NOVEMBER - népi kalendárium
November 1. – Mindenszentek napja
A naptárban név szerint nem említett összes szentek emléknapja. A 9. század óta kötelező ünnep. A 20. században a halottak napjának előestéje, vigíliája lett. A katolikus hagyományok szerint e napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. A néphit úgy tartja, hogy ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé ismert volt az a szokás, hogy megterítettek számukra: kenyeret, sót, vizet téve az asztalra. A bizeiek egy tányér húst, egy üveg bort és rétest hagytak az asztalon, mielőtt nyugovóra tértek. Nagyszakácsiban ezen felül kacsasültet, krumplit és káposztát is készítettek, s ezzel a vacsorával szolgáltak a halottaiknak, hogyha „…északa hazagyünnek, lássák, hogy van mit önnyi.” Mindenszentek napja a népi táplálkozásban jeles napnak számított, ekkor gazdagon étkeztek: húsleves, töltött tyúk, diós-mákos kalács, rétes került a családtagok elé.
A mindenszentek utáni hetet halottak hetének nevezik, régen gyászruhát viseltek ezekben a napokban. Tilos volt mosni, mert úgy tartották, hogy a halottaknak vízben kellene feküdni. Somogy más településeihez hasonlóan Bizén sem tettek el ebben az időszakban káposztát, nehogy megpuhuljon.
A hónap első napjához időjárásjóslás is kapcsolódik: „Ha ez a nap nedves: lágy telet, ha tiszta: erős, havas telet mutat.”
November 2. – Halottak napja
A család halottaira való emlékezés napja. Újabban egy-egy közösség, falu vagy város, sőt a nemzet hősi halottairól is megemlékeznek. Napjainkban a két emléknap erősen összekapcsolódik, és az utódok temetőjárása jellemzi; az elődök sírjainál találkozik a rokonság, akik gyertyát, mécsest gyújtanak a halottaik lelki üdvéért. Akiknek a sírja, nyughelye ismeretlen, mert háborúban, idegenben haltak meg, azokért a temetők kőkeresztjeinél, vagy otthon, a lakóházak ablakában égnek a gyertyák.
A magyar nyelvterület sok vidékén szokásban volt, hogy halottak napján megvendégelték a szegényeket és a koldusokat. Úgynevezett kóduskalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is imádkozzanak egy-egy család halottaiért.
November 11. – Márton napja
Szent Márton Pannóniában, a mai Szombathely római kori elődjében, Savariában született 316/317-ben. Életútját csodák és gyógyulások kísérték, jóságáról legendák keringtek. Fontos hittérítő munkát végzett. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott. Emlékét helynevek, templomok, oltárképek őrzik. Somogy megyében Csököly, Fonó, Fonyód, Polány, Táska és Vörs templomának a patrónusa.
Szent Márton napjához számos hagyomány fűződik. A pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak, s úgy tartották, ahány ága van Szent Márton vesszejének, annyi malaca lesz a kocának. Általánosan ismert az a mondás is, hogy „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A szólás eredete a szent legendájával függ össze: Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a libák gágogása elárulta rejtekhelyét.
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész évben bővében legyenek az ételnek, italnak. A libasülthöz a bortermelő vidékeken új bort ittak, amit ekkor kóstoltak meg először, mondván: „A bornak Márton a bírája”.
Az időjárásra vonatkozó sok jóslás közül álljon itt egy kalendáriumi regula: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
November 19. – Erzsébet napja
Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő női szentje. II. András király leánya vezeklő életmódot folytatott, gyakran böjtölt és virrasztott. Árvamenhelyet és kórházat alapított, részt vett a betegápolásban. Segítette a rászorulókat, sokat jótékonykodott. A legenda szerint a szegényeknek vitt alamizsna a kötényében rózsává változott, amikor sógora kérdőre vonta őt. Hazánkban az egyik legkedveltebb névünnep. Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét.”
November 25. – Katalin napja
Szent Katalin a 3-4. században élt az egyiptomi Alexandriában. Keresztény hitéért halt mártírhalált. Legendája szerint szép és okos királylány volt, akinek egyik látomásában megjelent Jézus, és eljegyezte őt. Katalin vértanúságakor ismét megjelent és megígérte, hogy meghallgatja azokat, akik menyasszonyához imádkoznak. Így lett Katalin a házasságra vágyó leányok védőszentje. Okossága miatt egyetemek, tudósok, diákok patrónájává is vált.
Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. Ha a vízbe tett gyümölcság, más néven katalingally karácsonyig kizöldül, a leány közeli házasságkötése várható. Ha a legény lopott női inget tett a párnája alá, éjjel megálmodta ki lesz a felesége.
A Katalin napi időjárásjóslás közismert: „Ha Katalin kopog, a karácsony locsog; ha Katalin potyogós, a karácsony ropogós.”
November 30. – András napja
Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. András egyike azon két tanítványnak, akik először követték Jézust. Az apostolok szétválása után Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot. Hittérítő tevékenységéért keresztre feszítették. A hagyomány szerint keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik az ilyen formájú keresztet andráskeresztnek.
Az András szó eredeti jelentése férfi, férfias. Névnapja az eladó lányok számára a legfontosabb férjjósló alkalom. A somogyi falvakban és városokban mindenütt ismertek valamilyen andrásoló szokást. Mesztegnyőn a lányok bal lábbal léptek föl este az ágyra, és azt mondták: „Ágyamba lépök, Szent András kéröm, sugjad mög az éjjel, ki lössz majd a férjem.” Vörsön a lányok böjtöltek, s elalvás előtt férfiinget tettek a párnájuk alá, hiszen „Aki bőtül András naptyán, vőlegént lát éccakáján.” A hallgatózásból való jóslásnak a legismertebb formáját is gyakorolták a vörsiek, vagyis „jó bele köll rugnyi az óba, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férhő.”
Somogyban is gyakorolták a gombócfőzést, mint férjjósló eljárást. Buzsákon például páratlan számú gombócba egy-egy férfinevet rejtettek a lányok kis cédulán; amelyik először feljött a víz tetejére, azt kikapták, így a kérőjük nevét megtudták.
A nap időjárása a karácsonyival ellentétes: „Ha András fagyos, karácsony totyakos.”
Vidák Tünde néprajzkutató
Képaláírás:
Szent Márton püspök szobra a vörsi templom főoltárán
Fotó: Ilácsa József