2017-ben ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Az emlékév kapcsán beszélgettem Fazekas Krisztián Árpáddal, a marcali református gyülekezet lelkipásztorával.
- Néhány éve került városunkba, olvasóink számára kérnék egy rövid bemutatkozást.
- Eredetileg Kecskemétről származom, magam is vegyes családból (református, római katolikus). Az ottani református gimnáziumban érettségiztem. Ekkor jött az elhatározás a lelkipásztori hivatás iránt, s Pápára kerültem a teológiára. Végezvén tanulmányaimmal a Dunántúlon szerettem volna maradni, erre kaptam is lehetőséget. 2013. augusztus közepétől vagyok a marcali gyülekezet lelkipásztora. Először mint exmisszus kihelyezett lelkész, most pedig segédlelkészi minőségben vezetem a közösséget. Az iskolákban (Marcali, Sávoly) hitoktatást is végzek. Feleségemet 2012-ben ismertem meg, két év múlva összeházasodtunk. Gyülekezetünkben a gyermekek közötti szolgálatokat végzi: gyermekistentisztelet, kézműves foglalkozások, nyári gyermektábor. Letelepedtünk, örömmel fogadott bennünket a gyülekezet. Létszámát tekintve kis nyájról van szó, de próbáljuk összetartani a közösséget.
- Mennyi a gyülekezet létszáma, kik a presbiterek?
- A környék nem református, kb. tizennégy település tartozik Marcalihoz, csak itt van református templom és parókia. 2013-ban az egyházvezetés a struktúrát átalakította, itt egy misszió egyházközséget hoztak létre. A népszámláláskor kb. 400-an vallották magukat reformátusnak, mi úgy 120 emberről tudunk. Vasárnaponként 30-an gyűlünk össze. Rétegalkalmakkor öten, hatan.
Presbiterek: Kernné Szalai Éva, Kisgyura Józsefné, Dr. Kutasi Judit Katalin, Nagy Judit, Gombos János, Németh Dezső, ifj. Szabó István.
A gondnokunk Szabó István erdőmérnök és vállalkozó.
Nagyon fontos, hogy az egyházunk alulról építkezik. A gyülekezetet laikusok és egyházi tagok közösen vezetik. A vezető a lelkipásztor és a gondnok. A presbitérium a törvényhozó, határozó közösség.
Létrejöttét tekintve fiatal közösség vagyunk, anyakönyvünk is 1998-ban indul, bár tudunk arról, hogy gyülekezeti összejövetelek már korábban is voltak. Sajnos, azonban hiányzik a hívők közül a 30-as, 40-es korosztály. A gyülekezet átlagéletkora 60 év. Magvát többek között az annak idején idetelepült erdélyiek alkották. Hozták magukkal reformátusságukat s az igényt arra, hogy legyen gyülekezetük. Előbb házaknál gyűltek össze, majd a zeneiskolában kaptak egy termet. Dr. Puskás László annak idején végakaratában ingatlanát gyülekezetünkre hagyta. A parókia, esztergaműhely s a szőlőhegyen egy terület tartozott bele. 2003-ban kezdődött a templom építése, 2010-ben a parókia felújítása.
- Mi a jelentősége 1517-nek? Milyen fontos történések voltak az egyház életében az 500 év alatt?
- Luther Márton 1517. október 31-én kifüggeszti a wittenbergi templom kapujára 95 pontját. Nem arról szólt, hogy hogyan kell elszakadni a római katolikus egyháztól. Sőt, nem is ez volt a cél, hanem a megújulás. Arról való gondolkodás például, hogy mit értenek meg az emberek a miséből. A kultúrában óriási a jelentősége a reformációnak, hisz megindulnak az anyanyelven való igehirdetések, a bibliafordítások. Tulajdonképpen a nemzeti öntudat megerősítéséről van szó.
2017. többszörös ünnep, különösen itt a Dunántúlon. Az első presbitérium létrejöttének 400. évfordulóját is ünnepeljük. 1617-ben Pápán szervezték meg először a laikus tagokból álló döntéshozó testületet. 1630-ban a körmendi zsinat ezt általános érvényűvé tette. Ebben az évben épp presbiterválasztások is lesznek, hisz a megbízatások hat évre szólnak.
A Második Helvét Hitvallás 450. évfordulója is most van. 1567-ben Debrecenben a zsinaton fogadták el hitvallási iratunkat, s ez egyben a Magyarországi Református Egyház létrejöttét is jelentette. A Heidelbergi Káté, s a Második Helvét Hitvallás elfogadása köt össze bennünket nemzetközi szinten is a világ reformátusaival.
- A gyülekezet hogyan ünnepli az évfordulókat? Milyen rendezvények lesznek?
- Rendezünk ún. kátémagyarázatos alkalmakat. Októberig egy nagyszabású konferenciát szeretnénk szervezni városi szinten. Gondnokunk egyházmegyei tanácsos is, most éppen az előadók meghívásán dolgozik.
- Milyen a kapcsolata a római katolikus egyházzal?
- Nagyon jó, személyesen Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános úrral is. Az ökumené jegyében az imahéten túl, gyakran igénylem a hitoktatásban a segítséget, a helyettesítést, hisz én egyedül vagyok. S ez oda-vissza működik. A gyermekek körében éljük meg ezt igazán, hisz ugyanazokat a történeteket tanítjuk a Bibliából. Vannak összevont óráink is. Legutóbb megnéztük a hittanosokkal a Gizella templom stációit.
Sok a gyülekezetünkben a vegyes házasság is. Ez is vonzza magával az ökumenét: 9-kor kezdjük mi is az istentiszteletet.
Fontos a személyes emberi kapcsolatok teljessége. Úgy tudnám összefoglalni, hogy
„Szüntelen megújulni!” és „Visszatérni a forrásokhoz!”. Ma csak így lehet gyülekezetet vezetni, ez meggyőződésem. Ma, amikor az emberek keresik a választ, mit jelent kereszténynek lenni, fontos valamiféle egységet képezni a krisztusi hitben. Ahogy a szivárvány is sokféle színt alkot, a kereszténység is ilyen.
- Milyen szokásokat tartanak a húsvéthoz kapcsolódóan?
- Én hozom az alföldit, a gyülekezet tagjai pedig a saját emlékeiket, élményeiket. Idén vezettük be a böjti liturgiát, igeolvasást. Ekkor befelé figyelünk. Nagypénteken fekete asztalterítővel takarjuk le az Úr asztalát. Virág nincs a templomban, csak az Úr asztalán egy gyertya. A szószéken is van egy, a fényt, a hívogatást jelképezi. Az ökumené jegyében mi sem harangozunk ekkor, bár nálunk erre nincs rendelet. Tartunk csendes napokat, a gyerekeknek kézműves foglalkozást is rendezünk, igyekszünk mindig valami újat kitalálni.
A legfontosabb a mai fogyasztói társadalomban, a rohanó világban, hogy az időnket és a figyelmünket szenteljük a másik embernek. Isten is ezt kéri tőlünk.
Horváthné Csoszó Gyöngyi