Megkérdeztük a városunkban működő művészeti együtteseket, egyesületeket, hogyan élték át az elmúlt hónapokat.
Mit csinálhat egy kórus karantén idején? Erre a kérdésre nyilvánvalóan sok válasz érkezik, különféle ötletekkel, részemről – ami a kórusmunka szakmai oldalát illeti – a válasz: nem sokat.
Ennek több oka is van. Egyrészt – és nem hiszem, hogy ezzel újdonságot mondok – sajnos nincs meg a technikai feltétele annak, hogy csoportos videóhívásban (vagy akár csak audióhívásban) együtt lehessen énekelni. Óhatatlanul késik a hang, recseg, zajos, halkabb/hangosabb, szakad, nem hallatszik stb., ezért minőségi munkát sem lehet végezni, mert nagyon sok olyan paramétert nem tudunk befolyásolni, ami az igényes kórushangzáshoz szükséges (például arányok, hangszínek, idők, dinamika – hogy néhány alapvető dolgot említsek). Másrészt így éppen a közös éneklés, a „pillanatban”, zenei folyamatban való jelenlét öröme és élménye nincs meg, ami – amatőr együtteseknél mindenképpen, de azt hiszem, hivatásos együtteseknél is – az együtténeklésnek és a sikeres próbafolyamatnak is alapvető eleme. Harmadrészt a kórusunkban, ahogyan feltételezhetően a működő kórusok nagy részében is, a tagok nem csak az éneklés miatt vesznek részt az együttes munkájában, a heti próbákon, hanem mert a kórusok baráti közösségek is egyben, így ezek az alkalmak baráti találkozások, társasági események is.
Mindamellett hogy látom, hogy egyes kórusok, együttesek remek felvételeket csinálnak és osztanak meg a közösségi médiában, a fent említett okok miatt valójában nem vagyok híve az „online kórusnak”. Minden tiszteletem azoké, akik ezekre időt és energiát szánnak, szívesen meghallgatom, megnézem, megosztom ezeket a felvételeket, videókat – gyakran nagyon ötletes és jól sikerült dolgok születnek –, de valójában mégiscsak mindenki egymaga énekel és veszi fel a saját szólamát, amelyeket azután valaki ügyesen összeilleszt, és kész a „kórusmű”.
Amit ebben a helyzetben mi teszünk: igyekszünk tartani a kapcsolatot facebookon, messenger csoportban, chat beszélgetésben, telefonon. Különböző zenéket, régi kórusképeket osztunk meg egymással, köszöntjük az ünnepeltjeinket. Elkezdtük a kórus 30. születésnapjára tervezett kórustörténeti évkönyvünk szerkesztését, és ötletelünk a jubileum megünnepléséről is.
Több hazai tavaszi koncertünk maradt el – dolgozunk rajta, hogy ősszel vagy jövőre meg tudjuk tartani ezeket az eseményeket, tervezzük a következő évadot. De a próbákat érdemben sajnos nem helyettesítheti semmilyen online felület – és ezek a próbálkozások valójában a tagokból sem váltottak ki túl nagy lelkesedést az otthoni aktív készülés, gyakorlás tekintetében.
Bízom benne, hogy nyáron már lesz lehetőségünk személyesen is összegyűlni, énekelni és szemtől szemben élvezni egymás társaságát.
Stamler Edit
A Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesület Marcali Körzeti Csoportja minden évben 10-12 saját programot szervez tagjainak. Ezekből a farsangi bált és a nőnapi rendezvényt szerencsésen meg is tartottuk.
Azonban az ismert okok miatt a tavaszi időszakra eső horgászverseny, az anyák napi megemlékezés és helyi civil szervezetek meghívásával tervezett szellemi vetélkedő sajnos elmaradt. Csoportunk klubnapjait is március 17-ig tudtuk megtartani, jelenleg szünetelnek.
A rendszeres és tervezett programok, rendezvények elmaradásáról folyamatosan tájékoztattuk és tájékoztatjuk a tagokat egyrészt honlapunkon (www.mvme.hu), másrészt telefonon keresztül. A vészhelyzetből adódó legfontosabb információk első helyen szerepelnek honlapunkon, melyből számunkra kiemelten fontos a mozgáskorlátozott emberek és családjaik védelmében hozott helyi intézkedés. Marcali Város Önkormányzata a fogyatékkal élők és fogyatékkal élő személyt gondozó családoknak is segítő kezet nyújtott a veszélyhelyzet időszakában, melyért ezúton mondok köszönetet az egész közösség nevében!
Természetesen mindenkinek nagyon hiányzik minden elmaradt és várhatóan elmaradó program, az együttes élmények, az együtt sütött szalonna illata, de mindezt helyén tudtuk és tudjuk kezelni, mert pótolhatók, és ha rajtunk múlik, pótolni is fogjuk. A kapcsolattartásban, információszerzésben és ügyintézésben pedig jobban előtérbe került a telefon és internet használata.
Azonban kötelességünk mindebből kiemelni, hogy az adott vészhelyzettől függetlenül a súlyosan mozgáskorlátozott emberek „békeidőben” is folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben vannak, amit a járvány következményei csak fokoztak, és előtérbe kerültek alapvető szociális ellátási hiányosságok. Ebből legfontosabb, hogy Magyarországon sajnos rendszerszinten sérül a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelhez való joga (www.meosz.hu).
Csoportunkban is található több ember, aki önellátásra képtelen, és otthonában folyamatosan személyi segítségre, ápolásra szorul. Ezekre a családokra kiemelten figyeltünk és figyelünk, mivel az ápoló megbetegedése esetén az ápolt, fogyatékkal élő ember ellátás nélkül nem maradhat pár órára sem. Az aggodalom embertársaink iránt jogos, a félelmek erősödése valós, mert rendszerszintű megoldás jelenleg nincs, és a közösségünk vezetősége ennek megfelelő felelősséggel viszonyul minden érintett tagjához.
Abban reménykedünk, hogy a vészhelyzet miatt felszínre került problémák megnyugtatóan megoldásra kerülnek, és nem csupán egy fokozatos visszarendeződésben lesz részünk.
Összességében büszkén mondhatom, hogy közösségünk ereje nehéz helyzetben is megmérettetett és erősnek találtatott.
Jó egészséget és egymást segítő napokat kívánok mindenkinek!
Salamon Györgyné körzeti csoportvezető
A március elején kirobbant új koronavírus- járvány rendkívüli helyzetet teremtett az élet, a mindennapok területén, így a Marcali Bajtársi Egyesületnél, a Bajtársi Dalárdánál is.
A Dalárdában március 12-én, csütörtökön volt az utolsó próba, akkor még úgy váltunk el, hogy 17-én, kedden találkozunk. Az események felgyorsultak, a „Maradj otthon” felhívást az emberek többsége komolyan vette, mi is ennek szellemében próbáltuk szervezni az életünket. Az átlagéletkor közösségünkben 69 év felett van, így a legveszélyeztetettebb korcsoportba tartozunk.
A személyes találkozások elmaradtak, igyekeztünk betartani a központi ajánlásokat, utasításokat. Az előre tervezett, lefoglalt programjainkat, fellépéseinket le kellett mondani, sőt, az október 17-re tervezett, új CD, DVD felvétel megvalósítása is kérdésessé vált. A Dalárda egyik erőssége, hogy minden évben új dalcsokor betanulására kerül sor, melynek első előadása az augusztus közepén megrendezésre kerülő Zalaapáti Katonadal Fesztivál. Ez az időpont is csúszik, ma még biztosat nem tudunk további lehetőségeinkről, az új dalok tanulása is későbbre tolódik. A kapcsolattartás interneten, illetve elsősorban telefonon valósul meg. Mindenkinek hiányzik már a személyes találkozás, a próbák, az utazások, a fellépések jóleső feszültsége, izgalma.
A Bajtársi Egyesületnél az elnökség március közepén áttekintette a kialakult helyzetet, felmérte a segítségre szorulókat. Megállapította, hogy a hosszú ideig érvényben lévő „Maradj otthon” program elsősorban mentálhigiénés problémákat vet fel. A bevásárlást, a gyógyszer utánpótlást mindenki meg tudta oldani önkormányzati, baráti, ismerősi, lépcsőházi kapcsolatok felhasználásával. Még a 93. életévét május 1-én betöltő Bakos Péter is, aki saját maga jár bevásárolni, az ebédet a szolgáltató szállítja ki számára. Március közepén az évértékelő közgyűlések megtartása után Szentes István egyesületi elnök felvette a kapcsolatot a Szlovén Tisztek Szövetsége Lendvai Tagozatának vezetőivel, Robert Lenarcsics elnökkel és Bratkó Bratkovics titkárral. Programegyeztetés, majd megállapodás született, hogy a júniusig tervezett közös programok elmaradnak. Mindkét egyesületnél folytatódik a II. félévre tervezett rendezvények előkészítése, szervezése:
- A két egyesület együttműködése 25. évfordulójának megünneplése Lendván.
- Megemlékezés a Marcali Bajtársi Egyesület megalakulásának 30. évfordulójáról Marcaliban.
Közösségünk, egyesületünk minden tagja nagyon várja a járvány végét, hogy a személyes találkozások újra a mindennapok részévé váljanak, az élet újra a régi, megszokott mederben folytatódjon.
Kőrösi András
Március 13-án, pénteken, a világból érkező hírek feldolgozását követően a Baglas Néptáncegyüttes már nem tartott táncpróbát, a működését határozatlan időre felfüggesztette. Ezzel a döntésünkkel néhány órával megelőztük a kormányhatározatot.
Persze a felfüggesztés csak a hagyományos értelemben vett táncpróbákra vonatkozott.
Digitálisan, online folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot.
A néptáncos társadalom példamutató gyorsasággal reagált a kialakult helyzetre, és különböző tartalmakkal segítettük egymást, hogy valamilyen szinten mégis csak működhessenek az együttesek.
Először is hatalmas lázban tartotta a táncosokat a #legényesezzotthon kihívás. Együttesünk több tagja is elfogadta a kihívást, illetve ő maga is hívott táncolni más ismerősöket.
Szintén egy nemzetközivé formálódott mozgalom lett az #összetartozás100folk kezdeményezés, ahol a Kárpát-medence és a világban szétszórt magyarság együttesei, táncosai készítettek rövid, kis létszámú, páros vagy szóló táncos videókat, melyből végeredményben egy közös, nagy videót készít a Hagyományok Háza, a június 4-i, trianoni évfordulóra. A Baglas somogyi kanásztáncokkal jelentkezett ezen a kezdeményezésen.
A lányaink minden szerdán szászcsávási lánytáncokat tanultak „csávási on-lány” nevű facebook csoportban, Lőrincz Hortenzia, „Örökös Aranygyöngyös” táncos, nem mellesleg jó barátunk segítségével.
Ebben az oktatási formában lányaink együtt ropták többek közt erdélyi, ausztrál, dél-amerikai, japán táncoslányokkal is.
Saját kezdeményezésben különböző táncos videókat osztottunk meg táncosainkkal, amiről ők a letanult folyamatokat, lépéseket videón osztották meg velünk a facebook csoportunkban. A visszaküldött felvételeket elemezve megállapíthatjuk, hogy a legtöbben komolyan vették a feladatot és nagyon jó kis összeállítást osztottak meg velünk.
Persze jutott idő a kevésbé megerőltető, szórakoztatóbb feladatokra is.
A wordwall internetes oldalon játékos feladatokat készítettünk kicsiknek-nagyoknak, melynek segítségével észrevétlenül mélyültek folklórismereteik, illetve a szerencsekerék játék néptáncosokra alkalmazott változatával gyakorlati feladatokat is kaptak, főleg a kisebb táncosaink.
Mivel népművészetünknek fontos részét képezik a népmesék is, bátran javasoltuk táncosainknak a „Szép magyar népmesék” sorozatot, abból is azokat a részeket, amelyekben megjelennek azok a zenék és viseletek is, amelyekkel magunk is találkozhatunk a mindennapi táncos életünkben. A fiatalabbak rajzokat is készítettek ezekről a mesékről, amelyeket elküldtek az oktatóknak.
És hát mire számítunk a jövőben? A nyarat mi már elengedtük, nem terheljük a táncosainkat. Fellépéseink nem lesznek, nem is tudunk készülni sem, hiszen az intézmények, ahol mi próbálhatnánk, zárva vannak és egy táncpróbán nem is tudjuk betartani a jelenleg érvényben lévő előírásokat sem. Biztos, hogy nem fogunk erdőszélen vagy focipályán próbálni.
Augusztus 20-a utánra, a nyár utolsó hetére tervezünk egy napközis jellegű tábort, ahol egy kicsit lendületbe hoznánk magunkat a remélhető szeptemberi indulás előtt.
Összességében elmondható, hogy a táncterem illata (hívjuk illatnak) nagyon hiányzik, egy táncosnak a full contact kapcsolat elengedhetetlen, oké, hogy digitális oktatás, de azért az nagyon nem az, amit mi szeretünk.
Végezetül külön köszönet a táncosainknak azért, hogy a rájuk zúduló új oktatási forma, az érettségi, a vizsgaszezon mellett táncosként is helyt álltak. KÖSZÖNJÜK!
Kedves közönségünkkel pedig úgy néz ki, hogy szeptemberben találkozhatunk a szüreti fesztivál műsorában. Mi már nagyon várjuk.
Hajrá, vesszen a vírus! Takács Gábor