A Kossuth- és József Attila-díjas író, Lengyel József – aki elsőként adott hírt magyar nyelven a szovjet kényszermunkatáborokról – 1896. augusztus 4-én született Marcaliban. Apja, Lengyel Pál (1863-1913) gabona- és borkereskedő, édesanyja, Vitmann Janka (1872-1945) volt.
(A Marcali Napló 2018. 05. számában közöltünk írást a családról várostörténeti sorozatunban.)
A Marcali Hát gyönyörű környezetében emlékeztek rá az irodalomszeretők. Itt volt leánya, Lengyel Tatjána is művész barátaival. Rácz Ferenc és Zsolnai Gábor előadásában hallhattuk Lengyel József Antikritón című drámáját, amely a hatalom, az igazságosság, a jogtalanság, az uralmon lévők jogtalan parancsainak szükséges megtagadását boncolja.
A darabban Szókratész folytat párbeszédet saját lelkiismeretével, Kritonnal. Az előadás után Tatjána idézte fel édesapja alakját, majd Huszár Mihály történész-muzeológus beszélt a Lengyel család marcali kötődéséről. Rövid beszélgetésre is sor kerülhetett Lengyel Tatjánával.
- Mivel foglalkozik éppen a hagyaték kapcsán?
- Mint egy kutató, én is úgy viszonyulok az életműhöz, hisz sajnos, mi keveset éltünk együtt. Minden egyes papírlapot szeretnék még átnézni, hiszen sok dolog nem jelent még meg édesapámtól. Például a naplóját kiadták, de nem gondozták a kéziratot. Hiányzik a név és lábjegyzék, az összehasonlítás. Érdekes lenne kiválogatni a szülőföldre vonatkozó dolgokat is, ez kedvére lett volna édesapámnak. Én 1964-ben jártam először Magyarországon, előtte kezdtem el tanulni a nyelvet. Régóta ismerem Marcalit, járok a múzeumba kutatni, meglátogatom az emlékhelyeket, a család sírhelyeit.
- Hogyan emlékszik vissza Lengyel Józsefre mint apára?
-Nem volt könnyű a kapcsolatunk. Nagy embernek tartom őt, a szellemiségét. Bánt, hogy a halála előtt nem találkozhattunk, nem értesítettek időben az állapotáról. Mesélték később, hogy amikor rólam beszélt, mindig ragyogott a szeme. Úgy érzem, a mai este méltó az évfordulóhoz.
Az író Sárga pipacsok című művében található egy német nyelven írt vers. Lágerben írta, s ragaszkodott a német szöveghez. Leánya lefordította magyarra, s felolvasta az emlékesten a közönségnek. Nyomtatásban először lapunkban jelenhet meg a költemény.
Lengyel József verse a Sárga pipacsokból
Szabad emberként
Szeretni tudnálak téged, Észak.
Szabadként szerelmeseddé válnék.
De a nem szabad nem tud szerelmes lenni-
A rabot feszíti a gyűlölet.
…………………………
Azért ábrándozok én a hazám lankás dombjairól,
és az első fagy ujjérintésétől elpiruló szőlő-levelekről
……………………………………………………….
Itt csak a hó pirul el,
mikor kibújó új nap először hozzáér
és rögtön bújik vissza…
Hogy mi itt vagyunk-ez a világ szégyene…