Marcali az idén ünnepli várossá nyilvánításának 40. évfordulóját. Történelmi léptékkel mérve 40 év nem nagy idő, egy ember életének viszont jóformán a fele. Az akkori döntéshozók többsége sajnos azóta már magával vitte a sírba az emlékeit. Ezért külön öröm, hogy megosztja velünk visszaemlékezéseit Mezei Lajos, aki a járás akkori KISZ-titkáraként tagja volt annak az operatív bizottságnak, amelyik az avatóünnepség megszervezésével és lebonyolításával volt megbízva.
- Természetes, hogy egy nagy múltú járási székhely törekszik a városi rangra. De mi adta a dolog aktualitását? Miért pont 1977?
- Az igazság az, hogy Marcali fennállásának 700. évfordulójára szerettük volna elnyerni a városi rangot, ez azonban nem sikerült. Akkoriban ugyanis nagyon komoly, igencsak szerteágazó követelményeknek kellett megfelelni, és sajnos az elképzelt időpontra nem sikerült mindent teljesíteni. Az idő tájt várossá lenni tényleg rangot jelentett - a megyeszékhelyt leszámítva Somogyban akkor összesen két város volt (Siófok, Nagyatád) ,ma tizenöt...Ezért aztán még alaposabban, még nagyobb erőket mozgósítva készültünk, hogy minden megfelelő legyen, hogy véletlenül se valljunk kudarcot.
- Hallhatnánk valami konkrétumot is? Esetleg olyasmit, ami az azóta felnőtt nemzedéknek is mond valamit?
- Persze, többet is. Például teljes körű lakossági összefogással épült az ifjúsági ház és a múzeum. Téglajegyek vásárlásával vagy társadalmi munka felajánlásával lehetett támogatni az egyiket, a másikat pedig a Szakmunkásképző tanulói építették, megfelelő tanári irányítással persze, az építőanyagot pedig a város vásárolta hozzá.
De akkor lettek kialakítva azok a szép városi parkok is, amelyekre méltán lehetünk büszkék: a Lengyelkert és a Berzsenyi park - mind a kettőnek a helyén dzsungel volt ugyanis, szinte áthatolhatatlan hatalmas gaz.
A Berzsenyi park helyének kitisztítására építőtábort szerveztünk gimnazistáknak - nemcsak marcaliaknak, nagyon sok helyről jöttek a fiatalok, a kollégiumban laktak. Programokat szerveztünk nekik, igyekeztünk megfelelő körülményeket biztosítani, hogy jó hangulatban, szívesen dolgozzanak, és szívesen emlékezzenek az itt töltött időre, Marcalira.
Mivel tényleg nagyon sokan vettek részt az előkészületekben, az egész település a magáénak érezhette és érezte is a sikert, rengetegen jöttek el az avatóünnepségre a Kultúrházba - a tömeg be se fért természetesen, ameddig a szem ellátott, mindenütt álltak az emberek.
- Hogyan zajlott maga az ünnepség? Milyen emlékezetes pillanatok maradtak meg belőle 40 év múltán is?
- Körülbelül száz meghívott vendég volt, a környék tanácselnökei, tsz-elnökei, a somogyi városok küldöttei, akik ajándékokat is hoztak magukkal - a siófokiaktól például hajókormánykereket kaptunk...A kiemelt díszvendég Losonczi Pál volt, az Elnöki Tanács elnöke, formálisan talán a legfőbb közjogi méltóságnak számított akkoriban. Ő mondta az avatóbeszédet is, az ő jelenlétének súlya emelte az eseményt az országos figyelem szintjére.
- Nyilván azért sikerült őt megnyerni, mert előtte nem is olyan rég még ő is Somogyban élt, Barcson volt Tsz-elnök.
- Igen. Az ünnepséget követő állófogadáson igyekezett mindenkivel váltani pár szót, és arra panaszkodott, hogy borzasztóan nehéz megszoknia a biztonsági intézkedéseket, hogy mennyire zavarja például, ha tavasszal metszi az almafáit, az őrök meg ott ülnek a fa tövében.
- Gondolom, itt is voltak megfelelő óvintézkedések, amelyek sajátságosnak vagy legalábbis érdekesnek tűnhettek az ilyesmihez nemigen szokott marcaliaknak.
- Természetesen. Ma is élénken emlékszem rá, hogy napokkal előtte már mindent alaposan átvizsgáltak, még a wc-t is. Kívánalom volt továbbá, hogy biztosítsuk egy sebész- és egy belgyógyász orvos állandó jelenlétét a közvetlen közelében. Emlékeim szerint Rádler Antal és Borsos Sándor doktor urakra hárult ez a feladat. Az ünnepi ebéd színhelye a Baglas étterem volt, ott pedig egy orvosi szobát kellett berendezni olyan alapvető orvosi eszközökkel, amelyekre szükség lehet egy esetleges merénylet vagy rosszullét esetén.
- Létezhetnek esetleg lappanghatnak valahol a nevezetes naphoz köthető tárgyi emlékek?
- Készült egy programfüzet - ez akkoriban nem volt annyira egyszerű vagy mindennapos, mint manapság -, ezen kívül egy Marcali címerével ellátott jelvény és egy külön erre az alkalomra elkészített bronzplakett, Marcali Városért felirattal. Ez utóbbit azok kapták, akik munkájukkal hozzájárultak a városi cím elnyeréséhez. Ilyen az én birtokomban is van.
O. I.
Kedves Olvasóink!
Szeretnénk, ha minél több információ, emlék megőrződhetne az utókor számára. Kérjük, jelentkezzenek a Marcali Napló szerkesztőségében, ha bármilyen tárgyi emlékkel, fényképpel rendelkeznek a várossá válással kapcsolatban, esetleg valamilyen formában résztvevői voltak az avatóünnepségnek vagy az előkészületeknek. Szándékaink szerint ezeket összegyűjtjük és közöljük. Együttműködésüket, segítségüket köszönjük, várjuk jelentkezésüket!