Ebben a rovatban havonta egy olyan Marcalihoz kötődő jeles személy életútja kerül bemutatásra, akinek a tevékenységével kapcsolatos adatokat a Marcali Múzeum gyűjti, a feltárt írásos és tárgyi emlékeket az utókor számára megőrzi, és közkinccsé teszi.
Hikman Béla 1887. március 24-én született a Somogy vármegyei Szabás községben. Apja, Hikman Károly (1832-1891), édesanyja Farkas Katalin (1853-1944) volt. Négy éves korában testvéreivel félárvák lettek. Egy gondoskodó nagybácsi 1899-ben inasnak adta a marcali Kőszeghy József lakatosmesterhez. 1905-ben „szabadult fel”, majd 1914-ig Esztergomban és Budapesten neves műhelyekben dolgozott, például Árkai Sándornál, Teichner Ádámnál és Jungfer Gyulánál. „Ahány szakmád van, annyi embert érsz!” – vallotta egész életében a régi igazságot. A komoly fizikai erőkifejtést igénylő lakatosmunka mellett esti tanfolyamokon továbbképezte magát. Az első világháború idején a ferencvárosi fegyvergyárba vezényelték szakmunkára. 1921-ben üzletet nyitott előbb a Ráday utcában, majd a Ferenc körúton, ahol galvanoplasztikai domborműveket készítő műlakatosként hirdette magát.
1922-ben visszaköltözött Marcaliba, és műlakatosműhelyt nyitott az Erzsébet, ma Petőfi utca 11. szám alatt. Házasságot kötött Simon Annával (1891-1965), akinek Ilona nevű lányát nevére vette. A későbbiekben Szabó Nándor gombai kántor-tanító lett a veje. Hikman Béla unokái: Béla, Miklós és Nándor.
Első névjegykártyáján 1923-ban ez állt: „Hikman Béla mű és épület lakatos. Mechanikus és Elektrotechnikai, gazdasági gépműhelye. Marczali”. A Csomós Gergely építőmester által kivitelezett háza 1932-ben nyerte el végleges formáját. Kovácsoltvas kapuját, „sárkányos cégérét” saját tervei alapján készítette el.
Iparos társai 1925-ben megválasztották a Marcali Járási Ipartestület elnökének, amely tisztséget 15 éven át töltötte be. Ezért az odaadó munkájáért 1937-ben, az Ipartestületek Országos Szövetségének kongresszusa elismerő oklevéllel jutalmazta. 1929-ben a Marcali Ipartestület elnökévé, majd 1931-ben Marcali nagyközség bírójává választották. Hikman Béla a harmincas évek közepén, az utcafronton üzlettel bővítette házát, ahol lakásvilágítási, vízvezeték-szerelési és fürdőszobai cikkek mellett elsőként árult és javított kerékpárt. Két-három segéd mindig dolgozott nála, de a nagyobb megrendelésekhez több kisegítő munkaerőt is alkalmazott. Mint ipartestületi vezető a tanoncképzés rendszerébe is bekapcsolódott. A Hikman-cég létesített először villanyvilágítást Marcaliban. Hikman Béla 1945-től a kisgazda pártot képviselte a helyi Nemzeti Bizottságban.
1948-ban, a „fordulat évében” Marcaliban is megkezdődött a község iparos-társadalmának tudatos felszámolása, a polgári intézmények és a paraszti földtulajdon megszüntetése, az erőszakos kollektivizálás. Elkészítették a „kulák listát”, amelyen Hikman Béla az „ipari kulákok” sorában szerepelt, és bevonták az iparengedélyét. A pártbizottság első titkára, rendőri segédlettel néhány nap múlva államosította a műhelyt, a lakóházat és 1952-ben a balatonmáriai nyaralót is. A család bérlőként bent maradhatott a saját házában. Hikman Béla munkát keresve az egyik marcali laktanyában lett fegyvermester, de pártutasításra hamarosan eltávolították. A családja érdekében illegálisan tudott csak munkát vállalni: a konyhaasztal szélén varrógépeket és lámpákat javított. Rendszeresen feljelentették és megbüntették „kontárkodás” címén.
1956 nyarán kikezdhetetlennek látszó egészsége megrendült. Mivel állása, iparengedélye nem volt, egészségügyi ellátásra sem volt jogosult, bár több évtizeden át fizette az OTI betegbiztosítást. A már súlyos állapotban fekvő lakatosmestert családja nagy gonddal és odaadással ápolta, de 1958. május 29-én meghalt. Síremléke Marcaliban, a központi temetőben áll.
Hikman Béla mestermunkái a város számos épületén ma is megtalálhatóak: az egykori lakóházán, a Városházán, a Noszlopy iskola és a Járásbíróság épületein. 1938-ban ajándékként készítette a római kat. plébániatemplom domborműves, ezüstözött tabernákulum ajtaját.
A Marcali Múzeumban őrizzük műhelyének berendezését és a sárkányos cégérét. A család tulajdonában galvanoplasztikák, vörösréz borítású lakberendezési tárgyak találhatóak. Hikman Béla iparművészeti munkáit és unokája, Szabó Béla festőművész, művészeti gimnáziumi tanár alkotásait közös kiállítás keretében mutattuk be Marcaliban, és az ország további négy településén – köztük a fővárosban – 2012-2016 között.
Huszár Mihály történész