2024. október 5-én délután a Kiss László Városi Sportcsarnokban nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte a Marcali Bajtársi Egyesület Dalárdája megalakulásának 20. évfordulóját. A dalos találkozóra hét baráti együttest hívtak meg Mesztegnyőről, Kiskanizsáról, Kéthelyről, Liszóról, Zalaapátiból és Marcaliból. A Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium két tanulója, Balázs Kamilla és Elek Bálint konferált az ünnepségen.
A fellépők fergeteges műsort varázsoltak a színpadra, a nézőközönség vastapssal köszönte meg az élményt. Finom vacsorával, énekléssel, tánccal, baráti beszélgetéssel zárták a jó hangulatú rendezvényt.
Az esemény fővédnöke Dr. Sütő László, védnöke Bereczk Balázs polgármester voltak. Az egyik kóruspróba előtt beszélgettünk a tagokkal az elmúlt 20 évről.
- Hogy indult az együttes?
- A Dalárda a Marcali Bajtársi Egyesület tagjaiból 2004 októberében, 12 fővel alakult. Első bemutatkozó fellépésünk 2005 márciusában volt. Az apropó az volt, hogy nagyon jó kapcsolatban álltunk-ami jelenleg is tart-a szlovén tisztek lendvai területi szervezetével. 4-4 pár mindig elment egymás tiszti báljára. Akkoriban Fehér János volt a Bajtársi Egyesület elnöke. Nagyon szép 48-as dalokat adtak elő nekünk így március környékén a lendvaiak, s mi akkor azt gondoltuk, hogy hiszen ezt mi is meg tudnánk csinálni. Ahogy megjöttünk, össze is álltunk 12-en. Kezdetben csak katonadalokat énekeltünk, majd folyamatosan bővítettük repertoárunkat betyár- és bordalokkal, később retro dalokkal, az utóbbi években operettekkel és karácsonyi énekekkel. Jelenleg 16-an vagyunk.
Közülünk alapítók Fodor Lajos, Kőrösi András, Réti Zoltán. Tagok: Balaskó Ferenc, Bánfi-Antal Ádám, Bognár György, Kiss Tamás, Koltai-Tóth Árpád, Lassú Sándor, Dr. Mágenheim Mihály Pál, Dr. Mágenheimné Tóth Ildikó (karnagy), Mózer József, Réti Zoltán, Samu Zoltán, Szvoboda László, Teleki László, Tislér István.
Az első években Marcaliban és környékén, falunapokon, kistérségi bemutatókon, katonai megemlékezéseken szerepeltünk.
Később eljutottunk megyei és több országos rendezvényre, valamint Szlovéniában is számos alkalommal szerepeltünk. 2016-ban Prágában és Brünben mutatkozott be az együttes.
- Milyen rendszerességgel voltak próbák? Ki hozta a nótákat?
-A kezdetektől fogva hetente kétszer találkozunk, kedden és csütörtökön. Mindenki hoz dalokat. Jelenleg 500 olyan van, amit énekeltünk már színpadon.
- Az új tagokat mi vonzotta az együttesbe?
- Balaskó Ferenc: Mindig szerettem hallgatni őket. Megtetszett, csatlakozhattam közéjük.
Teleki László: Annak idején Lentiben voltam sorkatona. Egyszer bejött a laktanyába egy tartalékos őrmester zenetanár, kórust szervezett. Meghallgatás után tag lettem, már akkor tetszett az éneklés, jártunk fellépni a környező falvakba. Ez volt az alapja annak, hogy itt Marcaliban is éljek a lehetőséggel. Kedvvel jöttem énekelni. Olyan közösségbe kerültem, amilyenre vágyik az ember. Baráti kör vagyunk, nem csak kórus.
- Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépések?
- Kőrösi András: Sok ilyen van. Többször jártunk Szlovéniában, Csehországban. A külföldi fellépéseknél mindig az adott nyelven is adunk elő nótát. A szlovénok meg is dicsértek bennünket. Amikor egy közeli sörgyárban énekeltünk, ott azt mondták, olyan volt, mintha ők adták volna elő a dalokat. Mondjuk, amikor angolul próbálkoztunk, az állítólag nem volt annyira jó. Van egyébként nemzetek katonadalai repertoárunk különböző nyelveken. Csodálatos volt a Stefánia Palotában fellépni, hisz gyönyörű az épület, kiváló az akusztikája.
Büszkék vagyunk arra is, hogy tavaly a Duna Televízió eljött Marcaliba velünk forgatni, több műsorban látható volt a felvétel. Szoros a kapcsolatunk Zalaapátiban a harmonikás zenekarral. Ott minden augusztusban megrendezik az országos katonadal fesztivált. Mi minden évben tanulunk új dalokat, s ezeket itt mutatjuk be először. De meg kell említeni Abasáron a kétnapos fesztivált is. Rendhagyó éneklés, szomorú esemény volt, amikor Németh József kívánságát teljesítettük, aki azt kérte, hogy a temetésén énekeljük el a kedves nótáját. Torokszorító volt. Kevés olyan együttes van az országban, akik kimondottan a katonai hagyományokat ápolják. Persze szüret idején éneklünk bordalokat, operett slágereket is alkalomadtán.
-Hány fellépés van egy évben?
-Úgy 30-40. Volt már közel az 50-hez is. Általában hétvégékre esnek, s ez a családjainktól is nagy odaadást igényel. Most az évfordulós műsorban láthatta a marcali közönség is, mit alkotott ez a közösség. Vastapsot kaptuk a rendezvény végén. A Dalárda számunkra egy kincs!
- Új zenei kísérővel is bővült az együttes.
- Bánfi Antal Gábor vagyok. Tiszaalpáriból költöztem ide, ott népszerű hangszer a tekerőlant. Ötödikes korom óta játszom rajta, hiszen az osztályfőnököm a híres hangszerkészítő, Bársony Mihály lánya volt. Bársony Mihály 420 lantot készített, amelyek szerte a világban megtalálhatóak. Sebő Ferenc is tőle tanult meg ezen a hangszeren muzsikálni. Budapest környékén, Tihanyban is vannak lantosok. Minden évben van találkozónk. Szeretek itt lenni, úgy érzem, befogadtak.
- Vannak támogatók?
- Kőrösi András: Fő támogató az önkormányzat. Ezen kívül van hat vállalkozás, akik folyamatosan segítenek bennünket, így történt ez most is. Feleségeink is ide sorolhatóak, hiszen lelkesen jönnek velünk a fellépésekre, ha lehetőségük van rá. Drukkolnak, sütnek-főznek nekünk. Fotóznak ha kell (különösen Kőrösiné Horváth Emília), mossák és vasalják a fellépő ruhákat. No meg a hétvégi programokat is hozzánk igazítják. Minden évben egyszer kirándulunk a családtagjainkkal, s az évzáró értékelő összejövetelünkre is meghívjuk őket. Együtt vagyunk, jól érezzük magunkat.
2011-ben saját erőből CD és DVD felvételt készítettek. A Marcali Bajtársi Dalárda munkáját - 2011-ben és 2021-ben - a Honvédelmi Miniszter, a Kultúra Napján Dicsérő Oklevéllel ismerte el.
2016. január 22-én a Magyar Kultúra Napján „KORZÓ DÍJ”-at, március 17-én „VÁROSI ALKOTÓI DÍJ”-at kapott az énekkar, a város kulturális életében nyújtott kiemelkedő teljesítményért. A Dalárda jelenlegi vezetője Samu Zoltán, művészeti vezető Dr. Mágenheimné Tóth Ildikó.
További sikereket, jó egészséget kívánunk a Dalárdának!
