A Balaton menti fővonal létrejöttével Marcali térségét a vaspálya országos viszonylatban is korán, 1861-ben érte el a Déli-Vasút buda-trieszti fővonalának megnyitásával.
A megyei fővonalak azonban nem jártak semmiféle gazdasági haszonnal a megye birtokosai számára. Ez indította el a helyi érdekű, vicinális vasutak építését. 1889-ben gr. Széchényi Gyula és gr. Hunyady Imre nyert előmunkálati engedélyt a Dél-Vasút balatonszentgyörgyi állomásáról induló Balatonkeresztúr, Balatonújlak, Kéthely, Marcali, Mesztegnyő, Böhönye, Nagybajom községeken át Kutasig tartó vonalra. Csak később döntöttek az engedélyesek a Somogyszob melletti végállomásra.
A vasútépítéshez 1889 utolsó hónapjaiban gyűjtötték össze a pénzhozzájárulásokat. Gr. Széchényi Gyula (Marcali) és gr. Hunyady Imre (Kéthely) jó példát mutatva fejenként 50 ezer forintot ajánlottak fel – gr. Festetics Pállal (Böhönye) együtt. A három nagybirtokos ezen kívül hajlandó volt a vasúthoz szükséges területeket is saját birtokukból átengedni. Az építéshez polgári körök is hozzájárultak: Marcali nagyközség 10 000 Ft-ot, a Marcali Takarékpénztár szintén 10 000 Ft-ot ajánlott fel, de kereskedők, üzletemberek is segítették az ügyet. A megye végül törvényi kötelezettség miatt 20 000 Ft-tal támogatta, a kereskedelmi minisztérium pedig 172 000 Ft-os állami támogatást helyezett kilátásba, részben az ingyenes postaszállítás fejében. A kivitelezési, építési munkák elvégzésére Neuschloss Miksa és Scheiber József építési vállalkozókat bízták meg.
A támogatók közül kiemelkedett Steiner Ignác, aki a három említett uradalom képviselőjeként vezette az egyeztetéseket, ahogy írták róla a helyi lapban: „Dolgozott, fáradott, éjjelt nappallá tett, sőt az egészségét sem kímélte, csak azért, hogy Marczali és vidéke érdekeire oly fontos vasútat nyélbe üttessék.” Sőt megvette azt a házat is a központban, amelynek az elbontásával megnyílhatott ̶ Lehner Sándor uradalmi ügyész, képviselőtestületi tag javaslatára ̶ az új utca a leendő állomásig. Ez az utca a Vasút, majd az Erzsébet királyné nevet kapta, ma Petőfi nevét viseli. Hosszú évtizedekig a település legforgalmasabb utcájának, a vásárok és piacok helyének számított. Jó módú iparosok, kereskedők, tisztviselők építettek itt lakóházakat, de itt épült fel a vasúti vendéglő és a zsinagóga is.
A vasút végleges átadására 1893. október 21-én került sor, amely az egész vonal mentén élők számára szenzációs eseményt jelentett. (A vasutat igénybe vevő települések lakossága, egy 1895-ös adatbázis szerint 20 413 fő volt, melyből Marcaliban 4181-en laktak.) A vasútnak nem csak gazdaság élénkítő haszna lett, hanem a „Magyar Tengerhez” gyorsabban, kényelmesebben tudott a fürdőzni vágyó polgári réteg eljutni. Fellendült a villaépítés, amely a fürdőélet új célállomását jelentette Mária-telepen, Balatonkeresztúron, ahol gróf Széchényi Andor Pál jóvoltából 1900-ban készült el a megálló és az állomás épülete.
A vasútállomás a 20. század folyamán tanúja volt a bővülő kereskedelem miatt fellendülő vásároknak, a Széchényi uradalom innét induló termékszállításának, és a polgári iskolába érkező vidéki diákok csapatainak egyaránt. De ugyanúgy tanúja volt az első, majd a második világháború frontjaira induló katonák búcsújának, 1943-ban innét indult utolsó útjára gróf Széchényi Andor Pál koporsója Nagycenkre, 1944. június 6-án a település és a járás mintegy 400 zsidó polgárt innét deportálták.
1945 után egy új korszak kezdődött: a piacokra, a gyárakba, az iskolákba ingázók, és a Balatonra vagy Kaposvárra, Pécsre utazók kiszolgálása mellé egy új szerepet is kapott az állomás. Miután 1950-ben Marcali katonaváros lett, ide érkeztek a bevonulók, innét indultak haza a leszerelők. 1953-tól a Néphadsereg hadifelszerelésének ̶ főleg a lánctalpas járműveknek ̶ bevagonírozását itt végezték, a nagy hadgyakorlatok alkalmával pedig az egész zászlóalj is vonattal indult el az állomásról. Nagyforgalmú helyé vált a szomszédos, Vasúti Vendéglő, amely mellett egy új tömegközlekedési központ épült ki: az autóbusz-állomás. Az 1893-ban megnyitott vonalon 2009. december 13-tól a személyszállítást szüneteltetik, csupán gazdasági szállítás céljából működik. A marcali vasút történetével kapcsolatos fényképek, dokumentumok, könyvek a Marcali Múzeum gyűjteményében megtalálhatóak.
Huszár Mihály - történész
Képaláírások:
1. A marcali vasútállomás épülete 1900 körül (Képeslaprészlet, Lángi Béla gyűjteményéből. A fotót retusálta: Ilácsa József)
2. A kibővített állomásépület vasutasok csoportjával az 1930-as években. (Lángi Béla gyűjteményéből. A fotót retusálta: Ilácsa József)
3. A vasútállomás épülete 2019-ben (Fotó: Ilácsa József