A 30-35 évesnél fiatalabb marcaliaknak nemigen lehetnek személyes emlékeik azokról a régi május elsejékről, amikor még kötelező program volt a felvonulás.
Igaz, a kivezényelt tanulóifjúság és a dolgozó nép nem sokat foglalkozott az ideológiai kérdésekkel - az emberek a munkaszüneti napot élvezték, örültek a jó időnek, a tavaszi hangulatnak, annak, hogy ritkán vagy rég nem látott ismerősökkel lehetett összefutni, beszélgetni.
Az események évek alatt bejáratott forgatókönyv szerint bonyolódtak le: A diákok már napokkal korábban elkezdték gyakorolni a menetelést/mennyi jó kis lyukasóra!/, a munkahelyeken pedig előkotorták, leporolták a tavalyi díszleteket - zászlókat, transzparenseket -, és amelyik dolgozó nem volt elég szemfüles időben elsunnyogni, annak a kezébe nyomták: vigye.
Zenés ébresztőt kaptak a dolgozók a nagy nap hajnalán: Ősz Lajos tanár úr felnőttekből álló és Horváth Endre igazgató úr zeneiskolásokból verbuválódott együttese teherautók platóján elhelyezkedve járta a várost, játszotta az ismert és az alkalomhoz illő zeneszámokat.
A nép a sportpályán, a Kossuth Lajos utcában és környékén gyülekezve rendezte sorait, majd elvonult a mai Künzelsau térrel szemben, az egykori pártbizottság Rákóczi úti épületénél felállított tribün előtt.
A tribünön a város állami, katonai és pártvezetői, munkaversenyek győztesei és egyéb kiváltságosok álltak, és integettek az alant vonulóknak, akik néha visszaintegettek.
A kötelező gyakorlat ezzel tulajdonképpen véget is ért, igazán ki lehetett bírni, ezek után akár haza is lehetett volna menni, de általában nem ez történt.
A "belvárosban" mindenütt csoportokba verődött emberek beszélgettek, gyerekeik, unokáik kezét fogva, ez utóbbiak boldogan emelték magasba ajándékba kapott lufijaikat.
/A felnőttek is kaptak lufikat ez alkalomból, azokat május elsejei jelszavaknak hívták: Éljen az örök és megbonthatatlan magyar-szovjet barátság, Éljen a forradalmi munkás - paraszt kormány, Világ proletárjai egyesüljetek - etc. /
A lakosság nagy része előbb-utóbb leszivárgott a sportpályára, ahol javában tartott a népünnepély.
Az alkalmilag felállított színpadon Marcali és a környező települések amatőr együttesei adtak műsort, és természetesen ott lehetett vételezni a régi május elsejék minden jelszónál maradandóbb emlékét, a sör-virsli kombinációt is.
Az emberek jól érezték magukat, kitűnő hangulatban múlatták az időt, késő délutánig is eltartó majálissal fejezték be a napot.
Rég elmúltak már ezek az idők, de május elseje ma is munkaszüneti nap, és az igazán kellemes tavaszi időben az idén is különféle szórakoztatónak ígérkező programok csalogatták a szabadba vágyó, érdeklődő marcaliakat.
A tavaly már bevált ötlet folytatásaként most is megrendezte a Kultúrház csapata az Európa parkban a Retró Majálist. Telitalálatnak bizonyult, hogy egyetlen ezerforintos karszalag megvásárlásával az összes játékot használni lehetett. Sok kisgyerekes család élt a lehetőséggel, hogy ilyen pénztárcakímélő módon szórakozhatják végig a napot a csemeték.
De egyéb programok is voltak: rendőrségi bemutató például, vagy kézműves sarok, de fellépett a Bale Seen együttes is. Sokan éltek már aznap a város új létesítménye által kínált sportolási lehetőséggel - a délelőtti órákban felavatták ugyanis a szabadtéri kondiparkot. Jellegéből adódóan ezt csak 12 éven felüliek vehetik igénybe, rendeltetésszerű használatára pedig térfigyelő kamera vigyáz.
Ezen a napon tartották Marcalinak a Lóki Csárda körüli területén a MarcaliDerby néven ismert fogathajtó versenyt is. Az immár hagyományosnak tekinthető, rendkívül látványos program sok érdeklődőt vonzott az idén is. Büszkék lehetünk rá, hogy a 31 induló között a Marcali VárosiSzabadidő SE négy versenyzője is a mezőny első felében végzett, de a további két hazai induló is szépen szerepelt.
O.I.