Soha nem voltunk még tömegesen olyan helyzetben, hogy ennyire rászorultunk volna háziorvosunk segítségére, tanácsaira, támogatására. Szeretnénk megmutatni, ők hogyan élték meg az elmúlt hónapokat, ezért az alábbi levelet küldtük el valamennyi praxisba. Lapzártáig az alábbi válaszokat kaptuk.
Tisztelt Dr. ………!
A Marcali Napló következő számában szeretnénk röviden bemutatni a háziorvosok szerepét, megnövekedett feladatait a járvány elleni küzdelemben, különös tekintettel az oltások szervezésében, lebonyolításában rájuk nehezedő terhekre.
Ezért tisztelettel kérjük, válaszoljon néhány, a város lakosságát érintő kérdésre:
- Mi nehezítette leginkább a nyugodt munkavégzést?
- Kapott-e bármilyen segítséget munkájához, ha igen, kitől és mit?
- Találkozott-e praxisában bármilyen különleges esettel?
- Megítélése szerint mit kellene másként lebonyolítaniuk a jövőben a szervezőknek, hasonló kampány esetén?
- Mivel könnyíthetnék meg a páciensek az Ön munkáját?
Természetesen, ha ezen kívül van bármi, amit szívesen megosztana olvasóinkkal, örömmel vesszük.
Hálásan köszönjük válaszát, kérjük, higgye el, tisztában vagyunk vele, hogy enélkül is van elég dolga - kérdéseinket az a szándék motiválta, hogy talán az Ön munkáját is megkönnyítheti, ha véleménye, észrevételei nyilvánosságot kaphatnak.
Megköszönve mindannyiunkért végzett eddigi munkáját, jó egészséget és kitartást kívánunk a továbbiakhoz!
Tisztelettel: Marcali Napló szerkesztőség
------------------------------------------------------------------------
Tisztelt Marcali Napló Szerkesztősége!
1. kérdés:
A munkavégzésemet egyértelműen a rengeteg bejövő telefonhívás nehezítette meg. Természetesen helyes, hogy a járványos időszakban a betegekkel kapcsolatos konzultáció jelentős része a „távelérésre” tevődött át. Ha egy betegnek panasza van, és bizonytalan a teendőkkel kapcsolatban, akkor most is célszerű először telefonon érdeklődni, és megbeszélni, hogy az adott problémával kapcsolatban be kell-e jönni vagy sem. A felmerülő - elsősorban légúti/COVID fertőzésre gyanús - panaszok megoldása most is telefonos konzultáció keretében történik. Ha azonban nem légúti panaszok dominálnak (pl hasi panasz, lába fáj, sérülés érte stb.) akkor felesleges telefonálni, lehet jönni a rendelőhöz vizsgálatra.
Gyakran napi 50-60 telefonhívást kell kezelnünk!! Ezek jelentős része teljesen felesleges.
Leírok néhány jellemző hívás okot:
1. Kórházat keresik. Anélkül, hogy megnéznék a kórház telefonszámát, az első „kezükbe akadó” egészségügyi intézményt felhívnak, és kérik a kórház számát.
2. Naponta több alkalommal hívnak – tévedésből - másik körzetbe tartozó betegek a problémájukkal. A beteg azonnal belekezd a mondandójába, a vonal másik végén az asszisztensnő pedig kb. a 3. mondatnál realizálja, hogy nem is hozzánk tartozik, hanem a szomszéd kollégához. Csak éppen rossz számot hívott.
3. És most szeretnék kitérni a számomra legégetőbb, aktuális problémára: Az elektronikus tér indulása óta sajnos a betegek körében elterjedt egy téves elképzelés (amit egyes szakrendelésekben hallott fals információk is generálnak): „az én leleteimet, labor eredményeimet az orvos úgyis látja”. Ennek következménye, hogy a páciensek egy jelentős része azt gondolja, hogy szakrendelői vagy labor vizsgálatot követően még jelentkezni sem kell a háziorvosnál, hiszen „ha látja a leletemet, majd szól, ha probléma van”. A betegek másik része ugyan betelefonál, jelzi, hogy az elmúlt 2-3 hónapban milyen szakrendeléseken járt. Természetesnek veszi, hogy én ezeket „látom”, elolvastam, értelmeztem, korábbiakkal összehasonlítottam és azonnal telefonon tudom is közölni a beteggel a további teendőket.
Mondanom sem kell, hogy ez nem így van. Naponta számos betegnek próbálom elmondani, hogy semmilyen leletet automatikusan nem látok. 1700-1800 páciens összes lelete nem áramlik be hozzám, így ezeket esténként nem olvasgatom. Ahhoz, hogy „lássam” az adott beteg leletét, a számítógépen az adott beteghez kell kattintani, majd egy internetes felületről le kell tölteni a dokumentumot. Azt el kell menteni, meg kell nyitni, el kell olvasni, korábbiakkal össze kell hasonlítani. Ez sok percet vesz igénybe. A szakrendelés által javasolt terápiát értelmezni kell, a beteg terápiás lapját ennek megfelelően át kell írni. Az esetleges terápia módosítást a beteggel meg kell beszélni, illetve a lelet alapján esetlegesen szükségessé váló további vizsgálatokkal, kontrollal kapcsolatban szintén egyeztetni kell. És akkor az életmód változtatásról, prevencióról nem is esett szó. Ez telefonhívással nem elintézhető, és a telefonos időkeretbe egyszerűen nem fér bele. A betegek elfelejtik, hogy amikor felhívnak, velem szembe általában egy beteg ül, esetleg a vizsgálóágyon fekszik levetkőzve. Sokszor 4-5 hívás is bejön, míg egy beteget meg tudok vizsgálni, ki tudok kérdezni. Ahány hívás, annyiszor megszakad az aktuálisan vizsgált beteggel történő konzultáció, megszakad a gondolat menetem, a betegre történő megfelelő koncentráció sérül.
Összefoglalva: ha egy betegnek korábbi szakrendelésekről, laborból lelete keletkezett, akkor be kell jönni a rendelőbe, leül velem szembe, letöltöm a leletét (ha nem kapta kézhez), ezt elolvasva és értelmezve tudok dönteni a további lépésekről, terápia változásról stb.
Ehhez kapcsolódóan: a telefonhívások jelentős része gyógyszerek online térbe történő felírására vonatkozik. Ez rendben van addig, amíg a beteg panaszmentes, gyógyszereit előírás szerint szedi, mérhető paramétereit (vérnyomás, vércukor) otthon kontrollálja, és azok normálisak, szakorvosi javaslatai érvényesek.
Járványhelyzetben ez a lehetőség rendkívül hasznosnak bizonyult. Sajnos a betegek egy jelentős része a „telefonon történő gyógyszerrendelést” tévesen úgy értelmezi, hogy ezentúl nem kell menni a háziorvosi rendelőbe, a doktor majd küldi a receptet a patikába. Akár évekig is - anélkül, hogy a rendelő közelébe menne.
Ennek eredménye az lesz, hogy a betegek fizikális vizsgálata, vérnyomás stb. ellenőrzése, szakorvosi beutalások, szakorvosi javaslatok megújítása elmarad. Számos esetben kell délután visszahívnom a betegeket (miután délelőtt telefonon leadták a recept igényüket), hogy figyelmeztessem őket a soron következő szakorvosi vizsgálatokra, aktuálissá vált labor vizsgálatra, lejárt szakorvosi javaslatokra, vagy csak egyszerűen arra, hogy régen járt a rendelőben, szíveskedjen vizsgálatra bejönni.
Összefoglalva: a járványhelyzet javulásával a receptek online felírását bizonyos keretek között kell tartani. Véleményem szerint, ha egy alkalommal megtörténik a gyógyszerek ilyen formában történt felírása 3 hónapra, a következő alkalommal személyes megjelenés szükséges a rendelőben!!
Evvel kapcsolatos további probléma: a receptek felírása 3 hónapra történik a „felhőbe”. A betegek egy része nem hajlandó a felírás dátumát feljegyezni a naptárába. Emiatt aztán 1-2 hónap múlva ismét hívnak, hogy a receptjeiket kérik. Természetesen ekkor még nem lehet írni, és a betegnek hosszasan kell magyarázni, hogy a „felhőben” van még 1-2 havi gyógyszere. Rengeteg idő megy el evvel.
2. kérdés
Igen, sok segítő felajánlást kaptam, köztük a Marcali Önkormányzat és több beteg is felajánlotta, hogy segít az oltásra történő behívásokban. A felajánlott segítséget ezúton is köszönöm. Az oltásszervezésnél azonban egy-egy beteg esetében legtöbbször számos kérdés merült fel, (legtöbbször: „nekem ez az oltás jó lesz?”), amit egy – a beteget és betegségeit nem ismerő – külső segítő nem biztos, hogy tudott volna kezelni.
3. kérdés
Volt a körzetben olyan, akinek kétszer is sikerült elkapni a COVID fertőzést, illetve volt COVID okozta arcideg bénulás. Ez utóbbi nem gyakori, de egyértelműen leírja a szakirodalom, mint ritka szövődményét a fertőzésnek.
4. kérdés
Kevés olyan elemet tudnék felsorolni, amit ugyanígy kellene csinálni legközelebb. Véleményem szerint nagy közösségi tereket, sportcsarnokokat stb. kellett volna kijelölni, ahol egyszerre sok száz ember oltására kerülhetett volna sor. A betegek oltásra történő behívása most szinte teljes egészében a háziorvosi rendszerre volt rátolva. Miközben lássuk el a COVID-s betegeket, rendeljük meg a COVID teszteket, lássuk el a többi beteget, oltsunk, jelentsünk az ÁNTSZ felé stb.
Arról, hogy mikor és mennyi oltóanyagot kapunk, vagy milyen oltásra küldhetünk be beteget az oltópontra, sokszor 24 órás határidő állt rendelkezésre.
A médiában közölt információk alapján az oltóanyagok tekintetében a betegekben nagyon színes vélemény paletta alakult ki. Legtöbb esetben egy, maximum kettő fajta oltást hajlandóak elfogadni. Ezt több száz páciens esetében kezelni nem egyszerű, és néha kaotikus.
Szerintem a betegek behívását központosítva, jól szabályozott algoritmus alapján kellett volna megoldani. Adott oltóanyag rendelkezésre állása esetén születési idő, illetve a foglalkozás, korábbi betegség szerint központilag behívni a pácienseket. Az oltóanyagok közötti „válogatás-t” keretek közé kellett volna szorítani.
5. kérdés: Előzőekben leírtam: csak akkor telefonáljanak, ha szükséges, és az adott problémát telefonon meg lehet oldani.
Tisztelettel: Dr Rajnai Miklós
Tisztelt Marcali Napló!
A pandémia ideje alatt a pillanatról-pillanatra változó, gyakran ellentmondásos ismeretek a vírusról, az okozott betegségről, a gyógyításról, ill. az orvosi rendelés (zárt ajtós rendelés, és a telekommunikáció prioritása) változása nagy psychés terhelést jelent. Az oltások kínálati jellege, az ellentmondásos kommunikáció a betegeket gyakran agresszív megnyilvánulásra késztette. Az oltások logisztikáján, a háttér informatikai rendszereken lenne mit javítani, ill. fontos az empátia, a türelem az összes kommunikációs fél részéről.
Tisztelettel: dr. Gasparics Anna
foly.köv.