Ha esetleg a családban addig nem esett volna róla szó, legkésőbb az óvodában minden kisgyerek hallani fog március tizenötödikéről. Az emlékművek talapzatához kitűzik nemzetiszín kis papírzászlócskáikat, talán a kokárdát is kabátjaikra.
Később, már iskolásként nemcsak megünneplik, hanem meg is tanulják, mi minden történt a szemerkélő esőben Pest- Budán ezen a jeles napon, az Úr 1848. esztendejében: Pilvax, Landerer és Heckenast, Táncsics Mihály. Bánk bán a Nemzeti Színházban. Jókai és Vasvári, Irinyi és Rottenbiller Lipót, Bulyovszky és Nyáry Pál. De még az is, aki diákkorában ötösre felelt ebből, mire felnő, felét elfelejti. A nevek többségét pláne sebesen koptatja ki magából a tompuló emlékezet.Ha esetleg a családban addig nem esett volna róla szó, legkésőbb az óvodában minden kisgyerek hallani fog március tizenötödikéről. Az emlékművek talapzatához kitűzik nemzetiszín kis papírzászlócskáikat, talán a kokárdát is kabátjaikra. Később, már iskolásként nemcsak megünneplik, hanem meg is tanulják, mi minden történt a szemerkélő esőben Pest- Budán ezen a jeles napon, az Úr 1848. esztendejében: Pilvax, Landerer és Heckenast, Táncsics Mihály. Bánk bán a Nemzeti Színházban. Jókai és Vasvári, Irinyi és Rottenbiller Lipót, Bulyovszky és Nyáry Pál. De még az is, aki diákkorában ötösre felelt ebből, mire felnő, felét elfelejti. A nevek többségét pláne sebesen koptatja ki magából a tompuló emlékezet.
Nem így Petőfiét.Mert Petőfi neve úgy összeforrt március idusával, hogy közel-távol nem találni olyan magyar embert, aki ne tudna valamit az ő szerepéről a forradalomban. Nemcsak azért, mert mindenhol ott volt, ahol valami is történt, vagy éppen ő maga volt a történés, hanem azért is, mert megkérdőjelezhetetlen hazafisága, tiszta szándéka úgy eggyé forrasztotta a felkelő néppel, hogy annak szószólójává és mintegy jelképévé is vált.
Magától értetődő volt tehát, hogy amikor elérkezett az a lélekemelő pillanat, hogy az 1848. évi V. törvénycikk „az országgyűlési követeknek népképviselet alapján” történő választásáról rendelkezett, ő is jelölteti magát követnek /képviselőnek/, mégpedig a Kiskun választókörzetben.Ki másnak volna ott a helye, ha nem neki?
De nem eszik olyan forrón a kását.Pest az Pest, a Kiskunság meg a Kiskunság. Ki vannak ott már régen osztva a szerepek, jól elvannak az urak egymás között. Egyiküknek se hiányzik, hogy változások szele kavarja fel az állóvizet. Minden úgy jó, ahogy van - nekik biztosan.Hatalmuk elvesztésének réme egységbe rántja a „kaputosokat”, jut pénz rá bőven, elég dörzsöltek is hozzá, hogy nekiálljanak maguk alá gyűrni azt a Pestről szalasztott nyeretlen kétévest - részben a szabályok ügyes csűrés-csavarásával, részben a szerencsétlen, tájékozatlan nép felhasználásával, akiknek fogalmuk sincs róla, mi folyik a színfalak mögött.Nagy Károly, Petőfi ellenfele, a környéken jól ismert, tekintélyes család sarja, Kiskunlacháza főjegyzője. Elég nagy a vesztenivalója és a félnivalója is egyúttal, már előre gondoskodni kell hát róla, hogy megfelelő irányba lejtsen a pálya. Kettejükön kívül támad is mindjárt hat másik jelölt, akik aztán a megfelelő pillanatban csodálatos módon „visszalépnek”. A választás tisztaságára felügyelő bírónak pedig azt a kunszentmártoni illetőségű Virágh Dénest nevezik ki, aki maga is jelölt, és mit tesz Isten, ő is vissza fog lépni, amikor kell. Ja és maga Nagy Károly kap megbízást, hogy irányítsa a választók összeírását, azaz ő dönti el, ki szavazhat, ki nem. Virágh uram biztosítja is mindjárt az egyenlő feltételeket: Megtiltja Petőfinek, hogy megcáfolja az őt ért rágalmakat, a jegyzőkönyvből pedig „kifelejti” a nevét.Tekintve, hogy a költő minden előzetes tapasztalat híján tévedt a politika ingoványos talajára, maga se szerzett sok hívet magának kampányával. Ahelyett, hogy hízelgéssel, az önérzet dagasztásával, etetéssel-itatással, ilyen-olyan adományok osztogatásával operált volna, ilyeneket mondott:
„Már az a jó vagy rossz szokásom megvan, hogy mindig őszintén és himezés-hámozás nélkül szoktam beszélni ...A legjobb alkalom volna rá most megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket ..hogy ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan emberek vagytok ....tudom, nem esnék rosszul egyikteknek sem ...többen megsimitanák a bajuszokat és a hajokat és azt mondanák: ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek. Hanem azt koránt se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám ...”
Ezzel az egyenes beszéddel állt szemben az a tény, hogy Szabadszállás várospecsétjével és a bíró aláírásával látták el azt a népnek szóló levelet, amiben ez olvasható: „a fanaticus izgató Petőfinek követünkűl magát feltolni akaró erénytelensége...okozá a fenyegető veszélyt ... mert Petőfi arra a kérdésre, hogy mikor leend már béke korunkban, azt felelé, hogy soha sem, mig ezen ország vissza nem száll azokra , kiké volt...a tótokra”Mániákusan ismételgetve szajkózzák szünet nélkül minden lehetséges fórumon - és nekik van ilyen bőven -, hogy Petőti „republicánus” és „tót királyt akar „.
A gyűlöletkeltéshez nagyjából elég is ennyi.Alig telt el három hónap március tizenötödike óta, és már azt is meg lehetett etetni a néppel, hogy a Nemzeti dal írója hazaáruló, igazából a tótok kezére akarja játszani édes hazánkat. És igen, nem tévedés, az elbutított fejekben gond nélkül megfér egymás mellett Petőfi két főbűne: köztársaságpárti és tót királyt akar.
Amikor eljön a választás ideje, a költő megérkezik Szabadszállásra. Döbbenten látja szállásadó ismerőseinek rémületét, amivel fogadják. „Az istenért, távozzék el tüstént ...majd éjfélig tartottak a kaputosok népgyűlést ön ellen, s a népet felbőszítették ...távozzék, ha kedves az élete ...”Hiába kíséreltek meg minden lehetséges józan lépést, a vége csak az lett, hogy Petőfi Sándornak és - Zoltán fiúkkal várandós - feleségének fejvesztve kellett menekülnie a lincselni vágyó felbőszült tömeg elől. Ő maga így ír a történtekről:
„Éjjel muzsikaszó és kurjongatás keltett föl álmomból ... Borral és pálinkával vették el a szegény nép eszét ...Az ivás és orditozás egész éjjel tartott ...Ekképp ment végbe a követválasztás ... Engem mint orosz spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyar nép, ma junius 15-kén ... ma három hónapja, hogy martius 15-dike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek. De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámitóit, félrevezetőit .”
Győzött Nagy Károly, ő lett a Kiskunság követe. Azé a Kiskunságé, amelyről Petőfi így verselt:
„Testi szemeimet
Behunyom, és lelkem szemeivel nézek,
S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az
Alföldi vidékek.”
„Hova szívem, lelkem
Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra látom végre születésem földét,
A szép Kiskunságot.”
Az „eredmény” kihirdetése után a költő hívei egyenesen Deák Ferenchez fordultak a nyilvánvaló csalások sorozata miatt, személyesen kérve közbenjárását. Petőfi pedig nyílt levélben fordul választóihoz:
„Polgártársaim! ti ellenséges kezet emeltek rám, én baráti kezet nyujtok tinektek, követem a szentirást, mely azt mondja, aki követ hajit utánad, hajits te vissza kenyeret ...Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek ...de haragszom azokra, kik annyira elámitottak benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségetek ellen ...titeket csak sajnálni tudlak ... majd át fogjátok látni , hogy nagyot vétkeztetek ... magatok ellen ... ha azok az urak, akik becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak: miért nem hagytak engem szóhoz jutni?”
Az idő múlik közben, és elérkezik az az ünnepélyes pillanat, amikor megalakulhat az új, népképviselet útján választott országgyűlés, tagjai között Nagy Károllyal. És Petőfi nem duzzog sebeit nyalogatva, nem acsarog és nem gyűlölködik. Személyes sérelmein felülemelkedve versben köszönti fel a honatyákat:
„Ott álltok a teremnek küszöbén,
Melyből a nemzet sorsa jön ki majd,
Megálljatok, ne lépjetek be még,
.....
Számot vetett-e mindenik magával,
Minő dologra szánta el magát?
........
Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre
.......
Eredjetek be és munkáljatok,
Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,
Hogy bámultában, majd ha látni fogják,
Megálljon rajta a világ szeme.”
Közben Deák továbbítja a panaszt a belügyminisztériumnak, az pedig felkéri az országgyűlést a történtek kivizsgálására. Petőfi bizakodó, „azt a választást meg fogja semmisíteni az országgyűlés, mint törvénytelent” -, írja. Hívei is derűlátóak, úgy vélik, a csaló Nagy Károlyt „ebrúdon fogják kivetni a követek közül.”
Az 1848-as, első népképviseleti országgyűlés megnyitása a pesti Redout koncerttermében (a Pesti Vigadó elődje, 1849 májusában az osztrákok szétlőtték)
A vizsgálat ténye, a mandátum elvesztésének réme Nagy Károlyt is tettekre sarkallja. Fizetett hirdetésben - pénz kerül rá - állítja be magát oly ártatlannak, mint a ma született bárány: a teljesen nyilvánvaló, dokumentumokkal bizonyítható tényeket is letagadja. Megteheti sajnos, honnan is tudhatnák meg az emberek az igazságot! Mivel érvei nincsenek, válogatott sértegetésekkel igyekszik pótolni annak hiányát. Milyen jogon akar a költő az ő helyére kerülni, amikor az csak egy „Pegazus farkába felkapaszkodott” „fertőbe hevert disznó”.
Az indulatok odáig fajulnak, hogy Petőfi párbajra hívja ki ellenfelét, aki mikor nyílt színen, szemtől szembe kellett volna kiállnia, ez elől persze eloldalgott. Hogy a vereségtől való félelme ne tűnjék gyávaságnak, a már többször is bevált sunyi praktikákhoz folyamodik: Egyenesen a rendőri osztály vezetőjéhez szalad védelmet kérni - azt hazudja, hogy a költő meg akarja őt gyilkolni. Mivel ez az ötlet nem jött be, azzal bújt ki a párbaj elől, hogy ő egy ilyen jelentéktelen alakhoz, mint ez a Petőfi, nem fog lealacsonyodni ...
No de mi van a hivatalos vizsgálattal? Azt magunktól is kitalálhatnánk:
Először is ügyrendi viták jönnek, értelmezni kell a szabályzatokat, olyan honatya is van, aki úgy gondolja, „ne töltsük illjenekkel az időt, mert akkor majd mindenféle irományokkal elő állhatnának mások is.” Végre sikerül eldönteni , hogy „compromissionális” bizottságot hoznak létre, de ekkor újabb probléma adódik - vajh, hány tagból álljon az a bizottság? Legyenek hárman, vagy elég egy is?
Amire minden kisimul, és azt is kimondják, hogy az urak „a hét folyamán” lemennek a helyszínre vizsgálódni, az események rég túlhaladtak a dolgon: Megkezdődött a nemzetőrök toborzása, Petőfi hívei már bevonultak a kiskunhalasi táborba.
A szabadságharc árnyékában és egyre véresebb valóságában a vizsgálat elhal magától is.
A hatalmi harc ördögi eszközeiről, a választások olajozottan működő, körmönfont befolyásáról, az istenadta nép oly könnyű megvezetéséről szerzett keserű tapasztalatai ihlették Petőfit Az apostol című elbeszélő költeménye megírására - „Ez így van / Így mossa egyik kéz a másikat”
A folytatás közismert: a költő júliusban hősi halált hal hazájáért a segesvári csatában, a politikus mindent túlél: Nagy Károly uram szilveszterkor már békésen koccinthat családja, elvbarátai körében a boldog új esztendőre, ami neki az is lesz.
„S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
......
S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen”
/ Petőfi Sándor /
