Marcali a 18. században már uradalmi, járási és közlekedési központ volt. Az akkoriban Kanizsai (ma Széchenyi) és Kéthelyi (ma Rákóczi) utcák sarkán állt a Széchényi földesúri família regália kocsmája.
Az öreg épületet 1771-87 között téglából újjáépítették, és a postakocsi forgalom megerősödésével beszállásolási helyként is működtették, majd – az 1859-es térkép tanúsága szerint – U alakúra ki is bővítették. 1875-től új tulajdonosai lettek az épületnek, a helyi zsidó közösségből Krausz Dávid, majd Lengyel József gabona- és borkereskedő, végül Hoffman József, 1894-ben pedig Hochstödter József.
A fedett kaputól nyugatra fekvő szárnyban volt négy utcai és négy udvari szállodai szoba, valamint egy üzlethelyiség és az északra nyúló istállók. A kapu keleti oldalán a vendéglős lakása helyezkedett el. Az egész Kéthelyi utcai oldalt a vendéglő négy nagyobb tere, köztük a táncterem és egy kisebb helyisége foglalta el. 1910-ben Kopári Jenő (1865-1924) vásárolta meg, majd két évre rá, ifj. Sztelek Ferenc és Csomós Gergely építőmestereket megbízva, emeletráépítéssel kibővítette. Az épület így nyerte el a mai formáját. Az emeleti szállodát és az éttermet 1925-től Németh Imre bérelte. A nagyteremben tartották az első mozielőadásokat, és rendeztek bálokat, közéleti eseményeket, katonai sorozásokat is. Kopári Jenő 1911-ben hitelbankot alapított, nagy adófizetőként törvényhatósági bizottsági tag is volt, Kopár-pusztán nagybirtokkal rendelkezett.
Kopári Jenőnek Zwerina Erzsébettel kötött házasságából három gyermeke született. A legidősebb, Jenő (1899-1944) 1924-ben átvette az üzlet vezetését. Megszervezte a Marcali Kereskedők Egyesületét, vezető szerepet vitt a Marcali Villamossági Rt. megalapításában is. A Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete igazgatósági tagjává választotta. Választmányi tagja volt az épület emeletén működő Marcali Járási Kaszinónak és elnöke a Katholikus Legényegylet Sportosztályának. A második világháborúban tartalékos hadnagyként szolgált, amikor a Szolnok ellen intézett bombatámadásnál hősi halált halt. Az általa működtetett, 8-10 alkalmazottat foglalkoztató vas-fűszer-csemege kereskedés az egyik legjobb hírű volt a Dunántúlon, hiszen az 1841-ben alapított Isztl-kereskedés jogutódja volt. Már a harmincas években benzinkút is működött az épület előtt. A népnyelv „Kopári-sarok”-nak nevezte el ezt az utcasarkot, s az útkereszteződés mentén havi- és heti vásárokat is rendeztek.
A Kopári-üzletháznak leginkább a Komáromi Lajos vezette „Hangya” Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet boltja volt a legfőbb konkurenciája. A második világháború után a család próbálta életben tartani az üzletet, de az 1949-es államosítást és végrehajtást követően a Földműves Szövetkezet kapta meg és üzemeltette tovább.
A szállodai részt és a vendéglőt is államosították. A felújított épületegyüttes ma Marcali ékessége. Az épület történetére vonatkozó építészeti dokumentumok, fényképek a Marcali Múzeum gyűjteményében megtalálhatóak.
Huszár Mihály történész
Képek:
1. A Korona szálloda épülete 1910 körül (Képeslap-részlet, Lángi Béla gyűjteményéből)
2. Az épület 1922-ben (Képeslap, Lángi Béla gyűjteményéből.)
3. A Kopári-üzletház és Korona szálloda 1940 körül (Képeslap, a Marcali Múzeum gyűjteményéből)
4. Az ÁFÉSZ Áruháza és a benzinkút 1969-ben (Képeslap, a Marcali Múzeum gyűjteményéből)