162 éve született Marczali Henrik történész, aki páratlan életművet alkotott. Az 1880-as és az 1910-es évek között a legnagyobb és legkiválóbb teljesítményű magyar történetíróvá vált.
162 éve született Marczali Henrik történész, aki páratlan életművet alkotott. Az 1880-as és az 1910-es évek között a legnagyobb és legkiválóbb teljesítményű magyar történetíróvá vált.Morgenstern Henrik néven született 1856. április 3-án Marcaliban, magyar és német anyanyelvű zsidó családba. Az édesapja Morgenstern/Marczali Mihály (1824-1889) a helyi közösség első főrabbija, míg az édesanyja Freyer Rozália Sára (1831-1906) Győr neves rabbijának, Freyer Salamon Jakabnak a leánya volt. Hét gyermekük született, akik közül Henrik már korán kitűnt tehetségével: négy évesen írt és olvasott, majd 14 éves koráig a héber, a latin, a német, a görög, a francia és az angol nyelveket is elsajátította. Az ifjú Morgenstern Csurgón, Győrött és Pápán református kollégiumokban tanult, majd 1870-ben a pesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be. 1875-78 között berlini és párizsi egyetemek hallgatója volt. (Közben, 1873-ban a családja a nevét Marczalira magyarosította.) Hazatérése után a pesti tanárképző főiskolán magántanárként, majd 1880-tól rendes tanárként tanított. 1883-ban feleségül vette Schmidl Laurát (1866-1920), házasságukból két leányuk született: Erzsébet (1885-1937) és Paula (1889-?). Marczali Mihálytól az ifjú pár egy gombai szőlőbirtokot kapott ajándékba. Marczali Henriket 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1895-ben a Magyar Történelmi Társulat igazgatósági választmányi tagjává fogadták. A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen – 15 év várakozás után, mint az első zsidót – rendes tanárrá nevezték ki. Ahhoz a dualizmus kori, liberális magyar történész nemzedékhez tartozott, amelyik megújította a szakmát: modern tudományos elvek, forráskritikai munkák alapján dolgozott. Ő volt az első, aki korának magyar vezető személyiségeivel (pl. Kossuth Lajossal, Andrássy Gyulával, Eötvös Loránddal) egységes kérdések alapján, szociológiai alapossággal kortörténeti interjúkat készített. A Pallas Nagylexikon szócikkírójaként, a Nagy Képes Világtörténet szerkesztőjeként, A magyar honfoglalás kútfői című munka szerzőjeként és II. József korának elismert kutatójaként nemzetközi figyelemre tett szert. 1910-től azonban számos alaptalan, politikai tartalmú támadás érte a konzervatív-antiszemita körök részéről. Az 1914-ig ellene indított lejárató sajtó kampány utáni rágalmazási perét megnyerte. Kiálltak mellette tanártársai és diákjai, ám a meghurcoltatás, és szeretett feleségének az elvesztése megtörtté és keserűvé tette. Az új egyetemi vezetés, valamint régi riválisai Marczali Henriket, két sikeres igazolási eljárás dacára – az ellenforradalmi megtorlásokkal szembeni határozott felszólalásai miatt – 1919-ben kényszerszabadságra, majd 1924-ben nyugdíjba küldték. 1927 után részben visszavonult a publikálástól, ugyanakkor a Nyugatban 1929-31 között jelentette meg az emlékiratait. A zsidó közélettől azonban nem vonult vissza. Az 1920-as évek elejétől a pesti hitközség rendezvényeinek, tudományos előadásainak kiemelt előadója volt, az Egyenlőség című újságban pedig rendszeresen publikált.
Időnként hazalátogatott Marcaliba a rokonaihoz is.Marczali Henriket életének utolsó évtizedeiben anyagi nehézségek és egészségügyi gondok gyötörték, így volt tanítványai, pl. Domanovszky Sándor és Hóman Bálint támogatták. Utolsó hónapjait a Zsidó Szeretetkórházban töltötte. Tóth Zoltán akadémikus szavai szerint, az idős Marczali Henrik a gyermekkori emlékei felé fordulva távolodott el a mindennapoktól: „Töredezett mondatai egyre a somogyi tájakat idézték, a szülői házat, a szűkebb haza népét, régen elköltözött játszótársait.” Marczali Henrik 84 évesen, 1940. július 23-án halt meg – még a II. világháború magyarországi pusztításai előtt –, a Kozma utcai izraelita temetőben temették el. (Leányai túlélték a holokausztot, viszont a Marcaliban élő rokonai – a Berger és a Dénes család – a helyi közösség tagjaival együtt a zsidóüldözés áldozatává váltak.) 
A szülőházának falán 1986-ban a városi tanács emléktáblát avatott a tiszteletére. Marcali Város Önkormányzata utcát nevezett el róla, majd a szoborparkban 2005-ben mellszobrot állíttatott emlékére. 2006-ban a múzeumban egy tudományos konferenciával emlékeztek meg Marczali Henrikről, mint a magyar történetírás jeles alakjáról. Az elmúlt években több, személyéhez köthető levéllel gyarapodott a Marcali Múzeum gyűjteménye. 2017 januárjában az életútjának és munkásságának kutatására megalakult a Marczali Henrik Kutatócsoport (Dénes Iván Zoltán, Huszár Mihály, Turbucz Péter). Huszár Mihály - történész