Mindkét ötven éve érettségizett egykori gimnáziumi osztály megtartotta jubileumi találkozóját a közelmúltban. Sorsuk, életútjuk, a városhoz való viszonyuk Marcali múltjának szerves része, de a mához is szól, "mai magyarok !"
Az eseményről következő számunkban olvashatnak részletes beszámolót, ízelítőül egy rövid előzetes:
- Ötven éve elmentetek Marcaliból, mond még nektek valamit ez a település ? Milyennek látjátok kívülállóként?
- Ötven év ide vagy oda, soha nem tudok úgy elmenni errefelé, hogy be ne menjek egyet bóklászni a kórházparkba - válaszolja Viczián András -, van ott egy öreg platánfa, mindig megnézem, megvan-e még ...legutóbb még élt. Fáj a szívem, nagyon, hogy a fa ugyan megvan, de a kórház lényegében odalett. Édesapám volt a kórház igazgatója, ott laktunk a későbbi szakrendelő épületében, a parkban telt a gyerekkorom, képzelheted, milyen érzés látni a pusztulást! A város egyébként szép, és nekem soha nem lesz közömbös vagy pláne idegen.
- Érettségi után azonnal Pestre kerültem, tele áhítattal a főváros iránt, és persze félelemmel, kisebbségi érzésekkel, hiszen lényegében faluról jöttem -emlékezik Kovácsné Laki Éva - aztán lassan rájöttem, hogy nincs miért kevesebbnek érezni magam - én ebben a "faluban" / Marcali akkor még nem volt város / mindent megkaptam az iskolában, a családban, a bennünket körülvevő felnőttektől. Mindennel felvérteztek, amire szükség van az életben műveltségben, viselkedéskultúrában, intelligenciában. A többi már csak rajtam kellett hogy múljon . . Amikor megszűntek a laktanyák, meg voltam győződve róla, hogy ennek a városnak vége, ez sorvadásra van ítélve. Ekkora ütést nem lehet kiheverni, hiszen nemcsak a lakosság, a több száz munkahely tűnt el egyik pillanatról a másikra, hanem a kereskedelem, a vendéglátás is megsínyli a kereslet hirtelen leépülését. De Marcali talpra állt! Csak gratulálni tudok az ittenieknek, úgy látszik, jól sáfárkodtak a lehetőségekkel, ügyesen lavíroztak a nehézségek között. Ma már ritkábban járok erre, kihalt a családom, eladtuk az ősi házat. Nagyon tetszik a sok zöld, a virágok, parkok - becsüljétek meg, amitek van, ez egy élhető város!
O.I.