„Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit”

kep201709 043

Röhrig Géza Kossuth-díjas költő, színész, az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplője tartott előadást október 19-én a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban. A program után lehetőségem volt vele egy rövid beszélgetésre.
- A Saul fia főszerepe után hogyan alakult az életed?
- A film után sok szereplehetőséget kaptam, de zömmel egy kaptafára készült tucatfilmekről volt szó. Nemet mondtam ezekre, így lassan leszoktak rólam. A siker kb. másfél évig tartott, ez a dolog most már lelassult, véget ért. Mivel gyerekeim vannak, jó újra intimebb életet élni a családommal, visszatérni a rendes kerékvágásba. Kaland volt a film.
- Mivel foglalkozol most?
-Könyvet írok, egyszerre többet. Kedvből teszem, nem foglalkozásszerűen. Ez egy magánszenvedély. Most például meséket találok ki. Gyerekeim révén több gyenge kiadvánnyal találkoztam, olyanokkal, amelyeket ki kellene vonni a forgalomból. Azon kaptam magam, hogy saját mesevilág elemei bontakoznak ki bennem. Animált világ ez, a mi világunk s egy másik közötti átjárható történetek. Úgy gondoltam, le kellene őket írni.
- Miért tartod fontosnak, hogy előadásokat tarts fiataloknak? Tegnap a Kaposvári Egyetemen a szabadságról, itt a gimnáziumban irodalomóra keretében pedig Noéról?
- Az európai kultúrkörnek a Biblia az egyik kútforrása. Ki ne hallott volna Noéról? Azt szeretném, ha ezek a szövegek életre kelnének. Ha a diákok ne csak vallásos dokumentumot látnának benne, hanem bölcsességet merítenének belőle felekezettől, vallástól függetlenül. Igazából a végtelen gazdagságát mutatom meg ezeknek a szövegeknek, amelyek a XXI. században is haszonnal forgathatóak, kiállták az idő próbáját. Különösen a Genezis. Tartalma filozofikus, s ezeken keresztül médiumként használva fontos kérdéseket ismerhet fel az a fiatal, aki mostanában eszmél a világra.
Röhrig Géza Marcaliból a Baranya megyei Gilvánfára sietett, a Nyitott Ház Tanoda meghívásának tett eleget. HCSGY


Nyomtatás