Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben számos marcali, vagy később e helyütt letelepedett férfiú vett részt. Az új kutatási eredmények szerint hét szabadságharcost temettek el Marcali temetőiben, egyikük földi maradványait később egy másik városban helyezték végső nyugalomra.
A hét személy között a marcali választókerület első népképviselője, valamint nemzetőrök, honvédek és honvédtisztek is találhatóak. Az alábbiakban rájuk emlékezünk temetkezési helyeik szerint csoportosítva.Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben számos marcali, vagy később e helyütt letelepedett férfiú vett részt. Az új kutatási eredmények szerint hét szabadságharcost temettek el Marcali temetőiben, egyikük földi maradványait később egy másik városban helyezték végső nyugalomra. A hét személy között a marcali választókerület első népképviselője, valamint nemzetőrök, honvédek és honvédtisztek is találhatóak. Az alábbiakban rájuk emlékezünk temetkezési helyeik szerint csoportosítva.
A Marcali Központi Temetőben nyugvók:
Koller József feltételezhető sírhelye (Fotó: Samuné Bogyó Hajnalka)
Koller József mesztegnyői, majd marcali plébános (1810 – 1860). Az 1848-as marcali választókerület első népképviselője volt. 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe, részt vett a trónfosztásban. A szabadságharc bukását követően orosz fogságba esett, majd 1850-ben amnesztiával szabadult. Visszatért Mesztegnyőre, ahonnan 1860-ban Marcaliba helyezték át.
Még abban az évben meghalt. A temetői kápolna előtt nyugszik, elődje, Stenger Frigyes plébános mellett.
Id. Sztelek Ferenc és családjának síremléke (Fotó: Samuné Bogyó Hajnalka)
Id. Sztelek Ferenc/Francz Stelík (1828 – 1911) egy rohonci (Vas vármegye) cseh-morva molnár német anyanyelvű fia volt, aki az 1848–49-es szabadságharc bukását követően bujdosó honvédként került Marcaliba. Gróf Forgách Antal nagygombai uradalmában helyezkedett el kőművesként. Megházasodott, elismertséget és komoly vagyont szerzett településünkön. Utódai, a Sztelek-Csomós építőmesterek tervezték és kivitelezték Marcali épületeinek nagyobb részét 1945-ig.
A Lángi család sírboltja (Fotó: Samuné Bogyó Hajnalka)
Lángi/Lange Jakab (1803 k. – 1863) asztalos 1848 májusában a marcali gyalogos nemzetőrök között szerepelt, később honvéd lett. A német anyanyelvű iparos a magyarosodás miatt Lángira változtatta a nevét. Olyan hatással volt családtagjaira, hogy a leszármazottak tovább örökítették a családban a Kossuth-kultuszt. A fennmaradt egészalakos portréján honvéd egyenruhában és búzakék sipkában látható.
Lángi Jakab honvéd veterán portréja (Lángi Béla gyűjteménye, digitális munka: Ilácsa József)
A marcali régi izraelita temetőben nyugvó katonák:
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar nemzetőrséghez majd a honvédsereghez számos marcali kötődésű zsidó iparos vagy kereskedő csatlakozott.
Lengyel Rudolf síremléke (Fotó: Huszár Mihály)
Lengyel Rudolf (1803/5? – 1872) 1832-től Marcaliban élt önálló háztulajdonosként. 1848-ban már – a helyi zsidók közül egyedüliként – szerepelt a felállított marcali nemzetőrök listájában. Dédunokája Lengyel József (1896–1975) Kossuth-díjas író volt.
Lichtenstern Lipót síremléke (Fotó: Samuné Bogyó Hajnalka)
Lichtenstern Lipót kereskedő (1824 – 1912) 1848-ban diákként az osztrák fővárosban tanult. A bécsi forradalom napjaiban a Kossuth Lajos által elmondott beszéd hatására csatlakozott a magyar ügyhöz. „Kossuth Lajos (…) bizony olyan jól beszélte a német nyelvet, hogy 1848-ban Bécsben tartott beszédére 200 német ajkú diák (atyám is köztük, egy szót sem tudva magyarul) lejöttek Magyarország szabadságáért harcolni.” – írta róla a fia, Lichtenstern Miksa. Lichtenstern Lipót ezek alapján akár a bécsi légió tagja is lehetett. 1901-ben honvéd hadnagyként hivatkoztak rá, míg az 1912-es halotti gyászjelentésében 1848-as honvéd főhadnagyként írtak róla.
Marcali új izraelita temetőjében nyugszik:
Az 1850-es és 1860-as években a nyugat-magyarországi határszélről érkező és letelepedő zsidó iparosok és kereskedők között egy másik ’48-as múlttal rendelkező személy nevét is meg kell említenünk.
Kohn Lázár síremléke (Fotó: Huszár Mihály)
Kohn Lázár (1827–1915) nem marcali születésű, de itt élő „magánzó” volt, aki „több mint félévszázadig hordta vállában a német ólomgolyóbist, amelyet Budavár ostrománál kapott.” – írták róla egy újságcikkben.
A nagygombai temetőben temették el:
Gróf Forgách Antal portréja (Marcali Múzeum gyűjteménye, digitális munka: Ilácsa József)
Gróf Forgách Antal (1818–1899) a marcali járás egyik alszolgabírójaként dolgozott 1846-ig. Az 1848-as márciusi forradalmat követően a május 25-én összeírt, országgyűlési szavazattal rendelkező 16 mágnás között az édesapjával együtt szerepelt a neve. Azt jelenleg nem tudjuk, hogy az országgyűlésen részt vettek-e. 1848 májusában, Marcaliban 219, Nagygombán 27 és Kisgombán 9 összeírt, összesen 255 főnyi nemzetőr között is megtaláljuk a nevét: „Gróf Forgách Antal 32 éves, földbirtokos, lovasnemzetőr.” A honvédseregben a 4. Sándor huszárezredben december 2-án hadnaggyá léptették elő, majd parancsőrtiszt volt Perczel Mór tábornok mellett. 1849. január 16-ától főhadnagyként és parancsőrtisztként a 13. Hunyadi huszárezred állományában szolgált. 1849 májusában szerelt le, élete hátralévő részét Marcaliban töltötte. 1899-es halálát követően a nagygombai temetőben temették el, ám a 20. század elején exhumálták, és a Keszthelyen kialakított családi kriptában helyezték el földi maradványait.
Huszár Mihály történész-főmuzeológus