" Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse, Zeng és dalol az élet, / Szállj csak zeneszó, ének, Ébresszed a magyar népet! "

001

A 30-35 évesnél fiatalabb marcaliaknak nemigen lehetnek személyes emlékeik azokról a régi május elsejékről, amikor még kötelező prog­ram volt a felvonulás.

 

 

002Igaz, a kivezényelt tanulóifjúság és a dolgozó nép nem sokat foglalkozott az ideológiai kérdésekkel - az emberek a mun­kaszüneti napot élvezték, örültek a jó időnek, a tavaszi hangulatnak, annak, hogy ritkán vagy rég nem látott ismerősökkel lehetett összefutni, beszélgetni.

Az események évek alatt bejáratott forgatókönyv szerint bonyolódtak le: A diákok már napokkal korábban elkezdték gyakorolni a menetelést/mennyi jó kis lyukasóra!/, a munkahelyeken pedig előkotorták, lepo­rolták a tavalyi díszleteket - zászlókat, transzparenseket -, és amelyik dolgozó nem volt elég szemfüles időben elsunnyogni, annak a kezébe nyomták: vigye.

Zenés ébresztőt kaptak a dolgozók a nagy nap hajnalán: Ősz Lajos tanár úr felnőttekből álló és Horváth Endre igazgató úr zeneiskolásokból ver­buválódott együttese teherautók platóján elhelyezkedve járta a várost, játszotta az ismert és az alkalomhoz illő zeneszámokat.

A nép a sportpályán, a Kossuth Lajos utcá­ban és környékén gyülekezve rendezte so­rait, majd elvonult a mai Künzelsau térrel szemben, az egykori pártbizottság Rákóczi úti épületénél felállított tribün előtt.

IlácsaA tribünön a város állami, katonai és párt­vezetői, munkaversenyek győztesei és egyéb kiváltságosok álltak, és integettek az alant vonulóknak, akik néha visszain­tegettek.

A kötelező gyakorlat ezzel tulajdonképpen véget is ért, igazán ki lehetett bírni, ezek után akár haza is lehetett volna menni, de általában nem ez történt.

A "belvárosban" mindenütt csoportokba verődött emberek beszélgettek, gyerekeik, unokáik kezét fogva, ez utóbbiak boldogan emelték magasba ajándékba kapott lufija­ikat.

/A felnőttek is kaptak lufikat ez alkalomból, azokat május elsejei jelsza­vaknak hívták: Éljen az örök és megbonthatatlan magyar-szovjet ba­rátság, Éljen a forradalmi munkás - paraszt kormány, Világ proletárjai egyesüljetek - etc. /

A lakosság nagy része előbb-utóbb leszivárgott a sportpályára, ahol javában tartott a népünne­pély.

Az alkalmilag felállított színpadon Marcali és a környező települések amatőr együttesei adtak műsort, és természetesen ott lehetett vételezni a régi május elsejék minden jelszónál mara­dandóbb emlékét, a sör-virsli kombinációt is.

Az emberek jól érezték magukat, kitűnő han­gulatban múlatták az időt, késő délutánig is eltartó majálissal fejezték be a napot.

május 1jpgRég elmúltak már ezek az idők, de május elseje ma is munkaszüneti nap, és az igazán kellemes tavaszi időben az idén is különféle szórakozta­tónak ígérkező programok csalogatták a sza­badba vágyó, érdeklődő marcaliakat.

A tavaly már bevált ötlet folytatásaként most is megrendezte a Kultúrház csapata az Európa parkban a Retró Majálist. Telitalálatnak bizonyult, hogy egyetlen ezerforintos karszalag megvásárlásával az összes játékot használni le­hetett. Sok kisgyerekes család élt a lehetőséggel, hogy ilyen pénztárca­kímélő módon szórakozhatják végig a napot a csemeték.

május 1. 2

De egyéb programok is voltak: rendőrségi bemutató például, vagy kéz­műves sarok, de fellépett a Bale Seen együttes is. Sokan éltek már aznap a város új létesítménye által kínált sportolási lehetőséggel - a délelőtti órákban felavatták ugyanis a szabadtéri kon­diparkot. Jellegéből adódóan ezt csak 12 éven felüliek vehetik igénybe, rendeltetésszerű használatára pedig térfigyelő kamera vigyáz.

Ezen a napon tartották Marcalinak a Lóki Csárda körüli területén a MarcaliDerby néven ismert fogathajtó versenyt is. Az immár hagyományos­nak tekinthető, rendkívül látványos program sok érdeklődőt vonzott az idén is. Büszkék lehetünk rá, hogy a 31 induló között a Marcali VárosiSzabadidő SE négy versenyzője is a mezőny első felében végzett, de a további két hazai induló is szépen szerepelt.

május 1. 3

O.I.