a telefonunkon fog futni, mindent onnét irányítunk majd.
