Berzsenyi Dániel 1776. május 7-én született a Vas megyei Egyházashetyén evangélikus nemesi család egyetlen gyermekeként.
Az édesapja, Berzsenyi Lajos (1744-1819) ügyvéd, helyi földbirtokos, míg az édesanyja a marcali-gombai származású Thulmon Rozália (1753-1794) volt. 1788-tól hét évig a soproni Evangélikus Líceumban tanult, ahol elsajátította a latin és német nyelvet. Itt az egyik alapítója lett az első magyar nyelvű diák önképző körnek is. 1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát (1784-1848), és Kemenessömjénbe költöztek. Itt született két gyermekük, Lídia (1800-1849) és Farkas (1803-1880). Berzsenyi Dániel és családja 1804-ben a Thulmon Rozáliától örökölt, majd a rokonától zálogból visszaváltott niklai birtokra költözött. Itt született még további két gyermekük: Antal (1806-1884) és László (1809-1884). A Somogyba költözés okairól Noszlopy Tivadar így írt: „A hetyei birtokból atyja élt, a neje birtokai pedig szétszórva, több községben voltak s így célszerűbbnek látta a Somogyba költözést, bár atyja mindig ellenezte azt. A somogyi birtok 4000 koronáért zálogba volt adva s Berzsenyi Lajos ezt az az összeget évek óta készen tartotta a kiváltás esetére, de a fia a házassági költségeire elköltötte, melyet azonban a neje birtokának a zálogba adásával s az instrukció eladásával bőven fedezett.”
Első verseit titokban írta, és először csak 1808-ban jelentette meg őket kötetben. A római Horatius verselését tartotta példaképének. Berzsenyi líráját a hazafias, a vallási, a szerelmi és az erkölcsi ódák jellemezték. A magyar irodalomban kiemelkedő helyet foglal el A közelítő tél, Búcsúzás Kemenesaljától és a Magányosság című verse. A korszak jelentős irodalmáraival, például Kazinczy Ferenccel, Kölcsey Ferenccel és Virág Benedekkel kiterjedt levelezést folytatott. 1817-ben tiszteletére rendezte meg gróf Festetics György az első helikoni ünnepségeket Keszthelyen. Kölcsey 1817-ben megjelent szigorú, néhol igazságtalan kritikája után nem sok verset írt, elsősorban verstani és mezőgazdasági témájú munkákkal foglalkozott. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki rendes tagjává választották, a közgyűléseket rendszeresen látogatta. Betegségei miatt sokat kezeltette magát Balatonfüreden és Buda gyógyfürdőiben. Berzsenyi Dániel 1836. február 24-én halt meg. Síremlékének 1860-as avatója az osztrák önkény elleni tüntetés volt.
A több mint 1200 magyar holdon gazdálkodó Berzsenyi Dániel 1818-ban Marcali-Gombán 40 holdnyi szőlőt, pincét és kis házat örökölt, ahol minden szüretet személyesen irányított. Büszke volt zamatos és tüzes boraira. A jó gazdálkodását jelentette, hogy 1837-ben a birtok becsértékéről és tehermentességéről hiteles bizonyítvány kiadását kérték a fiai. Ebben megállapítást nyert, hogy semmilyen adósság nem terhelte az 1000 holdnyi niklai, a 142 holdnyi kisgombai és a 148 holdnyi bírói záloggal bírt polányi földeket. A család ellen semmilyen per nem indult, még jobbágy panasz sem hangzott el.
A Berzsenyi fiúk a közéletben rendszeresen részt vettek. Berzsenyi Farkas 1825-ben tett ügyvédi vizsgát, 1826-28-ban esküdt, 1828 és 1835 között alszolgabíró, majd táblabíró volt. 1849-ben a Noszlopy Gáspár vezette megyei tisztikarba alispánná nevezték ki, ezért a szabadságharc vereségét követően a pesti Újépületben raboskodott. Testvérei közül egyedül ő vállalt az evangélikus egyházban tisztséget, 1844-ben a Somogyi Külső Esperesség törvényszékének az egyik világi ülnöke volt. Öccse, László az 1832-36-os rendi országgyűlésen joggyakornok, és a Királyi Tábla hites jegyzőjeként, majd az 1833-ban letett ügyvédi vizsgáját követően megyei írnokként dolgozott. A niklai ágból később a költő unokája, Berzsenyi Sándor (1851-1921) vállalt fontosabb egyházi szerepet, 1897-ben választották meg egyházmegyei felügyelőnek, amely tisztséget haláláig viselte. Berzsenyi Farkas leánya, Mária (1862-1953) a családból utolsóként rendelkezett egy nagygombai szőlőbirtokkal és pince-nyaralóval, ami azonban nem nagyapjáé, Berzsenyi Dánielé volt.
Berzsenyi Dániel niklai kúriája ma irodalmi emlékmúzeum. Országszerte számos szobor, emléktábla, intézménynév és közterület őrzi a nevét. A hajdani marcali-gombai pincéjének a helyét emlékoszlop jelöli. A Marcali Múzeum gyűjteményében néhány fénykép, birtokív található a Berzsenyi családtól. A legjelentősebb dokumentum, Berzsenyi Farkas és Véssey Lajos soproni líceumi önképzőköri kéziratos versgyűjteménye 1821-22-ből, benne Berzsenyi Dániel több versével. Marcaliban a gimnázium, a városi könyvtár és egy utca viseli a nevét, valamint emlékét szobor és a gimnáziumban bronz-domborműves márványtábla őrzi.
Huszár Mihály - történész
