- Hogyan indult a szezon? Györkös Tamás igazgatót kérdeztük a tapasztalatokról.
- A Marcali Városi Fürdőnél a koronavírus- járvány miatt május elején tudtunk csak nyitni, addig látogatók nem használhatták a létesítményt. Az úszó szakosztályoknak megengedte az önkormányzat, hogy edzést tartsanak. Eleinte csak védettségi igazolvánnyal jöhettek a strandolni vágyók, ez meglehetősen megtizedelte a látogatók létszámát. Június közepétől tett engedményt a kormány, főként a fürdő üzemeltetők nyomására, hiszen közben a balatoni strandok szabadon látogathatóak voltak. A július és augusztus már megközelítette a tavalyi forgalmat. Azt azért tudni kell, hogy kevesebb volt idén a külföldi vendégünk. A nyitófesztivál és az egyéb programok is csak védettségi kártyával voltak látogathatóak, ez meglehetősen lecsökkentette a nézők számát. Voltak úszótáborok, az önkormányzati táborosok is igénybe vették a fürdőt. S hagyományosan jöttek edzőtáborozni a vízilabdások is.
- Adódtak műszaki problémák?
- Tíz évnél öregebb a gépészet, akadtak fennakadások, de megoldottuk. A vendégek ebből semmit nem vettek észre.
- Hogyan alakult a dolgozói létszám?
- Senkit nem kellett elbocsátani a pandémia alatt. Olyan feladatokat, munkákat csináltak (pl. festés), amit máskor ki szoktunk adni.
Többször találkozhattunk a Vasas vízilabdázóival edzés közben. Egyik ilyen alkalommal készült rövid beszélgetés Földi Lászlóval.
Földi László a Vasas vízilabda-szakosztályának legendája, hiszen a klub 18 magyar bajnoki elsőségének több mint felében benne volt: ötször játékosként, ötször edzőként diadalmaskodott a piros-kékekkel. Játékosként kétszeres BEK-győztes, jelenleg az utánpótlás munkáját vezeti, koordinálja.
Földi László:
-Csak dicsérni tudom ezt a létesítményt, maximálisan elégedettek vagyunk az itt nyújtottakkal. Hosszú évek óta állunk kedves és kellemes kapcsolatban egymással. Barátságos város Marcali, mindig elképesztő szeretettel várnak itt bennünket.
- Mindig is vízilabdázónak készült?
- Igen. Tízéves korom óta élek az uszodában. Kezdetben még úszóversenyekre is kellett járnunk. Érdekes és jó élmény volt ez a kettősség. Ma már nincs ilyen. Szolnoki születésű vagyok, érettségi után kerültem a Vasashoz Budapestre. Rengeteg szép és jó dolgot kaptam a klubtól. Elkerültek a sérülések szerencsére, eredményekben gazdagnak mondom a vízilabdázó pályafutásom. Azokról a sikerekről pedig, amelyeket edzőként értem el, szinte nem is álmodtam. Persze, sokat dolgoztam érte. Az edzőség is csapatmunka. Bízom benne, ezeknek a srácoknak is, akik most itt vannak, olyan pozitív élményekben lesz része, amilyenekben nekem volt. Hosszú és nehéz ez az út, komoly terhelést adunk a játékosoknak, de ismerni kell a határokat is. Arra is felkészítjük a fiatalokat, hogy a versenysport egyszer majd véget ér, kevesen fognak majd edzőként vagy sportvezetőként dolgozni. Vissza kell majd tudni térniük a civil életbe. Azt szokták mondani, hogy olyan embereket szeretnénk nevelni, akik majd megállják a helyüket az élet minden területén. Célom az, hogy a bajnokságban minél többen szerepeljenek közülük, s a legmagasabb szinten tudják képviselni a klubjukat s esetleg az országot nemzetközi versenyeken.