Már tíz évvel ezelőtt olvashattunk arról, hogy kórházunk bővülni, szépülni fog, s ennek részeként majd helikopter- leszálló is létesül a területén, ahogy majd lesz CT is.
Marcali Portál / MTI / - 2014. február 18.
„Sürgősségi centrum kialakítását kezdik meg a marcali kórházban - jelentette be Móring József Attila KDNP - s országgyűlési képviselő kedden Marcaliban, a kórház bejáratánál tartott sajtótájékoztatón. A politikus mérföldkőnek nevezte a fejlesztést , hangsúlyozva: ez a változás a térségben élő mintegy 60 ezer ember és a kórház hozzávetőleg 300 dolgozója számára egyaránt megnyugtató. A fejlesztés szükségességéről szólva kiemelte: a Balaton közelsége miatt a nyári turisztikai idényben is fontos szerepe lesz a sürgősségi betegellátó központnak. Ezt támasztja alá az is, hogy a több ütemben végrehajtott fejlesztés részeként 2015 elejére elkészül egy helikopter-leszálló is.”
Nem sok minden történt azóta a kórház háza táján, ebből az elképzelésből sem lett semmi. Mégis, Marcali egy új, és a térség számára is fontos szolgáltatással bővült többek között az önkormányzat hathatós munkájának köszönhetően. 2023. december 18-án adták át városunkban a légimentő bázist. Nem kórházi leszállóhelyet, hanem valódi állomást avattak.
A beruházás 750 millió forint állami támogatásból valósult meg. Az önkormányzat építtette ki a közműveket, az ingatlant pedig térítésmentesen adta át a beruházásért felelős Készenléti Rendőrségnek. (Ennek együttes összege 30 millió volt.) Így Sármellékről méltó, modern körülmények közé költözhettek a légimentők. Elmondhatjuk, hogy Marcalinak repülőtere is van!
(A bázis a jogszabályok alapján V. osztályú repülőtérnek minősül.)
Náluk jártunk Vajda Diánával - akinek köszönjük a cikk elkészültéhez nyújtott szervezési segítséget-, érdeklődni a munkájuk iránt, s hogy sikerült-e Marcalit megszeretniük.
Kis Ádám a bázis vezetője, paramedikus, először vele beszélgettünk.
- Hat hasonló bázis van az országban az ittenin kívül. Mi eddig Sármelléken voltunk, mondhatjuk, eléggé mostoha körülmények között. Mindegyik állomáson egy helikopter van, a flotta kilencből áll, de mindig van olyan, amelyiket javítani kell.
- Mekkora a hatótávolságuk, mikor, milyen esetekben riasztják Marcalit?
- 300 kilométeres távolságot tudunk megtenni tankolás nélkül, de hazafelé útközben is tudunk felvenni üzemanyagot akár Pécsett, vagy éppen Pápán. Mindig az adott esethez legközelebb lévő személyzet megy segíteni. Az országos mentőszolgálathoz érkezik be a segélyhívás, erre van kikérdezési protokoll. A rádión külön légicsatornát használ az összes mentőszolgálat, plusz a légimentők is tudnak ezen kommunikálni, a koordinátor is itt beszél. Általában a legsúlyosabb esetekhez megyünk mi, illetve akkor, ha a kórházba szállítás nagy távolságra lenne, vagy ha a beteget különleges centrumba kell vinni. Az időnyereség fontos a beteg gyógyulásának szempontjából. A helyszíni ellátásban vagyunk mi járatosabbak, jobban felszereltek, pl. vért is viszünk (0 RH negatívot, ami bárkinek adható), van nálunk fecskendőben előre felszívva a legalapvetőbb gyógyszerekből, hisz szorít bennünket az idő. Van egy kisautónk is, amit kisebb távolságra használunk, vagy ha valamiért nem tudunk felszállni a géppel, ebbe csak átrakjuk az összekészített felszerelést. Hárman megyünk, az orvos, a paramedikus és a pilóta.
- Hányan dolgoznak a marcali bázison, s hol élnek?
- Tizenegy fő az egészségügyi személyzet, meg 5-6 pilóta jár ide. 2-3 napot vagyunk itt, egyszemélyes modern pihenőszobáink vannak ( öt és egy vendégszoba külön fürdővel, egy a műszakiaknak) a közös társalgón és étkezőn kívül. A legközelebbi kolléga Balatonfenyvesen él, de jönnek Mórról, Budapestről is, szerte az országból.
- Hogyan lehet bekerülni a légimentők közé?
- Mi paramedikusok mentőtisztek, mentőápolók vagyunk. Sok év mentőszolgálat kell hozzá, én 16 éven át csináltam, hogy egyáltalán szóba álljanak velem a felvételnél. Nekünk jellemzően itt van a főállásunk, s mellette részmunkaidőben máshol is dolgozunk.
- Megismerte a várost, szeret itt lenni?
- Nagyon szép Marcali, van fürdője is, közel vannak a szolgáltatások a bázishoz. Sármelléken el voltunk vágva mindentől a reptéren. Kihasználjuk a szabadidőnkben az itteni lehetőségeket. Én szeretek futni, most ismerkedem az útvonalakkal. Részt veszünk rendezvényeken, ott leszünk a gyereknapon, meg 25-én a mentősök által szervezett programon is. Sőt, lehetőséget adtunk a Noszlopy Iskola diákjainak arra, hogy ellátogassanak a bázisra.
- Családja hogyan viseli a gyakori távollétet?
- Ebben élnek, elfogadták.
-Hogyan lesz valakiből pilóta a légimentőknél?
Szili Sándor: A mentőknél négy éve vagyok. 1982-ben kezdtem vitorlázó repülőgéppel, aztán katona lettem. Életem javát helikopteren töltöttem. Eddig kb. 5800 órát voltam a levegőben.
- Nehéz ide bekerülni?
- Akarni kell. Sok pénzbe és tanulásba, tapasztalatba kerül. Szigorú orvosi alkalmassági vizsgálatok vannak, amíg az egészségi állapot engedi, lehet repülni 60 éves korig, ezt még 5 évig el lehet nyújtani. Utána marad hobbiként.
- Emberi kapcsolatai kialakultak a városban?
- Siófokon élek, de főiskolai évfolyamtársam van itt, Fábos Tibor. Kicsi a világ.
- Mennyibe kerül egy ilyen gép? Éjszaka is tudnak repülni?
- 1,6 milliárd forintba, Németországban gyártják őket. A téli időszámításban 17 óráig, a nyáriban 18 óra 30 percig vagyunk riaszthatóak.
Később már számunkra nem jók a látási viszonyok.
dr. Bárdi Gábor: 2013. szeptember 27. óta dolgozom itt. Amikor elkezdtem az orvosi egyetemet, még nem tudtam, melyik szakiránnyal foglalkozzam majd. Aztán ötödévben bejött a sürgősségi ellátás (mentőzés) tantárgy. Akkor éreztem, ez az, amivel foglalkozni szeretnék a jövőben. Tisztelem a többi szakterületen dolgozókat is, de túl szűknek éreztem a lehetőségeiket. Itt több mindennel foglalkozhatom. Előbb rutint szereztem a földi mentésben, utána jelentkeztem a légimentőkhöz, ahol 2-3 évente van felvétel. Nagy probléma, hogy kevés az orvos, az egészségügyben az elmúlt 10-15 év gyötrelmei itt is látszanak. Csekély a jelentkezők száma, hisz ez a munka sok utazással, várakozással, kiszámíthatatlansággal jár.
- Magát a repülést is kipróbálta a jelentkezés előtt?
- Nem. A betanulási időszak alatt repültem természetesen. Hatalmas távokat, sok időt nem vagyunk a levegőben. Olyan érzés, mintha dimbes-dombos tájon autóznánk. Amikor oldalszél van a dombok között, na az elég kellemetlen tud lenni. Vagy pl. nyáron a föld melegedése sem egyenletes, ezért a légáramlatok meg tudnak dobni, ezt a levegő kátyúinak szoktuk nevezni.
- Beszélgetésünk alatt kint szeles idő van. Ilyenkor is felszállnak?
- Magas a helikopter szélkorlátja, 50 csomó, ez 90 km/h szélerősség. 50-nél a tetőre való leszállás tiltott. Van időjárás figyelő honlapunk, s menet közben is figyeljük a szél sebességének alakulását.
- Ki dönti el, hogy mikor menjenek önök, és hogy ki hova kerül, melyik kórházba?
- Néhány éve frissült a mentésirányító rendszer. Mérlegelnek a központban, ha időkritikus a mentés (pl. infarktus, stroke), súlyos a sérülés, nehezen megközelíthető a helyszín, akkor riasztják a bázist. A csapat dönti el, kit hova viszünk, illetve van egy szakmai TEK protokoll (aki meg van jelölve, annak kell fogadnia). Probléma viszont, hogy előfordul, hiába van leírva az, hogy adott kórházban milyen ellátás van, lehet, hogy az már nem tud működni szakember hiány miatt. A kisebb kórházakból inkább elvinni szoktuk a betegeket, hisz limitált a diagnosztika ott, és nincs elég szakszemélyzet.
- Lelkileg kapnak segítséget egy-egy nehezebb eset után?
- Ha gyerekkel történik az eset, az mindenkit megérint. Vagy ha hasonlóságot találunk a saját életünk, családunk és az esemény között. A képzésünk, a rendszerünk úgy van felépítve, hogy amit ott helyben csinálunk, az szakmailag indokolt. A helyszínen rutinnal végezzük a munkánkat, különben nem tudnánk segíteni. A pszichés része inkább az eset után jöhet elő. Minden megyében van a mentősöknél pszichológus csapat, lehet azonnali segítséget is kérni. Csoportban moderátorral újra eljátsszuk, előadjuk az eseményt, megbeszéljük, s ezzel lezárjuk. Legjobb, ha beszélünk a problémákról, az esetleges hibákról. Egyébként a baleseti jegyzőkönyvek nyilvánosak, pontosan azért, hogy tanuljunk belőlük.
- Ön hol él, és ez a főállása?
Balatonfenyvesen lakom a családommal, négy gyermekem van. Nekem most ez a fő munkám-egyébként ez ritka az orvosoknál-, de előtte dolgoztam kórházban is. Több kisebb állásom szokott lenni, ezt jónak érzem a kiégés ellen. Érzékeny vagyok a munkahelyek hangulatára is.
- Ismerik egymást?
- Alapvetően ez egy légitársaság, fontos a kommunikáció egymással, mert ha nem, az hibaforrás. Szoktak lenni képzések, csapatépítő tréningek. Harminc orvos, ugyanennyi paramedikus és pilóta van állományban. Kicsit csereszavatosak is vagyunk, hisz egyforma indítási protokoll van mindenhol. Repülésnél a pilóta a főnök, a paramedikus a segítő, az orvos meg hátul „aggódik”. A helyszínen megfordul ez, ott az orvos irányít. Folyamatosan váltakoznak a szerepeink. Egyfajta labor is vagyunk, hiszen itt egyszerűbb bevezetni az újításokat, s az új technikák aztán innét beépülnek a mentőszolgálatba is. Minden kormánynak reprezentatív ellátása a légimentés, ugyanakkor a legdrágább is.
Ferenczi Krisztián paramedikus: Móron lakom, három gyermekes apuka vagyok. Marcali a fő bázisom. Egyébként itt voltam katona a külső laktanyában. Huszonhat éve mentőzöm, minden formájában voltam: földi, vízi, tíz éve légi. Közben három évet dolgoztam a gyerekmentőknél is. Mindegyik területen más-más kihívással találkozunk.
Bármelyik légimentőt kérdeztük arról, mi a hobbijuk, szinte azonnal rávágták: a mentés. Kívánjuk, hogy minél eredményesebb legyen a munkájuk, és otthonosan érezzék magukat városunkban!
