A városi intézmények vezetőit kérdeztük, miként emlékeznek a régi karácsonyokra. Milyen volt a családi ünnep? Mi volt a legkedvesebb gyerekkori emlékük? Most így a járvány idején hogyan ünnepelnek családi körben?
T. Molnár Gertrúd ( Marcali Művelődési Központ):
Nagyon nagy boldogságban teltek nálunk az ünnepek. A húgommal mindig izgatottan vártuk a Jézuska jövetelét. Egyetlen egyszer, és ez maradt a legemlékezetesebb, kitaláltuk (hét- nyolc éves lehettem), kutassuk ki az ajándékokat. Meg is találtunk mindent. Amikor eljött a szenteste, és hát azt várták a szüleink, hogy majd boldogságban úszunk, akkor rögtön észrevették, hogy itt valami turpisság történt, nem úgy örültünk az ajándékoknak, ahogy szoktunk. Rá is kérdeztek ennek az okára, és be is vallottuk, hogy igen, mi megkearestük azokat. Akkor eldöntöttük, hogy soha az életben nem teszünk többet ilyet, hisz eltűnt a meglepetés varázsa.
Kimagasló élmény volt számomra az a karácsony 1983-ban, amikor már tudtam, hogy az első gyermekem ott van a szívem alatt. 2015-ben pedig december 18-án született meg az első unokám, Benedek. Ő volt a legszebb karácsonyi ajándék! Koraszülöttként látta meg a napvilágot, a következő év február végére vártuk csak. Nagyon kis picurka volt, ezért a korai érkezésének a hírére rettenetesen aggódott az egész család. Azonnal kocsiba ültem a másik nagymamával együtt, hogy meglátogassuk őket Pécsett. Amikor megtudtuk, hogy egészséges, és az édesanyja is jól van, onnantól kezdve fellélegeztünk! Klaudia lányom férje 10 órát vezetett a pécsi kórházig, mert éppen Németországban dolgozott. Kisebbik lányomék Olaszországból másnap érkeztek meg. Az egész család egy hétig együtt volt a kisbaba mellett ünnepi hangulatban. Ma már öt éves a legény.
Családi szokás nálunk, és ezt a lányaim is követik, hogy advent kezdetétől kívül-belül szolid díszbe öltöztetem az otthonom. A terítéknél a piros-zöld szín dominál, a szalvétáknál, a kis kiegészítőknél is figyelek a részletekre. Sajnos nem tudjuk, hogy az idén hogyan alakul a járvány miatt a karácsony, de bízom abban, hogy valamilyen módon együtt lehet majd a család. Nagy boldogság, hogy apukám 86 évesen remekül van, az unokák és a dédunokák megszépítik az életét. Nálunk úgy zajlottak eddig az ünnepek, hogy Klaudia lányomék Abdáról 24-én érkeznek reggel. Otthon ők előző nap már ünnepelnek szűk körben. Sajnos, az Olaszországban élő kislányom, Florina idén nem lehet velünk, pedig nagyon szerettek volna jönni a férjével együtt, és én is nagyon vártam őket. Marad sajnos az online kapcsolat.
A forgatókönyv remélhetőleg a következőképpen alakul: apukámnál és a párjánál készül bográcsban a halászlé, ott ebédelünk szenteste napján, s oda délután jön meg a kisangyal. Ezt követően hozzánk este érkezik, előtte a kisunoka a másik nagyszülőknél tölti az időt. Addig én mindennel elkészülök. Rántott halat szoktam készíteni majonézzel, krumplival, de lesz rántott csirke is. A lányaim nagy süteménykészítők, legalább ötfélét szoktak sütni, én a bejglit készítem el.
A törzsbázis, ha a gyerekek itthon vannak, mindig nálunk van egyébként. Az olaszországi családdal most sajnos csak interneten tudjuk tartani a kapcsolatot.
Az elmúlt években mindegyik lányomnak saját kezűleg készítettem egy-egy adventi koszorút. Ha személyesen nem is lehetek velük az első gyertyagyújtásokkor, de legalább gondolatban együtt vagyunk. Minden alkalommal, ahogy meggyújtják az első adventi gyertyát, küldenek róla egy fotót. Így „távszeretünk”. El kell, hogy fogadjuk most ezeket a korlátozásokat, hiszen az egészség a legfontosabb! S azt kívánom mindenkinek az új esztendőre, hogy egymásra figyelve, egészségesen, és bizakodva kerüljünk ki ebből az élethelyzetből!
Tanai Bernadett (GAMESZ):
Advent első vasárnapja van, amikor beszélgetünk. Ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket és módszeresen készülünk az együttlét pillanataira. Kéthely a szívem közepe, ahol mindig valami idill övezte a decemberi adventi időszakot. Vártuk és készültünk. Mit jelentett számomra? A testvérem kacagását, a szüleim és nagyszüleim módszeres, aprólékos és tartalommal teli ismerős zajait, ami megtöltötte a szétfolyó időt.
Akkor és ott voltunk jelen egymással együtt. A fával begyújtott cserépkályha utánozhatatlan melege, a kora reggeli zajok, a konyhában töltött vidám és meghitt főzések… Csak szerettem volna ott ülni és köztük lenni, érezni az illatokat, hallgatni édesapám hangját és édesanyám szavait. Hal, húsok, sütés, sütemények, és igen, a húsleves…Majd a templom hideg kövén a misére váró emberek moraja és a tömjén illata. Hozzá tartozott és tartozik ma is.
És igen, a karácsonyeste. Csillogó, illatos, izgalmas és rendben várt kristálytiszta pillanat, ami beleégett a lelkünkbe. A gyerekek bontják az ajándékot és zongorázok, a családom hallgatja. Az önfeledt játék, kártya, társas elengedhetetlen. Megérkeznek a rokonok, a poharak csilingelő hangja, a kipirult arcok. Férfiak boroznak, beszélgetnek. Ultiznak. A nők együtt örülnek az aprónéppel.Emlékszem az első görkorcsolyára, amelyet a nagy hó és a hideg, csikorgó idő miatt a kéthelyi családi fészekben próbáltam ki hangos nevetésektől kísérve.Idén ezektől az élményektől felövezve együtt kíséreljük meg a csodálatos varázslatot. Gyerekekkel, testvéremmel, unokatestvérekkel, rokonokkal együtt éljük újra az adventet és a karácsonyt! Semmi nem hiányozhat, a teljes család ilyenkor meghívást kap az ünnepi asztalhoz!
,,… Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség…” Márai Sándor
Györkös Tamás (Városi Fürdő és Szabadidőközpont):
Mint mindenkinél, ilyenkor a család nálunk is összegyűlt, együtt főztünk, együtt díszítettük fel a karácsonyfát. A fa talpának a befaragása mindig a fiúk feladata volt. Ilyenkor töltött káposztát, fasírozottat készített édesapám, nagyon finoman tudta megcsinálni. Elmaradhatatlan volt a kocsonya is. Volt a vacsoraasztalon rántott hal, sült húsok, krumpli és franciasaláta, krumplipüré. Az elmaradhatatlan, sokféle, nagyon finom sütemények elkészítésével főleg a lányok foglalkoztak, köztük a kedvencemmel, a Juci mama-féle zserbóval. Többszörösen volt ok az ünneplésre, hiszen az öcsém 26-án született, s édesapám István neve napját is köszöntöttük ekkor. Mindig rettentően vártam az évnek ezeket a napjait, mindegyik kedves emlék. A szokások megmaradtak, most is együtt főzünk a testvéreimmel. Annyi változott, hogy szenteste délutánján kimegyünk a temetőbe, mert már egyik szülő sem lehet velünk. Én egyébként december 21-ét, az ősi magyar ünnepet tartom. Most így a járvány idején is remélem, együtt lehetünk a kibővült családdal. Remélem, mindenki a szeretteivel tudja eltölteni karácsony ünnepét. A jövő esztendőre jó egészséget és békét kívánok mindenkinek, hisz ez a legfontosabb!
Vidák Tünde (Marcali Múzeum):
Szeretetteljes, bensőséges gyermekkorom volt. Apai nagyszüleimmel éltünk együtt, szinte kézzelfogható szeretet vett körül. Mindig nagyon vártam az ünnepeket. Kicsi gyermekként, amíg a szüleim díszítették a fát, a szomszéd néninél töltöttem a délutánt. Amikor visszaérkeztem, már pompázott a karácsonyfa.
Az anyai nagyszüleim Varjaskéren laktak, nekik nagyon érdekes fájuk volt. A nagyapám ügyes kezű bognárként maga készítette el a karácsonyfájukat úgy, hogy egy szép, erőteljes botba lyukakat fúrt, azokba illesztette a fenyőágakat, végül feldíszítették. A betlehemezés iránti érdeklődésem is a gyerekkoromban gyökerezik. Nagyapám sokat mesélt nekem a bábtáncoltató betlehemezésről, mert az 1930-as években Csákányban és Andormajorban a társaival betlehemezni járt.
Szívesen énekelte ezeket az énekeket, sőt még egy kis betlehemet is készített nekem. Már néprajzosként jöttem rá, hogy nagyapám egykor a beköszöntő szerepét játszotta, mivel ő táncoltatta a bábukat. Elmondása szerint olyan ügyesen mozgatta a figurákat, hogy a gyerekek tátott szájjal figyelték, és egyáltalán nem vették észre a kezeit. Nem tudták elképzelni, hogyan táncolhatnak a bábok. A következő találkozásom a betlehemezéssel Vörshöz kapcsolódik. Marcaliban Rítus és ünnep címmel néprajzi konferenciát szerveztünk 2002- ben, így előtte elkezdtem egy gyűjtést a vörsi betlehemes hagyományokról. Abban az évben személyes tapasztalatokat is szereztem a szokás gyakorlásáról, mert a betlehemezők megengedték, hogy elkísérjem őket a faluban, és bemehettem velük a házakhoz is.
2018-ban a Kéthelyért Egyesület egy szakmai program keretében felújította a helyi bábos betlehemes hagyományokat. A Marcali Múzeumban őrzünk egy nagyon szép kéthelyi betlehemet, erről készült egy műtárgymásolat, és elindult a további kellékek beszerzése is. A hat felnőtt férfiből álló csoport tagjai a falu karácsonyi ünnepségén be is mutatták a játékot, amellyel nagy sikert arattak. Az én gyerekeim végigkövették a próbák folyamatait, mert az édesapjuk is a betlehemező csapat tagja. A legkisebbre, a most hatéves Vilmosra ez óriási hatást gyakorolt. Tavaly a Jézuskától teljes pásztor viseletet kért, és elő is adta a játék egyes részleteit, sőt az idén ősszel már bábszínház formájában is. Néhány hete pedig amiatt aggódik, hogy a jelenlegi járványhelyzetben nem lesz lehetőség a faluban a betlehemezésre.
A nagyanyám annak idején karácsonyra mindig készített kocsonyát, mákos és diós kalácsot. Már néprajzosként meséltem a családtagjaimnak, hogy mit jelentenek az egyes ételek az asztalon. Hogy a mák és a dió a következő év bőségét, egészségét jelképezi. Vagy például annyi cikkre kell vágnunk egy almát, ahány családtagunk van, közösen elfogyasztani a gyümölcsöt, hogy a család a következő évben is összetartó és egészséges legyen. A három fiúnkkal nagyon izgalmasak az ünnepek. Komoly szervezőmunkát igényel a „karácsonyi varázslat” megteremtése. Minden évben átmegyünk a férjem szülői házába is, ahol anyósom igazi lakomával vár minket. Többféle fogásból választhatunk, de hal és bejgli biztosan kerül elénk. A közös vacsora után megajándékozzuk egymást. Még soha nem volt olyan karácsony, hogy ne lettünk volna együtt. Az idei ünnepnapok szerintem csendesebbek lesznek, a családtagok még inkább figyelhetnek egymásra, töltekezhetnek az együtt töltött békés, szeretetteljes pillanatokból.
1. kép - Vidák Tünde 2019-ben a "Betlehemek a világ minden tájáról" című kiállítás megnyitóján (Fotó: Ilácsa József)
2. kép - Betlehemes karácsony a Calypso Kórussal 2019-ben (Fotó: Szován-Kutor Györgyi)
3. kép - Az öt éves Dávid Vilmos "pásztor" jelmezben (Fotó: Vidák Tünde, 2019)