Sorozatunkban a városban évtizedek óta sikeresen működő családi vállalkozásokat szeretnénk bemutatni. Nem csak az üzleti tevékenységüket, hanem a mögöttük rejlő embereket is. Kevés olyan marcali lakos van, aki ne ismerné Silinger Istvánt és feleségét, aki ne járt volna a Zsiga-Szeró Kerékpárszervíz-Bringa Szaküzletben.
-Mikor kapta az első kerékpárját?
- Talán másfél éves lehettem, három kereke volt. Azóta biciklizem. Somogyvári születésű vagyok, hétéves koromig ott nevelkedtem, majd Boronkára költöztünk. A többi gyerekkel mindenfelé bicajoztunk a poros utakon. 14 éves korom óta javítottam is a bringákat, ellestem a technikáját a felnőttektől.
-Milyen kerékpárok voltak akkoriban?
- Az enyém 24-es szovjet gép volt. Később egy ruszki versenybringára tettem szert. Elég rövid életű volt. Akkoriban vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat csináltak, így tartotta a mondás. Hát az enyém sajnos ez utóbbiba tartozott. Aztán másodikas ipari tanuló koromban nyáron elmentem kőművesek mellé dolgozni, ott kerestem meg az első igazi versenykerékpárom árát. Csepel gép volt, 3560 Ft volt az ára, másfél havi kereset akkoriban. Azzal már rendszeresen eljártam iskolába Kaposvárra. Boronkán a táskámat feladtam a haveroknak a buszra, s hajtottam utánuk. Somogyjádig tartottam is a tempót velük, a farmotoros járműnél még lehetett. Mondjuk, veszélyes mutatvány volt mindez 50-60 km-es sebességgel, védőfelszerelések sem voltak még.
-Versenyek voltak akkoriban?
- Nálunk nem volt egyesület. Ballagás környékén volt az első megmérettetésem, olimpiai ötpróba volt. A Sport Büfénél rajtoltunk el, Krénusz László, Ivusza Pista bácsi indított bennünket. A forduló Vésénél volt. Gájer Tamás lett a második, 58 perccel ért be mögöttem a célba. Azután több ilyen versenyen vettem részt, mindegyiket megnyertem.
-Eredeti szakmája pék. Van kedvenc terméke?
- Hetedikes korunkban mentünk a kenyérgyárba üzemlátogatásra, azután hetente szakkörre jártunk, Kálmán Józsi bácsi foglalkozott velünk, sokunkkal szerettette meg a szakmát. Leginkább a brióst, fonott kalácsot szerettem sütni, a tojással dúsított tésztákkal dolgozni. Tíz és fél évig voltam a szakmában a képzéssel együtt, 1994 tavaszáig. Először Siófokon dolgoztam a Somogy Megyei Sütőipari Vállalatnál. Májusban bekapcsolták a kemencéket, s csak augusztus 20-án kapcsolták ki. Aztán a Templom utcában a kenyérgyárban voltam dagasztó. Posza István volt a főnököm. Vittünk 70 órás műszakot is, hisz egy ideig GMK-ban is tevékenykedtünk. Életem legszebb szakaszának tekintem ezt az időszakot.
- Most is süt?
- Van kemencénk, magam építettem 2015-ben, a balesetem után. Karácsony délutánján, miután elmentek a vendégek, nekiláttam, fűthető sátor alatt munkálkodtam. Fél évig dolgoztam rajta. Nyáron szoktunk főleg pizzát, kenyeret, zsemlét sütni. Egyébként kiváló levest is lehet benne készíteni.
-Hogy jött képbe a szervízelés?
-A Mikszáth lakótelepen laktunk, s ott kezdtem egy 5 négyzetméteres tárolóhelyiségben másodállásként. Egy helyi járműboltos megkért, hogy az általuk forgalmazott kerékpárokat garanciálisan javítsam. Kiváltottam a vállalkozói igazolványt. Sokszor megtörtént, hogy a sütésből hazaérve hajnalban lefeküdtem aludni, de kora reggel már verték az ajtót, hogy menjek szerelni. Sokáig ez így nem mehetett. Kikezdtek a szomszédok is, nem nézték jó szemmel, hogy sok ember fordult meg nálam. Több mint egy évig rágódtam azon, feladjam-e szeretett szakmámat. Végül döntöttem. A Polgármesteri Hivatalban mondták, hogy a volt belső laktanya területén nézzek körül műhely ügyben. Azért ezt választottam, mert az iskolások erre mentek a GYÉK-be ebédelni, s itt nézegethették a bicikliket. Annyi volt a hivatal kikötése, hogy tegyem rendbe úgy az épületet, hogy az illeszkedjen a városképbe. A legelején még közmű se volt benne. Kilenc szezont dolgoztam ott. Végül húsz éve megvettük ezt a területet, házat is építettünk rá.
- Értékesítéssel mióta foglalkoztak?
-Már a kis műhelyben is árultam kerékpárt. 2000-től egy évig a belvárosban is volt üzletünk, az egykori presszó mellett. Ezt dacból csináltam. Caprine, Hauser márkákkal foglalkoztam. Nagyon jó termékek voltak ezek akkoriban, sokat eladtunk belőlük. Csak most, húsz év után kezdenek elkopni. A cég is megszűnt azóta. Most a Montana képviseli ezt a minőséget, a belépő kategória náluk.
-S miért a Merida?
-Az ezredforduló után kaptam ajándékba egy használt Merida vázat. Erre építettem át a biciklimet. Két évig használtam versenyeken. Teljesen más élményt adott, mint a korábbiak, stabil és merev volt, ahol kellett, ott pedig rugalmas. Erre voksoltam több mint húsz éve. Miután kibővült az üzlet, nagyban is elkezdtünk vele foglalkozni. A profi és az országúti saját gépem is Merida.
-Marcaliban mikortól lehet beszélni kerékpáros közösségről?
-1995 környékén lehetett, amikor három barátommal a Sport Büfében létrehoztunk egy kerékpáros klubot. Érett már ez a dolog. Szerveztem a környéken az egynapos túrákat, közben Miklós István a három napos Balaton körüli tekerést. Összeszedtünk egy csapatot, és 2000. december 15-én megalakult a Marcali Kerékpáros Egyesület. A túrákon túl bekerültünk a mountain bike körforgásba országosan is, hisz a fürdő a 10 órás verseny egyik helyszíne volt. Sajnos, abbamaradt. Elfáradt mára a mountaine bike sport. Azóta rengeteg embert megmozgattunk. Pl. amikor 30 éves volt a város, 30 órás kerékpártúrát szerveztünk. Az ipari iskola udvarán felállítottuk a város sátrát, innét indultak a túrák. Felosztottam öt részre a várost, úgy csináltam az útvonalakat, hogy ne legyen bennük balos kanyar az autókra való tekintettel. Egy rész 1 óra 40 perces volt, köztük 15 perces pihenővel. Egyedül Bányai Márton csinálta meg az összeset.
-Kedvenc útvonal?
-Ha síkon edzek, akkor a gyótai erdő vagy a berek. Emelkedőben a Keszthelyi-hegység. Szerintem az ország legveszélyesebb hegysége. Laza sóder jellemzi, nehéz megfékezni a biciklit.
-Mit eszik verseny előtt?
-Előtte való nap lassan felszívódó fehérjét, szénhidrátot kell bevinni. Pl. tojást, halat, túrót, krumplit. Közvetlenül a rajt előtt két órával a gyorsan hasznosuló ételek jönnek, lekváros kenyér, zabpehely, energiaszeletek. Most próbálok ki éppen egy saját készítményt, összetevői: virágpor, fahéj és méz. Verseny közben jöhetnek a kész termékek, érdemes folyékonyat választani. Megvan, hogy miből mennyit kell bevinni, az összetevők miatt fontos, hogy a termékek egy márkából legyenek.
-Használ edzéstervet?
-50 éves koromig nem volt. Van egy álmom. Részt szeretnék venni Európa legnagyobb mountain bike versenyén Ausztriában július 16-án. Nem véletlenül a szlogenük: „Út a pokolba és vissza.” Úgy gondoltam, ehhez szükségem van edzőre. Hetente megkapom az edzéstervet. Nem a sebesség és a megtett távolság számít, hanem a nyeregben töltött idő, adott pulzus és fordulatszám.
-A Balaton számokban?
-182 alkalommal kerültem meg, először 1986-ban Siófokról, amikor műszak után nem volt kedvem pihenni. A legjobb időm 6 óra 1 perc. Kétszer vettem részt az átúszáson. A téli csobbanást már nem csinálom. Egyébként ezekhez készült a spéci fehér fürdőnadrágom.
-Mit csinál szívesen, ha nincs kerékpár a kezei között?
-A kutyával foglalkozom. 40 éves voltam, amikor találtuk a Bandi kutyát. 2015-ben temettem el szegényt. A mostanit Kedvesnek hívják, vele szeretek labdázni, vagy éppen járatokat csinálok neki a faházba. Feleségemmel túrázunk is, főleg a Keszthelyi-hegységben. Járjuk a tanúhegyeket.
-Eddig nem esett szó a feleségről, Kláráról, aki segítő társa 33 éve.
-Nagy Klára: 1988 őszén ismerkedtünk meg, nem volt a biciklinek köze hozzá. István sportnapra jött el a céghez, akkor kezdődött. 2001-ben házasodtunk össze. A bőrdíszműben voltam szalagvezető 26 éven keresztül, ma már nyugdíjas. Mindig besegítettem a boltba, foglalkoztam a vásárlókkal. Ma is ezt teszem nyugdíjasként. Én túrázni szeretek és kerékpározni túraszinten.
Sok sikert kívánunk az álom megvalósulásához!
