Kurucz Ádámmal a Magyar Kultúra napja alkalmából adott első önálló verses műsora után beszélgettem. Ádám az általános iskolai éveit a Noszlopyban töltötte, ahol sportolt, néptáncolt és diákpolgármester is volt, tanulmányi munkájáért Noszlopy-díjjal is kitüntették. Manapság viszont neve egybeforrt a versmondással. Bár egyetemet végzett, magát mégis inkább előadóművészként látná viszont a minél közelebbi jövőben.
- Mikor kerültél először kapcsolatba a versekkel, a versmondással?
- Az évnyitókon szokás, hogy az óvodások mondanak egy-egy verset. Sosem felejtem el, kiálltam a mikrofonhoz, de nem voltam hajlandó megszólalni és eljöttem. Ahhoz képest nagy változás, ami most van. Szinte már mindenhol mondanék verset. A szereplés komolyabban nyolcadikban a templomi felolvasásokkor alakult ki, majd néhány év múlva verset is mondtam Iván atya kérésére. Akkor úgy láttam, hogy ez megy és a visszajelzések is ezt bizonyították. Majd elindultam néhány versenyen, szerepeltem a Klebelsberg Kollégium ünnepségein, ahol nagy hangsúlyt fektettek a kultúrára. Érettségikor már benne volt a fejemben, hogy meg kellene próbálni a színművészetit, de elvetettem, alig tudtam 10 verset. Így utólag már fáj, hogy nem próbáltam meg. Helyette jött a jog.
- Mikor gondoltál arra legközelebb, hogy felvételizz a színművészetire?
- Csináltam a jogot, jöttek sorban a vizsgaidőszakok és nem mentem el felvételizni később sem, eszembe sem jutott, csak 2015-ben 23 évesen, amikor a harmadik rostáig jutottam. Ez elsőre nagy eredmény. Úgy gondoltam, az utolsó pillanatokat éljük, végzek a jogon, még talán el tudok kezdeni egy képzést. Most a Nemes Nagy Ágnes Színitanodában vagyok másodikos.
- Azon túl, hogy úgy érezted, már idős vagy, a kudarc sem tántorított el, hogy újra megpróbáld?
- Nem. Tavaly megpróbáltam megint. Akkor a második rostán estem ki. Idén is megpróbálom, áprilisban lesz az első kör. A baj egyébként, ami a fejemben van, hogyha sikerülne is bejutni (ami nagyon nehéz), nekem az állam által finanszírozott 12 félévből elment 10 a jogon, tehát lenne 1 évem a színműn, a többit fizetni kéne. Hatszázezer forint egy félév… De ezt majd akkor.
- Nemrég kapcsolatba kerültél a Vígszínház egyik produkciójával. Mesélnél erről egy picit?
- A Pál utcai fiúk produkciójába úgy kerültem be, hogy elmentem egy castingra és kiválasztottak. Igaz, egy kisebb szerepre, de ez tök jó dolog, mert bekerültem egy ,,gépezetbe”. Nyilván szeretnék komolyabb szerepeket kapni, többet bizonyítani, de ez nagyon nehéz, ha nem a színművészeti egyetemre jársz. Fontos, hogy legyenek kapcsolatok. Remélem, hogy a tehetség és az, hogy dolgozom és mindent megteszek- képzem magam, hogy lássanak, hogy hívjanak -, segíteni fog ebben.
- Mi lesz, ha nem leszel színész?
-Nem is biztos, hogy színész akarok lenni elsősorban, hanem előadóművész. Ilyen meg már nincs. Régebben volt ilyen kurzus, aminek a végén ilyen papírt kaptak. Azt tudom, hogy hogyan képzelem el a jövőt: 3-4 év múlva már lesz több önálló műsorom, szeretném ezekkel járni az országot, valamennyire megélni ebből, mellette szeretnék igen, színházban is játszani, forgatni, szinkronszínészként is tevékenykedni, de oda is nehéz bekerülni
- Bíróságon már el sem tudnád képzelni magad?
-Nem, nem.
- Esetleg egy filmben?
- Vagy a színpadon. Egyébként nem is tudok magamra úgy tekinteni, mint Dr. Kurucz Ádám Konrád - színész vagy jogász. Hanem csak Kurucz Ádám Konrád - ember. És akkor maximum egy titulus: előadóművész. De olyan nincs, hogy ne a színészet legyen a megélhetésem meg a jövőm. Az lesz, az lesz. Ha nem, akkor majd kereslek és elmondom, miért nem. (nevet)
Pántics Luca