Tamásné Turbéki Angéla lett a Marcali Óvodai Központ vezetője december elsejétől, Kiss Sándorné igazgató a felmentési idejét tölti nyugdíj előtt.
Már gyerekként is óvónőnek készültél?
Így van! Amikor óvodás voltam, az óvó nénim Bartsch Zoltánné, Erzsi néni volt, akit nagyon szerettem. Annyira felnéztem rá, hogy szerettem volna az ő nyomdokaiba lépni. Már pici gyerekként vágytam ezután a hivatás után.
Boronkán jártam oviba, egy vegyes csoportunk volt a kastélyban. Ma sajnos romokban áll az épület. Fájó dolog ez, hisz ott volt a kultúra, oktatás helye, ott zajlott a gyerekek nevelése, mindenki tisztelettel nézett rá. A városrész elvesztette azt az értéket, amit képviselt a kastély a lakosok számára.( Februári lapszámunkban közöltünk fotókat a jelenlegi állapotról.) Nagyszüleim fiatal koruktól itt éltek és a családom ma is itt él.
Csurgón végeztem el a szakközépiskolát, utána szerettem volna óvó néniként dolgozni minél előbb, hogy megbizonyosodjak róla ez az én utam. A mesztegnyői óvodában dolgoztam, Mergancz Joli néni támogatott pályakezdőként. Munka mellett végeztem el a főiskolát Budapesten.
Egy év után a Múzeum közi Óvodában Némethné Zsuzsa nénivel dolgoztam állandó délelőttösként. Elmondhatom, hogy egész pályám alatt mindig jó munkatársakkal, kiváló közösségben tudtam a munkámat végezni. Ez mindig motivált, még többet szerettem volna tudni e hivatásról. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy tényleg már a pályám elején is, s azóta is folyamatosan olyan visszajelzéseket kaptam, olyan pozitív emberek vettek körül, hogy elsegítettek oda, ahol most vagyok.
Mennyiben más most az óvodai nevelés, mint pályád kezdetekor?
Nagyon nagy különbség van. Teljesen más az érték mai világunkban. Ma nem elég csak a csoportban a gyermekekért tenni, sok plusz feladat hárul ránk a csoporton kívül. Folyamatos a dokumentáció, igyekszünk a pályázati forrásokat kihasználni, a megújulási lehetőségeket keresni. Fejleszteni szükséges pedagógiai tudásunkat, főként a kapcsolati hálónkat. A játék központi szerepe az ugyanúgy megmaradt, valamint a gyermek elsődlegessége. Módszertani változásokhoz alkalmazkodunk, de az óvodai hivatás fő pontjai, változatlanok maradtak.
Mi az, amit kiemelnél vezetői vállalásaidból?
A Marcali Óvodai Központ elért egy szakmai szintet. Ezen szeretnék emelni, hogy minél színvonalasabb nevelés tudjon megvalósulni városunkban. Mindegyik óvodának megvan a saját szakmai arculata, szeretném, ha ezek erősebben kidomborodnának. A szakmai tartalmakban, olyan pedagógiai tudás jelenhetne meg, mely az arculatokban nagyobb tudatosságot tükrözne, letisztultság jelenhetne meg az óvodákban. Fontos lenne az is, ha valaki belép adott intézménybe, az rögtön vegye észre azt, hogy most egy zöld óvodában, vagy anyanyelvi, vagy a néphagyományt őrző oviban van.
A szakmaiság, amit képviselünk, az legyen kiemelkedő és legyen elérhető s betekinthető. Legyünk bázisintézmény a környék óvodáinak. Lehessen jönni hozzánk hospitálni, tanulni. Szeretném, ha segítő központtá válnánk. Pl. a balatonszentgyörgyi óvoda Zöld óvodává válását segítettük az elmúlt időszakban.
-Mit tanultál meg a saját károdon?
- Életünk során sokféle típusú emberrel találkozunk. Volt rá példa, hogy át kellett értékelnem gondolataimat, általa megnyilvánulásaimat. Emberséget mutattak az idősebb kollégák, azok az emberek, akik körülvettek. Úgy érzem, mindig alázattal, s tisztelettel voltam bárki iránt. Ilyen vagyok, és ez segít abban, hogy jók legyenek az emberi kapcsolataim. Vezetőként is emberséges környezet létrehozása a célom.
- Hogyan néz ki egy tökéletes napod?
- Akik ismernek, tudják, hogy én az óvodában lubickolok, imádok itt lenni. Soha nem éreztem tehernek, hogy dolgoznom kell jönni. Tehát a hétköznap az egy tökéletes nap a számomra. Bejövök, vezetőként szervezek, tervezek, ügyeket intézek. A hétvége a családé! Sokat köszönhetek nekik, mindig támogattak a munkámban. Biztos családi háttér áll mögöttem.
- Mit változtatnál meg a környezetedben?
- Belecsöppentem valamibe, próbálok belelátni, megismerni azt, mit is jelent több óvoda irányítását jól végezni. Pár hónap múlva már biztosan látni fogom, mi az, ami változásra szorul mind a magán, mind a szakmai életemben.
Azt tudom, hogy otthon a családomban szeretnék feleség és anya lenni, a szüleimnek a gyermeke maradni, az otthonomat megvédeni.
Az óvodában jobbá szeretném tenni a dolgozóim munkakörülményeit a szakmaiságot képviselve. Ha azt veszem észre, hogy valamelyik csorbul, akkor biztos, hogy változtatni fogok!
Sok sikert kívánok!
HCSGY