Emlékezzünk régiekről

gombos

1932. május 5. Kilenc éves gyerekek nagy ünnepe ez Marcaliban, ezen a napon járulhatnak először a szent áldozáshoz a Plébániatemplomban. A képen látható, Budapesten, a Pallas Nyomdában készült emléklapot - melynek utánzása tilos! - kapják ajándékba. Ez alkalomból készült ez a fénykép is a kislányról, aki ezt az emléklapot a század minden viharából kimentette, a hónapokig tartó ostrom alatt és a menekülésben is megőrizte. Ő maga rég halott már, de felnőttes komolyságú, áhítattal teli szép arca az időtlenségbe emelte a pillanat ünnepélyességét. Nem tudjuk, kik lehettek a társai, pedig egészen biztos, hogy akárcsak a fiúkról, róluk is készült csoportkép. Vajon van-e valahol, valamelyik fiók mélyén, valakinek a birtokában belőle?

19322Ugyanezen alkalomból készítette el Gombos úr, a Kossuth Lajos utcai fényképész az első áldozó fiúk közös képét. 31 kisfiú tekint rajta bizakodón a jövőbe, tanítójuk, Nádor Zoltán és Simon János káplán társaságában. Az első világháború poklát megjárt „ rossebbakák „ fiai ők, apáik szerencsésen túlélték a világégést. Joggal remélhető, rájuk más sors vár majd. Előttük az élet, még bármilyen csoda megtörténhet velük, még békés, boldog ifjúságról álmodozhatnak. Fogalmuk sincs róla, de eldőlni látszik a szomorú jövő: elindult már a gazdasági világválság, készülődik már az újabb háború. Kedves arcú, aranyos kisfiúk, ki komolykodó, ki pajkos , ki megilletődött, még nem tudják, hogy
csodák helyett véres jövő várja őket - hamarosan leventék lesznek, először a „messzilátónál” fognak szolgálni, viruló fiatalságuk legszebb éveiben pedig Európa országútjaira számkivetve, lesz, aki belefut a halálba, lesz, aki megúszhatja élve. Aki túléli, annak következhet a hadifogság, akinek pechje van, annak „Oroszország”, akinek mázlija, annak az angolok, amerikaiak, Németországban, Dániában - Fano szigete, Bocholt, Eselheide. Aki hazajut, azt hiszi, fellélegezhet: megindul az élet végre, béke van. De az ötvenes évek fognak következni - jegyrendszer, padlássöprés, néha egy - egy ismerős is eltűnik...

1932.1És ők mindeközben családot alapítanak, gyerekeket nevelnek fel, többször építik újjá az országot, teszik a dolgukat. Ha a történelem megengedi, próbálnak úgy élni, ahogy a tisztelendő úr tanította akkoron régen, az Úr 1932. évében.
Szobrot nekik sohase emelnek, éljenek hát legalább utódaik emlékezetében! O.I.


P.S. : Kedves Marcaliak! Ha valaki ráismer valamelyik hozzátartozójára a képen, kérjük, jelentkezzen!