Ebben az évben, új sorozatunkban a város arculatát meghatározó épületek történetével ismerkedhetnek meg a Marcali Napló olvasói. Marcali közigazgatási és gazdasági fejlődése nyomán a nagyközség vezetőinek céljai között folyamatosan szerepelt egy új igényeket is kielégítő hivatali épület megteremtése 1920 után.
Tovább erősítette ezt az igényt a járásbíróság (1928), a polgári iskola (1928) és az adóhivatal (1929) épületének felépítése is. A városiasodás további szintjét polgári lakóházak felépülése és új utcák létrehozása jelentette. A községháza fejlesztése azonban pénzhiány miatt rendszeresen elmaradt.
A jelenlegi városháza helyén már a XVIII. század óta állt egy földszintes hivatali épület, amely mellett 1900 táján felépült, majd 1914-ben kibővült az újabb községháza. 1942-ig ebben dolgozott a község vezetése, míg a legrégebbi épületrészben üzleteket nyitottak. Az udvarban ma is áll a XIX. század elejére datálható vezetőjegyzői lakás, amely mellett a tanácsterem volt.
A község vezetése 1942. július 27-én rendkívüli ülésen hozta meg azt a határozatát, amelyben Csomós Lászlót (1914-1994), Csomós Gergely (1883-1969) építőmester fiát bízták meg a tervek és a költségvetés elkészítésével. Fontos körülmény volt, hogy az építkezéshez a megyei alispán is hozzájárulását adta. Elfogadták, hogy a munkadíjat a teljes költség 1,5 %-ban, a bontási anyag nélküli összegből számítják majd ki. Az építésznek az irodák mellett csendőrnyomozói és fogdahelyiségeket, valamint légoltalmi parancsnoki és óvóhelyet kellett kialakítania, amelyeket már a háborús viszonyok indokoltak.
Csomós László számára igen rövid határidőt szabtak, s ő nagy lendülettel és mély alapossággal állt neki a feladat megvalósításának. A háború miatt, először csupán 1 600 pengő készpénzt kaphatott a Csomós-cég. A tervező szerint a teljes építkezés összes költsége 200 000 pengő körül volt. Az építkezés megkezdéséhez 136 000 pengő állt készen, a hiányzó összeget a község és a vármegye az Országos Társadalombiztosítási Intézet hitelével, kölcsön felvételével fedezte. Ezt az összeget a pénzromlás miatt 1945-ben vissza is fizették. Eme kiadást arányaiban feltétlenül érdemes összevetni a község hivatalainak 1940-es, éves költségvetésével, amely összesen 105 000 pengőt tett ki.
A tervezés és a kivitelezés most is apa és fia szoros együttműködésében valósult meg, ám a községháza teljes egészében az ifjú építész felfogását tükrözte. A nagy kihívás és a megfelelési vágy miatt 1943 tavaszára már a harmadik tervvázlaton dolgozott, mire az véglegesnek bizonyult. A statikai kalkulációhoz a budapesti Praskawetz Károly főmérnök segítségét is kikérte. A mindenre kiterjedő tervekben egy barokkos hangulatú, manzárd tetővel ellátott, öt nagy homlokzati ablakkal és kovácsoltvas erkéllyel rendelkező, műkővel díszített, egyemeletes, harmonikus épület képe körvonalazódott. A kivitelezést az 1939-ben átadott fonyódi községháza kivitelezője, Csényi István (1901-1989) építőmester végezte el. A műkő munkákat, így a lépcsőket, az erkélytartó díszeket és a község ma is látható címerét Borovitz Imre (1883-1945) kaposvári kőszobrászmester faragta ki. A faipari munkákkal a marcali Domsa István (1904-1960) asztalosmestert bízták meg. Az elektromos hálózat kiépítését és mindennemű kovácsoltvas munkát Hikman Béla (1887-1958), helyi műlakatosmester készítette el.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy nyersanyaghiány miatt, ez utóbbi alkotóelemek közül teljes egészében csak az erkély készült el. „1943. tavaszán elkészítettem az utcai főbejáró kapu felső félköríves és a két szárny kovácsoltvas rácsterveit. Az erkély rácsát és az emeletre vezető lépcső rácsát. Az akkori háborús viszonyok nem engedték meg, hogy mindezen munkákhoz a községi építkezés kapjon megfelelő vasakat. Az erkély rácsához sikerült a vasmennyiséget megszerezni a vállalkozónak…” - írta visszaemlékezésében Csomós László 1990-ben.
Az 1950-es tanácsi rendezést követően az épület „Tanácsháza” feliratot kapott, a Csomós László által tervezett műkő címert pedig 1957 után egy új, fémcímerrel takarták el. 1958-ban, a kibővülő igazgatási funkció miatt a szomszédos déli telken, Csollán Béla házának a helyén épült fel a járási tanács ma is álló épülete. 1977-ben Marcali városi rangot kapott, majd 1990 után az épület többszöri felújítást követően nyerte el a mai képét. Az 1943-as év közepére átadott új községháza épülete a szakma és a lakosság elismerését is elnyerte. Az állami építészeti hivatal főnöke kijelentette, hogy ez egy kis városházának is megfelel. Csomós László elgondolásait a járásbíróság és a pénzügyőrség épületei is nagyban befolyásolták. A két épület rokon vonásokkal, a kor ízlésének megfelelő, a középületekre jellemző barokk jegyekkel rendelkezik, de a községháza homlokzata mégis más lett.
A városháza építéstörténetéhez kapcsolódó dokumentumok a Marcali Múzeum gyűjteményének Csomós-hagyatékában találhatóak.
Huszár Mihály - történész
Képaláírás:
1. A községháza képe az 1910-es évekből (Csomós László 1959-ben készült tusrajza)
2. A tanácsháza képe (Csomós László felvétele, 1974, a fotót retusálta: Ilácsa József)
3. A városháza 2016-ban (Fotó: Ilácsa József)
