December 20-án ünnepséget tartottak a Templom utcai Anna-Szeretetotthonban is. Iván atya idézte fel karácsony történetét, a Karitasz aktivistái énekkel, muzsikávak, ajándékokkal lepték meg az itt élő időseket. Sávoly Andrea, a Karitász vezetője elmondta, hogy a gombai otthonba és ide járnak rendszeresen. Nagyon jó érzés számukra, hogy elhozhatják a szeretetet, békességet. Az ünnepség után Szilágyi Orsolyával, az intézmény vezetőjével, és a fenntartó alapítvány létrehozójával, Szilágyi Istvánnéval beszélgettem hétköznapjaikról.
1996-ban Nyíregyházán alakult meg a Megbékélés Szociális Otthon Alapítvány-mesélte Szilágyi Istvánné. Előtte ő már hasonló egyházi intézményben dolgozott, a férje szintén az egészségügyben. Azon a vidéken elterjedtebb volt az idősgondozás ezen formája, itt Somogyban még kevésbé. Egyébként a férj - Szilágyi István - kérte, hogy a Balaton környékére jöjjenek otthont létrehozni. Ő gondnoki, állagmegóvási, szállító feladatokat látott el az intézményben. Marcaliban volt ismeretségük, s rögtön beleszerettek a régi óvoda épületébe. Amikor megnyitott 20 éve az Anna-Szeretetotthon, Orsi még kiskamasz volt. Lett hirtelen először tizennégy, majd tizennyolc nagymamája az „igaziakon” kívül. Ő úgy fogalmazott, hogy „belenevelkedett” az emberekkel való foglalkozásba, a középiskola után pszichológusnak tanult. Most is ennyi a létszám, nyolc dolgozó, főként részállásúak látják el az időseket. Hetenként jön hozzájuk Dr. Czeiner Márta háziorvos, de ha szükséges, pszichiáter beszélget az idősekkel. 
Mivel alapítvány a fenntartó, nonprofit szervezetről van szó. Állami normatívát kapnak, és ehhez kell a lakónak a nyugdíját befizetni. Ha ez alacsonyabb, a család pótolja ki a költségeket.
Elmondásuk szerint a fejlesztésekre pályázni egyre kevésbé van lehetőségük, hitelt szintén nem kaphatnak. Pedig szükség lenne a 100 éves épület karbantartására. A tetőt sikerült kicserélni, most a nyílászárók cseréjét tűzték ki célul. Szükséges az udvar rendezése is.
- Honnét kerülnek ide a lakók, s mennyi az átlagéletkor?
-Országos kiterjesztésű az otthon, élnek itt Budapestről, a Nyírségből valók is. De olyan lakó is akadt, aki ebben az utcában élt, ide járt annak idején óvodába, sőt a gyerekét is ide íratta be. 80,6 év az átlagos életkor. Sokan szenvednek demenciában, ezért fokozottan oda kell figyelni mindenkire és mindenre, s mindezt tenni türelemmel és szeretettel. 
- Hogyan telnek a mindennapok? Van-e kapcsolatuk a várossal?
- Régebben meglátogattak bennünket a Szivárvány Nyugdíjas Egyesület tagjai, jöttek a Mikszáth Úti Általános Iskolából, főleg Guriczáné Kaposi Györgyi tanárnő a diákjaival, akik sokszor készítettek kis ajándékot az időseknek, műsort adtak, zenéltek, amit nagyon szerettek hallgatni a lakók. Rendszeresen jön Iván atya. Régebben még voltak olyanok, akik a vasárnapi misére is el tudtak menni, ma már ezt nem teszi lehetővé az állapotuk. Kissné Molnár Ágnes, a körzet képviselőasszonya is sokat segít.
Van kis melegítő konyhánk, a reggeliket és a vacsorákat itt készítjük. Próbálunk házias ízeket nyújtani, készítünk télen kocsonyát, sütünk palacsintát, prószát, nyáron sült paprikát.
Vannak foglalkozásaink, pl. torna, tematika szerinti beszélgetések, közös diótörés, a kertben jó időben szőlőápolás, szüret.
- A családtagok látogatják az itt élőket?
-A legkülönbözőbb sorsokkal találkozunk. Van, aki jön, előfordul, hogy valakit hónapokig nem látogatnak. Az is előfordult már, hogy a fiú elhozta az édesanyját hozzánk, s azóta semmit nem hallottunk felőle. Az sem ritka, hogy a hozzátartozó hoz minden vasárnap saját készítésű ebédet. Néhányan pár napra elviszik a hozzátartozót. Időnként meglepnek bennünket süteménnyel, gyümölccsel. Erre roppant büszkék az idősek, mondván: az én lányom sütötte. Ha kell, fel is hívjuk a rokonokat, jöjjenek el, hiányoznak.
- Újra belevágnának otthon alapításába?
-Sok szépsége és nehézsége van ennek a hivatásnak. De újra csak ezt csinálnánk.
HCSGY