Leveldi Kozma Sándor 1825. szeptember 2-án Kőröshegyen született, református köznemesi családban. Apja, Kozma Ferenc (1789-1858) a Széchényiek ottani tiszttartója, a Somssichok tiszti ügyésze, balatonudvari, majd 1826-tól sörnyepusztai földbirtokos és marcali-kisgombai szőlőtulajdonos, míg az édesanyja Dienes Antónia volt. Sopronban, Pécsett és a pápai református kollégiumban tanult, ez utóbbiban Petőfi Sándor és Jókai Mór iskolatársaként még színikritikát és verseket is írt. 1847-ben Pozsonyban végzett ügyvédként.
Leveldi Kozma Sándor 1825. szeptember 2-án Kőröshegyen született, református köznemesi családban. Apja, Kozma Ferenc (1789-1858) a Széchényiek ottani tiszttartója, a Somssichok tiszti ügyésze, balatonudvari, majd 1826-tól sörnyepusztai földbirtokos és marcali-kisgombai szőlőtulajdonos, míg az édesanyja Dienes Antónia volt. Sopronban, Pécsett és a pápai református kollégiumban tanult, ez utóbbiban Petőfi Sándor és Jókai Mór iskolatársaként még színikritikát és verseket is írt. 1847-ben Pozsonyban végzett ügyvédként. Kozma Sándor az utolsó rendi országgyűlésen Madarász László mellett írnokként dolgozott. A forradalmi tavaszon Bécsben tartózkodott, majd 1848. március 13-án Pozsonyban ő hirdette ki a sétatéren összegyűlt tömeg előtt a bécsi forradalom útján elért vívmányokat. A szabadságharc ideje alatt főhadnagyként harcolt, majd a fegyverletétel után kényszersorozták a császári hadseregbe. A leszerelését követően 1851-ben Somogyba internálták. Marcaliban felügyelet alatt ügyvédi praxist működtetett. 1860-ban részt vett az önkényuralommal szembeni közvetett tiltakozást jelentő Berzsenyi-emlékünnep szervezésében. 1861 és 1867 között a Somogyi Gazdasági Egyesület titkáraként is tevékenykedett. Ugyanebben az évben kinevezték a járás főszolgabírójának, majd az országgyűlési követválasztáson, a Deák Ferenc vezette Felirati Párt jelöltjeként indult el. A programjába beemelte a zsidó közösség emancipációjának a képviseletét is. „Minden előítélet és felekezeti ellenszenvtől szabad igazságszerető férfiú” – írták róla egy korabeli újságban. Kozma Sándort 1861 tavaszán megválasztották a marcali járás követének, ám az április 2-a és augusztus 22-e között működő országgyűlést az uralkodó feloszlatta. A későbbi főügyész az úri társaságban ekkoriban egyáltalán nem jellemző módon, igaz barátjának tekintette Morgenstern/Marczali Mihály főrabbit és később a már Budapesten élő fiát, Marczali Henrik történészt is.Kozma Sándor 1856-ban vette feleségül lipcsei Dóczy Reginát (1836-1879), egy görösgáli földbirtokos leányát, összesen tíz gyermekük született. A család a jobb lehetőségek miatt 1864-ben Kaposvárra költözött. 1867-től már a magyar kormány igazságügyi minisztériumi osztálytanácsosaként tevékenykedett Pesten. 1872-ben a Királyi Államügyészség megszervezésére kérték fel, amelynek az első országos főnöke is lett. Nevéhez fűződik az ügyészi szervezet kiépítése, a modern közvádlói intézmény megteremtése. Politikai és jogtudományi lapokban rendszeresen publikálta a nézeteit. Somogyinak vallotta magát, Pesten földijeivel találkozókat szervezett, a nyarait pedig Balatonbogláron töltötte. 1897. augusztus 5-én halt meg, síremléke a Kerepesi úti temetőben látható. (Egyik dédunokája a Kaposváron élő Fésűs Éva Kossuth-díjas írónő, gyermekmesék és versek szerzője, s egyik ükunokája Melocco Miklós Kossuth-díjas, Príma Primissima-díjas szobrászművész.)
Kozma Sándor fiai közül, Kozma Ferenc 1857. február 26-án született Marcaliban. Bárd Miklós és Rimay Kálmán név alatt jelentette meg verseit, amelyekben a korszak konzervatív, úri rétegének szemléletét hirdette. Ugyanakkor a 19. század végi idealizmus és a szimbolizmus hatása is megfigyelhető a munkáiban. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Műegyetemi tanulmányait követően 1878-ban katonatiszti pályára lépett, majd pályája végén 1918-ban tábornokként ment nyugdíjba. Nagybátyjához, Kozma Ferenchez (1826-1892), a híres lótenyésztési szakemberhez hasonlóan szívén viselte a lovasélet ügyét. 1937. május 4-én halt meg, síremléke Baracskán található.
Másik fia, Kozma Andor 1861. január 12-én szintén Marcaliban született. Az 1917-es önéletírásában szívesen emlékezett vissza gyermekkora színhelyeire: Marcalira, a gombai szőlőhegyre és Kaposvárra. Apjához hasonlóan Pápán a református kollégiumban tanult, majd a budapesti evangélikus főgimnáziumban érettségizett. 1885-ben a legnagyobb magyar biztosító társaság tisztviselője, majd főtitkára lett. 1886-ban feleségül vette nagyszekeresi Fésűs Gizellát (1867-1945), négy gyermekük született. Kozma Andor állandó munkatársa volt országos napilapoknak (Pesti Hírlap, Nemzet, Az Ujság) és az irodalmi életet vezető Hétnek. A Borsszem Jankó című politikai hecclapban közölte szatirikus verseit. Petőfi és Arany költészete hatott a munkásságára, talán a legközismertebb költeménye A karthagói harangok (1909). Kiváló műfordító volt, 1925-ben jelent meg Goethe Faust című munkája, 1928-ban pedig La Fontaine meséi. 1893-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1910-ben országgyűlési képviselő lett. 1933. április 16-án halt meg, síremléke a Kerepesi úti temetőben látható.Marcaliban Kozma Sándor emlékét a szoborparkban egy mellszobor, míg Kozma Andorét a szülőiház helyén álló, Noszlopy utcai ház falán egy emléktábla hirdeti. Ugyanígy Kozma Andor egykori újpesti lakóházának falán is található egy emléktábla, valamint Csurgón mellszobra látható. A főügyésznek Kőröshegyen áll még szobra, Kaposváron a volt Fő utcai lakásán pedig emléktáblája van. A fiával közös emléktábla Pápán, a Széchenyi utca egyik lakóházán látható, amely diák éveikre emlékeztet.