Lángi Csabával, az együttes ez idő tájt vezető táncosával folytatjuk a beszélgetést.
A 2000-es év komoly változásokat hozott a Baglas Néptánc Egyesület életében. Bibusra (Mosóczi István ) megrendült egészsége miatt egyre kevésbé számíthattunk, a 2000-es év elején végleg elváltak útjai az együttestől. Több koreográfussal is próbálkoztunk, de sajnos egyéb kötelezettségeik miatt közülük egyik sem jelentett végleges megoldást a csapat számára. Rónai Balázs, a Somogy Táncegyüttes táncos-koreográfusa az autentikus néptánc elemeit oktatta, Papp Károly, a Balaton Táncegyüttes koreográfusa pedig az új táncszínházi darabot, Koltay : Az utolsó szó c. művét rendezte . A Baglas és a Calypso ismét együtt állt a színpadon a marcali közönség legnagyobb örömére. A 2000 aug. 20-i bemutatót még jó pár nagy sikerű előadás követte megyeszerte. Ez év őszétől új művészeti vezetője lett a csapatnak Takács Gábor személyében. 2000 szeptemberétől Takács Gábor új koncepcióval és nagyrészt új csapattal kezdett el dolgozni, hiszen ez egyben a generációváltás éve is volt.
Az Utolsó szó című előadás 2000. aug. 20-án 
Az 1998-as portugáliai világkiállítás nagyszínpadán, Lisszabonban
Bőszné Kati: Feltétlenül meg kell említenünk a művészeti iskola szerepét, mielőtt a továbbiakról beszélünk. 1998-ban a Noszlopy Iskolában művészeti iskola alapítását kezdeményezte az akkori iskolavezetés és az egyesület vezetése. Szerencsére az önkormányzat egyértelműen támogatta az elképzelést, és a 98-as tanévkezdéssel már el is indulhatott a néptánc tagozat. Hatalmas könnyebbséget jelentett a későbbiekben az utánpótlás biztosítása, egyáltalán a táncossá nevelés folyamatában, hogy évente mintegy 200-250 gyermek ismerkedett meg a néptánc alapjaival a tanórák keretében.
Takács Gábor: Ez így igaz, de azért ahhoz még kellett néhány év, hogy „beérjen a termés”. Mi mindenesetre nagy lendülettel láttunk munkához az iskolában, és az együttesben is. Fiatal volt a csapat, lehetett terhelni. Rengeteg fellépésünk volt ekkor, nyaranta végig táncoltuk a Balaton-part legnagyobb rendezvényeit, fesztiváljait. Állandó szereplői voltunk a BB- napoknak, a Balatonlellei Borünnepnek, Keszthelyi Borünnepnek, a Szakácsi napoknak, és nagyon sok falusi rendezvényen is felléptünk. Évente 1-2 alkalommal külföldre is eljutottunk, Künzelsauba, Medulinba, Lengyelországba, a testvérvárosi kapcsolatokat „erősítettük”. A hamburgi, isztambuli és a franciaországi nemzetközi fesztiválokon pedig a magyar néptánckultúrát képviseltük. 
Hamburg - Nemzetek Fesztiválja
Bartsch Zoltán: Valóban nagyon eredményes évek voltak ezek, jó volt az egyesület vezetőjeként a sikereik tanúja lenni. És ne feledkezzünk meg még egy nagyon fontos eseményről, 2002-ben a Kulturális Központtal összefogva megrendeztük az első Eurofolk Fesztivált Marcaliban. Akik átélték, tudják, az eddig soha nem tapasztalt összefogás, a rengeteg munkával megvalósított programsorozat hatalmas élményt adott az egész városnak. Ha csak néhány napra is, a kisváros egy nemzetközi színtérré vált, nyüzsgő, táncoló csoportok lepték el az utcákat, tereket, az a hangulat mindenkit magával ragadott. 
I. Eurofolk Fesztivál
Bőszné Kati: Mégis , 2004-ben a II. Eurofolk Fesztivál idején láttad elérkezettnek az időt, hogy átadd az egyesület vezetését egy fiatalembernek, Lángi Csabának.
Bartsch Zoltán: Azt mondják, tudni kell időben abbahagyni. Sok energiát fektettem az egyesületbe, megtettem, amit tehettem, úgy éreztem, itt az ideje a fiatalításnak. Sorra jöttek az unokák, a család is igényelte a segítségemet, és hát itt volt a Bajtársi Dalárda, mégis csak az én korosztályom, az én barátaim ők.
Lángi Csaba: Bizony nem volt egyszerű Zoli bácsi helyébe lépni. Az együttes tagjaként kellett némi tekintélyt szereznem az egyesületen belül, és ami számomra még nehezebb volt, képviselnem kellett az egyesületet hivatalos helyeken. Aki ismer tudja, nem vagyok az a közszereplős típus. De én ezekből az évekből leginkább csak a szépre és a jóra emlékszem. Jó csapat voltunk, a sok együtt töltött idő és a sikerek összekovácsolták a társaságot. A külföldi utak, az Eurofolk Fesztiválok mind- mind életre szóló élményt adtak. Azt gondolom, hogy szakmailag is nagyon jó, produktív korszak volt, amit részemről a 2006-os sikeres minősülés koronázott meg. Takács Gábor művészeti vezetőként nagyon jó munkát végzett, együttesünk ebben az időben elismerten a megye egyik legjobb, ha nem a legjobb együttese volt. Nem utolsó sorban a családomat is a táncnak köszönhetem, hisz a feleségemmel ez idő tájt együtt táncoltunk. Később éppen a gyarapodó család és a sok munka késztetett arra, hogy előbb a táncot hagyjam abba, majd 2010-ben lemondtam az egyesület vezetéséről is.
Bőszné Kati: 2011. januárjától Takács Gábor az egyesület elnöke, felesége, Takácsné Gazdag Edina a művészeti vezető. Gábor! Te hogyan emlékszel erre az időszakra?
Takács Gábor: Utólag én is az együttes aranykoraként tekintek ezekre az időkre. Kezdett beérni a rengeteg befektetett energia, beérett az első művészeti iskolás korosztály is, a gyerekeknek hatalmas motiváló erő volt, hogy ha jól dolgoztak, bekerülhettek a „nagy együttesbe”. Hajtottak is rendesen, volt bennük tűz és kitartás is, és ez meglátszott a produkciókon is.
2002-ben a Hidegen fújnak a szelek című önálló esttel, 2003-2004-ben a Pincejárás c. koreográfiával, 2006-ban a Tor c. önálló produkcióval léptünk föl Marcaliban, majd több helyszínen. 2003-ban és 2006-ban is, -fölelevenítve a Calypso kórussal való együttműködést-, táncszínházi előadással köszöntöttük az 1956-os évfordulót. Ez a lendület egészen 2007 októberéig kitartott, akkor azonban sok gyerek került el főiskolára, egyetemre a városból, gyakorlatilag az együttes fele máról holnapra eltűnt.
Takácsné Gazdag Edina: 2007 okt.-2008 szept.-ig szünetelt az együttes működése, ennyi időbe telt, amíg újjászerveztük a csoportot.
Bőszné Kati: Még egy fontos esemény történt ebben az időszakban, 2006 decemberében ünnepelte az együttes megalakulásának 30. évfordulóját. Természetesen az ünnepségre újra meghívtuk az alapító tagokat és ifj. Ureczky Csabát is.
Mód László: 2006-ban a megalakulás 30. évfordulóján az alapító tagok közül néhányan úgy döntöttek, hogy újra táncolni szeretnének. Részben a régi barátság iránti nosztalgia, és persze a tánc szeretete arra sarkalt minket, hogy újra együttesként működjünk tovább. Ifj. Ureczky Csaba kis idő múlva Marcaliba költözött és új egyesületet alapított Baglas Fundamentum néven. 2007- ben heti két próba volt, és vendég koreográfusokkal új számokat is tanultunk. Hétvégente fellépni jártunk, kezdetben nagyon lelkes volt a csapat.
Bikali Imre: Valóban, lelkesedésben nem volt hiány, csak sajnos az hamar látszott, hogy az öregek lassan kikopnak a csapatból, sem erővel sem idővel nem bírják, viszont az a 30-40 éves korosztály, akikre mi számítottunk, nem ér rá táncolni. Elfoglalja őket a család, a karrier, tisztelet a kivételnek. Néhányan 1-2 évig kitartottak, de sajnos mára nagyon megfogyatkozott az együttes. Hibának tartom azt is, hogy a fiatalokkal nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani, gyakorlatilag teljesen más utakon jár a két együttes. A Baglas Néptánc Egyesület és a Baglas Fundamentum Egyesület más -más koncepció mentén képzelte el a szakmai munkát, s a két művészeti vezető sem tudott közös nevezőre jutni. Ureczky Csaba nemrég Nagykanizsára költözött. Üst Gyula vendég koreográfusként kéthetente próbál velünk. Sajnos a létszám egyre fogyatkozik, de mi még kitartunk a Baglas Fundamentummal.
Baglas Fundamentum: Csaba napi vígasságok …
Bőszné Kati: Mi a helyzet most a Baglassal?
Takács Gábor: Kezdem a jóval . Az együttes megvan, most 15 évtől 36 évesig megtalálható a tagok között szinte minden korosztály.
Dolgozunk, a nyár 10 hétvégéjén eddig 18 felkérésünk van, ami azt jelenti, hogy majd minden hétvégén kétszer lépünk színpadra. Újra meghívtak bennünket a BB Bornapokra és a Balatonlellei Bornapokra is. Az együttes működését az önkormányzat támogatása és a rengeteg fellépés fedezi. Itt jegyezném meg, hogy az együttes elismertsége, támogatottsága az utóbbi években szerencsésen alakult a testületben, sajnos ez utóbbi országos szinten nem mondható el. Évek óta szinte lehetetlen pályázati pénzhez jutni, így nagyobb fejlesztést sem tudunk végrehajtani. Pedig a ruhatárra és a csizmákra, cipőkre már nagyon ráférne a frissítés.
Edina: Szeretnénk néhány új koreográfiát venni, de ez elképzelhetetlen új jelmezek nélkül. Manapság jóval nehezebb dolga van az együttes vezetőjének. Régebben szinte 6-8 évig táncolt egy-egy csapat együtt, manapság pedig előfordul, hogy pár havonta változik a csapat összetétele. Felgyorsult a világ, a fiatal felnőttek is keresik a helyüket. Bizony előfordul, hogy csak egy facebookos üzenetet kapunk, mostantól nem jövök, ( külföldön, vagy más városban dolgozom, ) és a szülő hozza vissza a ruháját. Felgyorsult minden és egyre nehezebb összetartani a csoportot, gyakorlatilag képtelenség a régi értelemben vett közösséget építeni. Szakmailag viszont jönnek az eredmények, 10 napja szereztünk újabb arany minősítést, a fiú csapatot pedig kiemelten megdicsérték. Harangozó Barnabás, Tóth Gábor, Bódis Ármin, Gáspár Róbert, Takács Bence szólistaként is produkcióképesek, együttesként pedig a többi fiúval és lánnyal együtt nagyon szép munkát végeztek.
Jelenlegi csoportkép.
Bőszné Kati: Részemről mit is tehetnék ehhez hozzá? Nektek nagyon sok erőt, kitartást, és az együttessel megélt számtalan sok sikert kívánok, s azt, hogy az a tűz, ami belőletek árad, még sokáig melegítse, tüzelje a kezeitek között felnőtt táncosok hadát! A Baglasnak, és a Baglas Fundamentumnak pedig további szép sikereket és szép élményeket kívánok!
Bőszné Kiss Katalin