Karácsony közeledte, az ünnepvárás időszaka minden jóérzésű embert fogékonyabbá tesz az elesettek problémái iránt. Megszaporodnak a jótékonysági akciók, a különféle közösségek, a munkahelyek bensőséges ünnepségeket szerveznek - sokan nemcsak maguknak, hanem másoknak is. Ebben a rövid időszakban mintha tényleg a „szívével látna” az ember...
Advent napjaiban mi is azokat a városban található intézményeket kerestük fel, ahol olyan embertársaink élnek, akiknek nem adatik meg, hogy a karácsonyt családi körben tölthessék - még vagy már , hosszabb vagy rövidebb időre, netán örökre kiszorultak a tevékeny élet sodrából.
A kaposvári kórház marcali telephelyének ápolási és hospice osztályán olyan betegek tartózkodnak, akik átmenetileg vagy véglegesen képtelenekké váltak az önálló életvitelre. A megszokott életritmus elvesztése a testi szenvedéseken túl mentális kihívások elé is állítja őket.
- Hozzánk többféle úton is kerülhetnek betegek - mondja Végh Antalné, az ápolási osztályt vezető főnővér -, és ez talán nem ismert mindenki előtt. Háziorvosi javaslatra is fogadunk betegeket, akár rövidebb, meghatározott időszakra is, ha a család valamilyen okból átmenetileg nem tud ellátni valaki, de kórházi áthelyezéssel is érkeznek hozzánk, akik állandó, folyamatos orvosi ellátást nem igényelnek ugyan, ám orvosi felügyelettel és irányítással végzett, tartós és szakszerű ápolást igen. Többségükben olyan, főleg idős emberek vannak nálunk, akik megkapták a megfelelő - és lehetséges - kezelést valamelyik klasszikus kórházi osztályon, esetleg túl vannak a krónikus osztályon végzett utókezelésen is, de önmagukat ellátni továbbra sem tudják .
48 férőhelyünk van, megszűnt a korábbi zsúfoltság, szellősebb, kényelmesebb lett az elhelyezés. Legfeljebb hat hónapot lehet eltölteni itt, ami indokolt esetben, egyedi mérlegelés alapján újabb három hónappal meghosszabbítható. Ennyi idő alatt a család el tudja dönteni, hogy a továbbiakban milyen formában találják célszerűnek gondoskodni hozzátartozójukról.
Nehéz, felelősségteljes döntés ez, sok tényező befolyásolhatja - anyagi helyzet, szociális körülmények, életviteli lehetőségek -, mi pedig igyekszünk ebben tapasztalatainkkal, szakmai tudásunkkal segíteni a családtagokat.
- Nagyon sokat változott a társadalom az elmúlt évtizedekben - veszi át a szót Felső Ildikó ápolási igazgatóhelyettes -, évszázados együttélési formák bomlottak fel, miközben az emberi életkor felső határa is kitolódott. Ma már nem nagyon akadnak együtt élő több generációs családok, s ha az idős emberek magukra maradnak, nem szívesen tagozódnának be bármennyire is szeretett gyermekük számukra mégiscsak idegen otthonába és főleg életvitelébe. De az állandó egyedüllét kilátástalansága is riasztó - nem egyszerű megtalálni az optimális megoldást .
- Mi itt az ápolási osztályon mindig arra törekszünk, hogy személyre szabott gondoskodást, emberhez méltó körülményeket biztosítsunk betegeinknek - folytatja Végh Antalné, Böbe nővér. Mivel hosszú időt töltenek nálunk, természetes, hogy mélyebb kötődés alakul ki a gondozottak és a személyzet között. Igyekszünk minél többet beszélgetni, az irántuk való érdeklődésünket is érzékelhetővé tenni, mert erre legalább akkora szükségük van, mint a testi gondozásra vagy a gyógyszerelésre .
Van külső segítségünk is, heti rendszerességű nálunk az egyház és a karitász jelenléte , az ünnepek közeledtével pedig először magunkat készítjük fel a közös ünneplésre, hogy meg tudjuk teremteni a bensőséges hangulatot. Ugyanúgy feldíszítjük az osztályt , ahogy a családi otthonokban szokás , nemcsak a közös tereket , hanem a szobákat is .
Apró ötletekkel is lehet nagy örömet szerezni - december hatodikán például a teljes személyzet bohókás mikulássapkában dolgozott , és egy kis ajándékot is osztottunk . Istentisztelettel egybekötött közös adventi rendezvény is lesz a kórházban, betegeknek-dolgozóknak egyaránt. Karácsonyra pedig a nővérek műsorral kedveskednek a betegeknek , ez tavaly is nagy sikert aratott . És olyan meghitt feloldódást a közös emberi sorsban , amiből megint hosszú időre tudunk erőt meríteni : betegek és dolgozók egyaránt . A betegeknek ahhoz kell az erő , hogy nehéz sorsukat türelemmel tudják viselni , és igencsak szűkre szabott lehetőségeik között is találják értéknek az életet magát. Nekünk pedig ahhoz, hogy tudjuk őrizni magunkban a szeretetteljes ápolás igényességét.
- A hospice osztály betegköre más, mint az ápolási osztályé - tájékoztat bennünket Dombóváriné Böhm Erzsébet vezető főnővér. 
- Hozzánk olyan daganatos betegek kerülnek, akiknek a kezelésében már nem várható jelentős változás. 15 ágyon fogadjuk a betegeket, és mondhatom, a hozzátartozókat is. Minden lehetőséget kihasználunk ugyanis ahhoz, hogy a hozzátartozók annyi időt tölthessenek együtt beteg családtagjaikkal, amennyit csak szeretnének vagy tudnak. Ha bekerül ide valaki, azt nem kell azonnal végleges állapotnak tekinteni, lehet, hogy a súlyos tünetek hosszú időre mérséklődhetnek egy fájdalomcsillapítás sikeres beállításának eredményeképpen, és a beteg hosszabb - rövidebb időre újra otthonába távozhat . Az a feladatunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk, ahol a rászorulók panaszmentesen, emberhez méltó módon élhetik életük záró szakaszát . Ahol már nem lehet szó gyógyításról , ott a szenvedés enyhítése a cél , és ha van rá idő , akkor a beteget elvisszük addig , hogy békében tudjon meghalni. Ha valakinek az állapota rosszabbra fordul, értesítjük a hozzátartozót , hogy dönteni tudjanak a végső elköszönés formájáról , amit nekünk se könnyű megélni . A betegek számára tisztázott az a helyzet , hogy állapotuk halálos kimenetelű , de egyáltalán nem mindegy , hogy az odáig vezető út meddig tart és milyen minőségű lesz .
A hospice, szellemiségének megfelelően , lelki szolgálat is , itt mi rendszeresen tartunk esetmegbeszéléseket, és folyamatosan, szervezett formában is képezzük magunkat ezen a területen is. Jómagam mentálhigiénés képesítést szereztem a Semmelweis Egyetemen, „gyászcsoport” szervezésébe kezdtem, hogy tudjunk segíteni a hozzátartozóknak a tragikus veszteség feldolgozásában .
Kevesen tudják, pedig nekünk annál többet számít, hogy minden hétfőn itt segíti a betegeket a kaposvári kórház lelkigondozó szolgálata: egy református lelkésznő és segítője, a szociális gondozó. Szintén a kaposvári kórház programja az önkéntes segítők bevonása a munkába , és ennek mi is részesei vagyunk: Zoltán minden kedden és pénteken reggel nyolctól délután kettőig áll a betegek rendelkezésére, tölt el velük tartalmas időt. Az önkéntesek ingyen dolgoznak , de szerződést kötünk velük - minderre megfelelő előkészítés után kerülhet sor.
Speciális helyzetben vagyunk a karácsonyt megelőző időszakkal, amely az elcsendesedés idejének számít, és a mi betegeink is a saját elcsendesedésük idejét élik . Természetes, hogy magát az ünnepet is megtartjuk, apró ajándékról is gondoskodunk, még kántálás is van nálunk. Az ünnepekre haza is lehet vinni a betegeket, akiket erre megfelelően felkészítünk.
Néha megkérdezik tőlünk , hogy lehet ép lélekkel bírni ezt a munkát , és találunk-e mindig erre alkalmas dolgozókat. A válaszom egyértelműen igen. Aki ezt választja hivatásának, az felnőtt a feladatához, és minden tekintetben alkalmas is rá . Azt senki se állítja , hogy könnyű lenne ez az életforma, de az egész osztályon nem találni egyetlen dolgozót sem, aki hajlandó lenne önszántából elmenni innen máshova.
A Százszorszép Gyermekotthont Tomorné Huber Éva igazgató asszony mutatta be, s beszélgethettem az anyaotthonban élőkkel is. Ezt az intézményt még ma is sokan régi nevén, csecsemőotthonként ismerik, amely 1983 óta működik a városban. Az idők folyamán folyamatosan átalakult a Gyermekvédelmi Törvény kihívásainak megfelelően.
Első lépésként a 2000-es évek elején családias, lakásotthoni formában kezdett működni, még a csecsemőcsoportokkal együtt.
A megyében zajló integrációs folyamat eredményeként elsőként a Nagyszakácsi Gyermekotthont csatolták az intézményhez.
2011. január 1-jén nyerte el mai arculatát. Ekkor történt meg a szakellátó rendszer és a TEGYESZ egyesítése is.
Egy irányítás alá tartozik a nagyszakácsi, a nagybajomi, a marcali gyermekotthon, nyolc lakásotthon, a kaposvári Zita speciális otthon, a Nyár utcai gyermekotthon, a Befogadó Otthon továbbá a nevelőszülői hálózat, valamint a TEGYESZ is. Ennek a központja Marcali.
Bizonyára kevesen tudják, hogy Magyarországon közel 22000, a megyénkben pedig közel 1200 gyermek szorul állami gondoskodásra. A város életében is jelentős a szerepe az intézménynek, hiszen munkáltatóként 320 embert foglalkoztat. Ha a nevelőszülőket is – akik 2014 óta szintén foglalkoztatási jogviszonyban dolgoznak- ide számítjuk, 520 fő a dolgozói létszám. Az intézmény többprofilú. 
A Százszorszép Gyermekotthon két tizenkét férőhelyes és két nyolc férőhelyes lakásotthonból áll. Itt újszülött kortól akár 24 éves korig találhatják meg az otthon melegét az erre rászoruló gyermekek és fiatalok.
A napi élet szervezésénél a gyermekek szükségletének megfelelően biztosítjuk a személyre szabott ellátást. A lakásotthonok családias formában működnek. Ellátmánnyal, azaz pénzügyi kerettel rendelkeznek. Megtervezik egy hónapra a kiadásaikat, igyekeznek megtanítani őket arra, ami a család feladata, életképes fiatalokat nevelni, akik megállják helyüket a társadalomban.
Tavaly avatták fel azt lakásotthoni részt, ahol kiskorú anyukák élhetnek a kisbabájukkal. Itt 12 férőhelyen látják el őket.
Jelenleg négy anyuka él itt a gyermekével. A kezdeti bátortalanság után arról meséltek, hogy itt vigyáznak rájuk, gondoskodnak róluk és tanítják, szeretik őket. A napirend szerepe nagy jelentőségű az életükben, hiszen ez adja a stabilitást, a biztonságot és az állandóságot az életükben, ahogy a korlátok a kapaszkodót. Megtanulják a babájuk gondozásán túl a háztartási és az önálló élethez szükséges ismereteket is. Természetesen családjukkal és szeretteikkel is tarthatják a kapcsolatot.
Az adventi időszakra, karácsonyra már készítettek ablakdíszeket, adventi koszorút. Még mikulásvirágot is vettek. Ajándékokat is készítenek az ünnepre, de az még titok! Műsorral is készülnek a felnőttek és gyermekeik számára. A városi adventi gyertyagyújtásokon is örömmel vesznek részt. Tervezik a karácsonyi menüt is (hal, francia saláta, bejgli…talán, mint otthon). A lakásotthonokban gyermekek és felnőtt közösen ünnepelnek, akár otthon.
Igazgató asszony elmesélte, hogy december első hétvégéjén várják az olaszországi testvérkapcsolat küldöttségét, a „Mikulást”. Már tíz éve minden télapókor eljönnek hozzájuk. Vendégül látják őket teával, maguk készítette süteménnyel.
Áldott ünnepeket kívánunk minden kis és nagy lakónak és a dolgozóknak!
A széles néprétegek körében évszázadokon keresztül az számított természetes és elfogadott életformának, hogy a felcseperedett gyerekek valamelyike a szülői házban maradva alapított családot, a szülők pedig saját otthonukban, megszokott környezetükben élhették meg életük befejező szakaszát. Akiknek nem voltak gyerekeik, azok többnyire befogadtak valakit, aki a ház, a vagyon fejében meggondozta őket. Egészen ritka kivételnek számított, ha valaki otthonba, „ szeretetházba „ került: család és rokonság vagy eltartásra vállalkozó személy híján idegenek kegyeire szorulva elvegetálhattak valahol életük alkonyán.
A társadalom változásának hatására ma ez egészen másképp van, manapság inkább az számít kivételnek, ami régen az általános gyakorlat volt. A felnőtt gyerekek elhagyják a családi fészket, és ahogy az anyagi lehetőségeik meg engedik, önálló otthont teremtenek maguknak. A szülők pedig magukra maradnak, egyre többet betegeskednek, egyre több segítségre szorulnának, miközben a lakás, pláne a családi ház fenn- és karbantartása egyre vállalhatatlanabb terhet jelent számukra.
Így aztán nincs abban semmi meglepő, ha folyamatosan nő az igény az időskori intézményi gondozás iránt, egyre-másra születnek a legváltozatosabb formájú és színvonalú bentlakásos otthonok.
Marcaliban a Noszlopy utcai gondozóház huszonkét idős ember otthona, olyanoké, akik - ahogy mondani szokás - megették már a kenyerük javát. Noha a mögöttük lévő életút igencsak különböző, jelenük és jövőjük közös sorssá formálja mindennapjaikat.
Mit lehet tudni erről az intézményről? Kívülállóként meglehetősen homályos fogalmaink vannak csupán, ezek is inkább tradicionális beidegződésekből táplálkoznak. Kérdéseinkre Bereck Bernadett intézményvezető válaszol.
- Valóban napról napra nő az érdeklődés irántunk, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hosszú várólista: jelenleg is tíz kérelmező vár elhelyezésre. De van nálunk úgynevezett nappali ellátás is, ami azt jelenti, hogy hétfőtől péntekig, reggeltől estig lehet itt tartózkodni, és étkezést is tudunk biztosítani. 
Ez a kis létszám emberléptékű, és módot ad a közösségformálásra, amit mi nagyon fontosnak tartunk. Ez persze csak úgy működik, ha a személyzet - tizenegyen vagyunk - is csapatmunkában tevékenykedik, és a gondozottak csoportjával együtt alkot egy nagyobb közösséget.
- Igen, de ehhez környezeti, építészeti, technikai adottságok is kellenek. Ezek megvannak?
- Annyira soha, mint amennyire szeretnénk. De azért a lehetőségeken belül mindig van mód a szépítésre, a közösségi terek otthonosabbá tételére. A társalgónk, az ebédlőnk igazán tágas és kényelmes, tavasztól őszig pedig inkább szeretnek a levegőn tartózkodni az emberek. Szép nagy fedett teraszunk van, árnyas kertünk, ahol nagy kártyacsaták zajlanak, de az idősek szívesen elnótázgatnak is. Nyitott intézmény vagyunk, nem működtetünk portaszolgálatot sem, többen vannak, akik nagyokat sétálgatnak a környéken, de az sem ritka, hogy valakit hosszabb-rövidebb időre hazavisznek a hozzátartozók.
- Ebben az életkorban különösen fontos, hogy tudjanak biztonságérzetet nyújtani, és találjanak egyensúlyt az állandóság nyugalma és a tevékenységformák változatossága között. Hogy lehet ezt megoldani?
- Hol így, hol úgy...Törekszünk rá. A testi-lelki-szellemi kondicionálás keretét a foglalkozások adják, népszerű a közös torna, a kézműves - tevékenység, és igyekszünk folyamatosan beszerezni azokat az eszközöket, amelyek enyhíthetik az időskori elváltozások okozta kellemetlenségeket /infralámpa, fényterápia, mozgásfejlesztő eszközök stb./. Azt talán mondani is fölösleges, hogy orvosi ellátásról is gondoskodunk, minden héten rendel nálunk Czeiner doktornő, és ha valakinek szakrendelésre vagy intézeti vizsgálatra van szüksége, azt is meg tudjuk oldani.
- Ezek a hétköznapok. De most ünnepek közelednek, amit a lakóknak esetleg család nélkül kell megélnie...
- Család nélkül, de nem magányosan. Az ünnepeket mi ugyanúgy számontartjuk és megüljük, ahogy egy jól működő családban szokás - névnap, születésnap, anyák napja, idősek napja, húsvét és ami most a legaktuálisabb: a közelgő karácsony.
Nagyon kedvesek az óvodások, évente kétszer is eljönnek hozzánk, és műsort adnak nekünk, ez mindig nagyon bensőséges és meghitt. De szoktak nálunk szerepelni a mozgáskorlátozottak, a nyugdíjasklub tagjai is, és a körzet önkormányzati képviselője, Varga Zoltán is felkarol bennünket. Külön szeretném kiemelni Palotás Ágnest, aki ugyanolyan repertoárral jelent meg nálunk, ugyanúgy és ugyanannyiszor átöltözve egy-egy műsorszámhoz, mintha a legnagyobb színházban szerepelne.
Remélem, szép karácsonyunk lesz az idén is, a készülődést mindenesetre már megkezdtük - díszeket hajtogatunk, formázunk - közösen persze -, és ünneplőbe öltöztetjük a házat.
De ami autentikussá varázsolja az ünnepet, az az otthonosság érzete és a szeretetteljes légkör. O.I, HCSGY
Bereczk Bernadett - Pedagógiai képesítést Csurgón, szociális végzettséget a győri főiskolán szerzett. A Százszorszép Gyermekotthonban kezdte pályáját. Jelenlegi munkahelyén 2004-től dolgozik. Egy kilenc éves kislány édesanyja.