Idén Babits András sakkozó nyerte el Marcali Év sportolója díj II. fokozatát. A sakkjáték, a versenyzés egész életét végigkíséri. Marcaliban 2010 óta sakkozik, a szakosztály egyik szakmai vezetője. Több megyei bajnokság első helyezettje, többszörös Marcali Város Bajnoka. Szakkönyvet is írt, A nagyátlós szicíliai védelem címmel.
- Honnét származik, hol teltek a gyermek-és ifjú évei?
- Keszthelyen születtem 1941-ben. Ott éltem 25 évig. A középiskola elvégzése után Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen tanultam. Aztán valahogy a 17-es szám bűvöletébe kerültem, hiszen ennyi ideig éltem és dolgoztam Zalaegerszegen, majd Sárváron. Jelenleg Balatonkeresztúron lakom, immár 14 éve. Tehát még visszavan legalább három év.
- 2001-től nyugdíjas. Mivel foglalkozott aktív éveiben?
- 1969-től dolgoztam Zalaegerszegen a földhivatalnál. Az évek során volt egy-két szakmabeli váltásom a földhivatalon belül. belül. Mivel talajtani szakmérnök is vagyok, először a földminősítésben, 1980-tól a földértékelésben, 1990-től Sárváron körzeti hivatalvezetőként dolgoztam. Sokat voltam kint a természetben munkáim során.
- Család?
- Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Ő szoftverfejlesztő cégnél dolgozik, a lányok egyike építészmérnök, a másik pedig német-olasz nyelvtanár. Már nagypapa is vagyok.A családom, a feleségem mindig támogatott a sportban. Pedig valamelyik sérülhet, meg kell tudni találni a középutat.
- Az unokákkal is megszerettette a sakkot?
- Érdekes történet, az ötödik unokám úgy volt hajlandó eljönni velem sakkmérkőzésre, ha megígérem neki, kap egy babát, ha végigjátssza. Hát azért ez nem így működik. Egyébként a kisebbik lányom rövid ideig maga is versenyszerűen űzte ezt a sportot. Feljutott a női másodosztályú szintig. Később már nem volt kedve hozzá. A nagyobbik lányomat inkább a nyelvek érdekelték.
- Van hobbija a sakkon kívül?
- Az az elvem, és ezt mondom is a tanítványaimnak, hogy az első a fizikai sport. Jómagam is teniszeztem, később a természetjárásnak hódoltam, majd kerékpároztam. Túrákat tettem a Balaton körül. Mostanában szívesen kertészkedem. A családtagjaim számára is fontos a mozgás. Nagyobbik lányom Spanyolországban megcsinálta az El Camino zarándoklatot. A kisebbik fut. Amikor teljesítette a 20 kilóméteres távot, adtam is neki egy kupát elismerésemül. A fiam kerékpározik.
- Nem maradhat el a szinte közhelyes kérdés sem. Ki tanította meg sakkozni?
Édesapám. Ő vitt el az első keszthelyi szimultánra, ahol egy nagymester játszott. Ott ragadtam a szakosztályban 12 évesen, a Spartacusban. Jó kezekbe kerültem. Az edzőm egy nagyon intelligens vasesztergályos volt, ő alapozta meg a tudásom. Gimnazistaként megnyertem a járási bajnokságot a felnőttek között. Érdekesség, hogy az iskolám igazgatója lett a második helyezett. Így bejutottam a megyebajnokságra, de azt akkoriban ősszel tartották, tanulni kellett, nem mehettem. Ma már természetes, hogy a 10-12 éves fiatalok megizzasztják az idősebbeket is akár. Jó dolog az is, hogy az iskolákban akár a tanterv része is lehet a sakk. Persze ehhez legalább olyan lelkes pedagógusok is kellenek, amilyen itt Marcaliban Guricza Gyula. Ő sakkoktató is egyben. Ha nincs sakkban jártas pedagógus, külső edzőket kellene bevonni, akik kiképeznék a tanárokat.Érettségi után már részt vettem megyebajnokságon, melyet megnyertem, majd sikeres elődöntő után bejutottam a Budapesten rendezett országos középdöntőbe. Meghívást kaptam NB I-es csapatba. Elfogadtam, ami az első edzőmnek nem esett jól, persze ezt nem mutatta ki. A pesti mesterem levelekben foglalkozott velem, nehéz volt így, nem volt ez szerencsés döntés.
- Később hogy alakult a sakk pályafutása?
- Zalaegerszegen is a csapat tagja voltam, edzőként is tevékenykedtem. Bejutottunk az NBII-be. Aztán visszajött a városba Portisch Ferenc, majd magasabb osztályba kerültünk. Majd néhány évre abbahagytam a sportot, de csapat nélkül soha nem voltam, hol Veszprémben, Sárváron, illetve Keszthelyen volt rám szükség.
- Mikor került a marcali sakkozókhoz?
- 2010-ben jöttem közéjük. Úgy érzem, jó helyen vagyok! Guricza Gyuszi rengeteget tesz azért, hogy le tudjunk egyáltalán ülni játszani. Én ezt nagyra becsülöm! S azt is, hogy támogat bennünket az önkormányzat. A társaim sokszor rám várnak a hazaindulással a vidéki versenyeken, mert én sokáig játszom. Soha nem tették még ezt szóvá!
- Hány edzést tart hetente?
- Általában egyet. A tanítványok száma változó volt. Hosszabb ideje már csak egy van. Igénylem azt, hogy oktathassak. Minden eddigi tanítványom nagyon kedves nekem. Nagy örömömre szolgál, hogy rendszeresen bekerülnek az OB-II-es marcali csapatba.
- Mennyi a valaha elért legnagyobb élő-pontszáma?
- 2300 pont, 1980-ban értem el. A mai normák szerint ezért FIDE-mesteri címet adnak. Egyébként egy füzetben minden eredményem lejegyzem, gyűjtő vagyok. Hivatalosan mesterjelölt vagyok, de ez a kifejezés kezd kimenni a divatból.
- Mi a kedvenc megnyitása világossal, sötéttel?
- Világossal az a változat, amelyről írtam a könyvem. Sötéttel a spanyol megnyitás. De az évtizedek alatt majdnem minden megnyitást játszottam felváltva, és ezekben állandóan kerestem a „házi variációkat”. Nálam ez az önfejlődés alapja volt.
- Használ-e számítógépet edzésként?
- Nagyon keveset. Inkább magamnak dolgozok ki megnyitásokat, meg a szakkönyvek kombinációit oldom meg. A fiatalokkal való játék is karbantart, sokat profitálok ebből.
- Online játszik?
- Régen, még a számítógépek előtt volt olyan, hogy levelezési sakk. A lépéseinket postán küldtük el egymásnak (persze, ez akkor olcsóbb volt, mint ma), akár külföldre is. Én pl. Brazíliába is. Ez felkészülésnek is jó volt. Aztán mindez megszűnt, jött az internet. Kapok ilyen jellegű meghívásokat, de én közvetlenül az ember-ember elleni játékot szeretem.
- Van-e álma, célja még a sakkban?
- Értékszámban ismét 2100 fölé kerültem. Jó lenne ennek közelében megmaradni. Szeretnék a jövőben is a csapatnak a körülményekhez mérten jó pontszerzője lenni. Idősebb korban már vizsga a sakk. Ha nyugdíjasként beülök csak a fotelba, lehet, hogy rövid idő múlva már egy mondatot se tudnék megfogalmazni. Jól érzem itt magam a marcali csapatban. Amíg jólesik, amíg örömet okoz, addig kell játszani! De kell tudni felállni, abbahagyni is!
Jó egészséget és további sikereket kívánok! HCSGY
